Nagy – és időszerű – ötlete az „online” előadások megszervezése, mert magamfajta külföldön elő Magyar is hozzáférhet. Így volt ez a szívszaggató lengyel filmmel amit természetesen nem mulasztottam el. Kötelezővé kellene tenni legalább minden középiskolában mert ennél jobb „érzékenyítő” anyagot nehezen lehet találni.
1946/47-ben, 15 éves fejjel, a Váci-i Piaristáknál voltam ‘bennlakó” (Rassovszky tisztelendő Úr volt az Osztályfőnököm) amikor is egy napsütéses tavaszi Vasárnap délelőttön rárontott a kollégiumra egy Budapestről érkezett kommunista részleg, hogy a felekezeti iskolát kompromittálja. Mindjárt neki is láttak faggatni a tanárokat és a tanulókat akikből ki akartak facsarni mindenféle gyalázkodó kijelentést.
Néhányunkat be is vittek a rendőrőrszobára további „kezelés” végett; volt köztünk egy félnótás, szegény tanuló akit a Kollégium kegyeletből tartott el, a pribékek azonnal észrevették, hogy lehet vele valamit kezdeni, benn is tartották éjszakára, hogy megdolgozzák.
Miránk nem alkalmaztak az INKA-ban látott kínzásokat de a pszichikai nyomás azért nagyon erős volt számunkra, a gyerekekre.
Ezért az INKA… film nekem sokat jelentett. Mikor 56-ban én is kihoztam az OTSH-ból (élsportoló voltam) a kartotékomat, a Vác-i „intermezzo” sem hiányzott belőle. Szóval, volt mire emlékeznem és nehéz volt végignézni a filmet de azért köszönöm mert arra ösztökélt, hogy megnézzem a GOOGLE-n a Rendház és a Gimnázium szépen rendben tartott homlokzatát ! Történt mindez egy jó hetvennégy évvel ezelőtt, talán nincs is több túlélő aki emlékszik minderre.
Szívélyes Üdvözlettel,
B.J.
