Szentesi Zöldi László
A Szájer-ügy tanulságai
Előre bocsátom, nem lesz rövid olvasmány. Azt is hadd mondjam el – és vegyük ezt most nagyon komolyan –, hogy le fogok tiltani mindenkit, aki sértő hangnemben, gyalázkodva vagy akár csak gúnyosan szól hozzá a témához. Erre azért van szükség, mert nemcsak a baloldali, de a jobboldali olvasók egy részének is szokása, hogy irtózatos baromságokat, sértő, alantas megjegyzéseket fűznek a leírtakhoz, én erre reagálok, letiltok, majd amikor a hülyék elszaporodtak, törölnöm kell az egészet.
Most azonban nem játszunk ilyet. Mert fontosabb dologról lesz szó. A cél pedig nem az, hogy értetlen, részletkérdésekben elmerülő emberekkel tereljük a szót, hanem – reményeim szerint – az alábbiak közös végiggondolása. Minden véleményt tisztelettel fogadok, de ha indulatosan reagálsz, csak addig leszel itt, amíg rá nem bukkanok a hozzászólásodra.
Szokásommal ellentétben, az ügy praktikusan friss kezelése miatt nem az írásaimnak helyt adó lapokban, hanem itt, Facebookon adom közre véleményemet.
Nos, először is szögezzük le, hogy a Szájer-ügynek nem a szégyen, nem a csalódás és nem a kiábrándulás a lényege. Aki így gondolkodik, aki pusztán emiatt a botrány miatt kiszeret a nemzeti gondolatból, vagy semmisnek tekinti a kormányzás eredményeit, nagyon téved. Az ügynek ugyanis pontos kronológiája van, és ezt a kronológiát kell először szemügyre vennünk.
Nem a Szájer-ügy következménye, ami történik és történni fog ezekben a napokban, hanem éppen fordítva: már a Szájer-ügy is következmény. A részletek mellőzével hadd mondjam el, hogy mint olyan ember, aki tudja, milyen egy operatív akció, aki ismer volt és jelenlegi titkosszolgákat, akikkel rendszeresen beszélgetek is, szóval, mint ilyennek, nincsenek kétségeim: ez bizony, levadászás volt. Amint arra rajtam kívül Vona Gábor (!) és néhány baloldali elemző, újságíró is rámutatott, a botrány kirobbantásának időzítése és mikéntje szorosan összefügg a magyar és lengyel vétó ügyével. Ha tényleg elhisszük, hogy a naponta, hetente hasonlóan partizó, szenvedélybeteg, perverz és mindenféle más bajjal megvert európai uniós diplomaták, képviselők közül csakis Szájer Józsefet kapcsolják le, hogy hosszú évekig – legalábbis amennyire visszaemlékszem – hasonló rajtaütéssel egyetlen közéleti híresség karrierjét sem tették tönkre, s ha felidézzük, hogy csendben eltelt egy teljes hétvége, pusztán Szájer nyilatkozata jelezte, hogy valami baj lehet, és ezalatt informálisan mások is tudomást szerezhettek az ügyről, de mindenki kivárt, és végezetül, ha megnézzük, a rendőrségtől milyen súlyozással szivárgott ki a sajtóhoz az ügy, kezdettől fogva Szájer érintettségével a középpontban – akkor nem hihetjük, hogy ez pont az, aminek látszik. Tudnék még írni erről, de nem teszem. Nekem nincsenek kétségeim, hogy az ügy egy nagyobb játszma része. Azon kívül üzenet a magyar miniszterelnöknek, hogy le fogjuk vadászni az embereiteket, levadászunk mindenkit, ha külön utakon jártok.
Szóval, csámcsoghatunk azon, hogy Szájer minek ment oda, miért volt ilyen felelőtlen, de a lényeg mégis csak ez. Ha nem ez lett volna a nagy botrány, akkor lett volna más. A startpisztoly már két hete eldördült. Feltűnt valakinek, hogy a Szájer-ügy kirobbanásának napján elindult a Deutsch Tamás kizárására irányuló néppárti kezdeményezés is? És a különféle ügyeknek még nincs végük. Folytatódik a levadászás, egészen a választás napjáig, ha pedig újra a Fidesz győz, utána is. Itt ugyanis már nemcsak közép-kelet európai „rosszfiúkról” van szó, immáron globális érdekeket sért a magyar (és a lengyel) nemzeti kormány léte.
