Karácsonyfa!?
A Fehér Ház idén először nevezte a karácsonyfákat ünnepfának, ami arra késztette a CBS műsorvezetőjét, Steven Levyt, hogy elmondja a gondolatait.
A következőket Steven Levy írta, és mondta el a CBS Sunday Morning című műsorában.
Az én vallomásom:
Nem szeretem, ha zsidó mivoltom miatt vegzálnak, és szerintem a keresztények sem szeretik, ha kereszténységük miatt vegzálják őket. Szerintem azok, akik hisznek Istenben, betegek és belefáradtak abba, hogy szorongatják őket. Fogalmam sincs, honnan jött a koncepció, hogy Amerika kifejezetten ateista ország. Nem találom ezt az alkotmányban, és nem szeretem, ha lenyomják a torkomon…
Vagy talán másképp is fogalmazhatok: honnan jött az ötlet, hogy hírességeket kell imádnunk, és nem szabad úgy imádni Istent, ahogyan megértjük? Azt hiszem, ez is annak a jele, hogy öregszem. De sokan vagyunk olyanok, akik azon tűnődnek, hogy honnan jöttek ezek a hírességek, és hová tűnt az általunk ismert Amerika.
Sok viccet küldünk egymásnak, hogy nevethessünk, de ez egy kicsit más: ez nem vicc; ez nem vicces, az vele a célom, hogy elgondolkodtasson.
A közelmúlt eseményeinek fényében… terrorista támadások, iskolai lövöldözések stb. Azt hiszem, akkor kezdődött, amikor Madeleine Murray O’Hare (meggyilkolták, holttestét néhány éve találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imát az iskoláinkban, és azt mondtuk, hogy OK. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassák fel a Bibliát az iskolában… A Biblia azt mondja, hogy ne ölj; ne lopj, és szeresd felebarátodat, mint magadat. És azt mondtuk, hogy OK.
Aztán Dr. Steven Benjamin Spock azt mondta, hogy ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert eltorzul a kis személyiségük, és ezzel tönkre tesszük az önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, hogy egy szakértőnek tudnia kell, miről beszél. És azt mondtuk, hogy rendben.
Most azt kérdezzük magunktól, hogy gyermekeinknek miért nincs lelkiismeretük, miért nem különböztetik meg a jót a rossztól, és miért nem zavarja őket, ha megölnek idegeneket, osztálytársaikat és saját magukat.
Valószínűleg, ha hosszan és alaposan átgondoljuk, ki tudjuk találni. Szerintem nagyon sok köze van ahhoz, hogy „AMIT VETÜNK, azt aratjuk”.
Vicces, milyen egyszerű az embereknek, hogy kidobják Istent, és utána azon töprengenek, miért kerül a világ a pokolba. Vicces, hogy elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Vicces, hogyan küldhetsz „vicceket” e-mailben, és futótűzként terjednek, de amikor elkezdesz üzeneteket küldeni az Úrral kapcsolatban, az emberek kétszer is meggondolják, hogy megosztják-e. Vicces, hogy az aljas, durva, vulgáris és obszcén cikkek szabadon áthaladnak a kibertérben, de az Istenről szóló nyilvános vitát elnyomják az iskolában és a munkahelyen.
Te nevetsz még?
Vicces, hogy amikor valaki továbbítja ezt az üzenetet, nem küldi el sokaknak a címlistájára, mert nem biztos benne, hogy mit hisznek, vagy mit fognak gondolni róla, amiért elküldte.
Vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, mint amit Isten gondol rólunk.
Add tovább, ha úgy gondolod, hogy van érdeme.
Ha nem, akkor csak dobd el… senki sem fogja tudni, hogy megtetted. De ha elveted ezt a gondolatmenetet, ne dőlj hátra és ne panaszkodj arról, milyen rossz állapotban van a világ.
