Meghívó

“Meghívó” bejegyzéshez 1 hozzászólás

1. Tisztelettel köszöntöm Önöket!
   Kérdésem előtt egy rövid bevezető. Középiskolás koromban bejáró voltam. A vonaton éppen a matek házi feladattal voltam elfoglalva. belépett a kupéba egy világítóan kék szemű fiatal ember és megkérdezte segíthet-e….. Szerény válasz: megköszönöm. Kezébe vette a füzetemet és a hátsó oldalára rajzolt egy kétszintes családi házat. Átadta a következő megjegyzéssel: ha nagy leszek ilyen házat fogok építeni 3 gyermek lesz benne és te leszel az édesanyjuk………. Most én 85, ő: 87 éves. Van 2 gyermekünk 5 unokánk most jön a 8. dédunokánk és ennek még nincs vége. 10 alatt nem fog megállni. ,,,,,,,,,,,Előadtam, fejlesztettem, könyvet írtam, szakértettem…. de ez mind semmi …… Annál nagyobb örömet az élet nem adott mint amikor utódaim felé ballagok. Sikereink csúcsa utódaink életútja. …..és a kérdés: (nem értem) a mai anyukák, nagymamák és utódaik hol nőttek fel? Hol és miért szakadt meg a példamutatás láncolata? Nekem 7 generációt volt, van szerencsém megismerni és örülni nekik. (Egy családi találkozón 40-60 alatt nem áll meg a létszám) A háború után nagyon szegények voltunk, de egymást segítettük, jó volt együtt lenni és soha nem volt konfliktus. A mi családunk most is ilyen magatartású. Hol a hiba? Szerintem az idősebb korosztály elfelejtette a legfontosabbakat átadni: (nem fontossági sorrendben) szeretet, lemondás, egymás megbecsülése, odaadás, a párválasztás legfontosabb szempontjai (nem elég a szex) küzdés, önfeláldozás stb. Ne hagyják abba, nagyon fontos amiit felvetettek, Tisztelettel és üdvözlettel:

   Varga Károlyné (Puskás Éva)

   Be kell jelentkezni a válaszadáshoz