Ilyen körülmények között leragadni erkölcsi természetű vitáknál, azt állítani, hogy a Fidesz minden politikusa legyen feddhetetlen (Jézusom, hogyan is lehetne, egy jégkorongcsapatban vagy egy kórusban is vannak kettős életű emberek), azt mondani, hogy na, itt a vége, nálam ennyi volt a Fidesz, naivitás és rövidlátás.
Ráadásul pont ez a cél. Hogy ti ezt mondjátok.
Nagyjából ötven százaléka van a magyar kormányoldalnak, hogy megnyerje a választást. Az összefogással a másik oldalnak is jócskán megnőtt az esélye, ők sem esélytelenek, csakis a másfél év múlva esedékes választás számít, erre figyelnek a nyugati világ nemzeti kormányai, az unió különféle szervezetei, az új amerikai kormány, mindenki. És akkor ti jöttök azzal, hogy Orbán Viktor vonja meg a tanulságot, meg hogy csapjunk oda, mert elmegy a hajó, meg hogy ajjaj, máris buktunk, de legalábbis nagyon közel vagyunk hozzá.
Magyarul: megijedtetek. És dühösek vagytok, felelősöket kerestek. Ősszel a jobboldali sajtót találta meg az elszámoltató indulat, most Szájer Józsefet. Mintha éppen néhány kóbor újságíró (köztük én is), vagy egy kijárási tilalmat megszegő uniós képviselő lenne a felelős mindenért (ezt utóbbit azért írom, mert e sorok írásakor a homoszexualitás még nem büntetőjogi kategória, mindenki azzal kefél egy szobában, akivel akar, a drogbirtoklás pedig egyelőre ugyanolyan kósza pletyka, mint a Borkai-ügyben, de a kommunikációs tálalásban kétségkívül csinosabb így a történet…)
Pedig a félelem nem jó tanácsadó. Azért nem, mert ha félsz, akkor nem tudsz a saját dolgaiddal foglalkozni. Akkor nem teremtesz, nem alkotsz, hanem másokhoz alkalmazkodsz. Ha pedig így van, ha másfél év múlva elbizonytalanodunk, nem hiszünk a győzelemben, vereséget is fogunk szenvedni. Ha állandóan ezen agyalunk, biztosan bekövetkezik.
Ehelyett én józanságot és értelmes gondolkodást ajánlok. Összedőlt a világ, amikor 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban elment a hajó? Nem dőlt össze. A magyar jobboldal megszervezte magát és újra győzött. Mondhatjátok, hogy most teljesen más a helyzet, mert ha az egyesült baloldal győz, azonnal betelepítik a migránsokat, összedöntik a tizenkét éves kormányzás eredményeit. Erre én meg azt mondom, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Játsszuk le, hogy megnyerik a választást 2022-ben. Oké, megnyerik. A választás másnapján százezres tömeg fogja körül a parlament épületét, az embereket senkinek nem kell majd utcára vezényelnie, spontán megindulunk. Nem azért, mert a magyar jobboldal nem tűri a vereséget, hanem azért is, mert ha az ellenzék győz, külföldi segítséggel, külföldi zsoldban teszik, a nemzeti felfogású emberek pedig látják ezt, és nem fogadják el az ilyen módon elcsalt választást. Néhány ellentüntető jön, érkeznek gyurcsányista rendőrök, aki emlékeznek még a 2006-os élményekre, és máris folyik a vér. Ilyenkor bármi megtörténhet, az események önálló életre kelnek. A kormányváltás elsődleges következménye tehát a tartós társadalmi feszültség és nagy valószínűséggel az utcai összecsapások, amelyeket senki nem kíván, de amelyeket aligha lehetne elkerülni. A tartós társadalmi feszültség geopolitikailag csapás az EU-nak (vagyis Németországnak…): feszültséggóc alakul ki egy olyan térségben, ahol nem szabad kialakulni, ahol a délszláv háború és az ukrán helyzet nagyon is közeli emlék, ahol nagyon komoly nyugati érdekeltségek vannak, ahonnan hatalmas profitot talicskáznak ki most is, a körvonalazódó gazdasági válság előestéjén. Nem, a feszültség megbénítaná, gúzsba kötné a győztesek megbízóit is, nem akarnak és nem is fogadnának el egy kvázi polgárháborús helyzetet (amit mellesleg ők idéztek elő), ezt minden eszközzel el akarják majd kerülni.
A másik sokat emlegetett következmény, a Fidesz-kormány három ciklusos hatalmának lebontása fogósabb feladat, ennek nagyon komoly alkotmányos, gazdasági, rendvédelmi akadályai vannak. És hiába bujtogatnák, pénzelnék a kezükben lévő önkormányzatokat, hiába hívnának be tízezer számra migránsokat (amit biztosan megtesznek egyébként), a magyar társadalom nagy többsége nem kér a kierőszakolt változásokból. Amikor az idegenek itt lesznek, amikor megjelennek, olyan társadalmi felháborodás fogadja majd őket, amilyenre gyakorlatilag még nem akadt példa az elmúlt három évtizedben. A közép-kelet európai emberekben ugyanis még működik a veszélyérzet, az agymosás nem olyan előrehaladott, mint a kontinens nyugati felében. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi történne ezekkel az emberekkel, milyen válsághelyzet alakulna ki a táboraikban, mi történne, ha vidéken is megjelennének, ha a lányodat lesnék az utcasarkon, ha fosztogatnának, vagy csak egyszerűen a településeden, a lakóhelyeden összezsúfolódnának hatszázan egy táborban.
Amit a hazai ellenzék akar, kíván, hirdet, megvalósíthatatlan néhány hónapon belül. Addigra, amíg a helyzeti előnyüket kihasználnák, nagy valószínűséggel minden összeomlik. A nyomasztó társadalmi feszültséget (macedón példára) csak előrehozott választással lehet feloldani, addigra viszont a jobboldal újra megerősödik, akár egy-két év után, de egy ciklus után szinte biztosan visszaveszi a kormányzást. Az ellenzéki szivárványkoalíció teljességgel lejáratja magát, szétesik alkotóelemeire. Nincs többségi támogatottságuk a magyar társadalomban, nincsenek tartalékaik, csak csalódás, tekintélyvesztés lenne.
Egy szó, mint száz, ellenzéki győzelem esetén nem besöpörnek mindent, hanem nagy valószínűséggel feloldásra váró patthelyzet alakulna ki. Nem ugyanaz a kettő, nagyon nem.
Belátom, ez pusztán forgatókönyv. De igyekeztem számot vetni a legvalószínűbbel. Nem mondom, hogy feltétlenül így lesz, de sokkal életszerűbb, mint hogy jobboldali vereség esetén 2022-ben jön az apokalipszis és a maja világvége, majd a nemzet négy esztendő alatt elsüllyed. Csak mert ilyeneket írtok a Szájer-ügy miatt.
Nem volna egyszerűbb fegyelmezetten, bizakodva erőt gyűjteni, és simán legyőzni őket 2022-ben? Egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Ha pedig elmegy a hajó, akkor sem veszett el minden, már a vereség éjszakáján elkezdjük az ellenállást. Mert akkor már nem babra megy a játék, hanem a haza a tét. A magyar ember pedig egy dolgot nem tűr: idegen elnyomót maga felett, és idegeneket a saját földjén, akik kiszorítják őt onnan. Ez így volt, így is marad ebben az országban, ilyenek vagyunk, legalábbis a többség egészen biztosan ilyen. A többi meg úgyis csak fotelben bátor, nem jár demonstrációra, nem áll ki a jogaiért, otthonról les, figyel, elfogadja azt, ami van.
De az egy másik helyzet lesz, lenne. És ne legyen. Én tehát a békés utat javaslom, de nagyon kérlek benneteket, fejezzétek be az önsorsrontást! És ne lógjatok éjjel-nappal a politikán, elképesztően hülye lesz az ember, ha egész nap facebookozik, olvassa a sok kretén lázas fantazmagóriáját. Én már régen nem olvasok itt semmit, kizárólag egy irányba kommunikálok, leírom, amit gondolok, aztán ennyi. Néha válaszolok, de egyre kedvetlenebbül egyébként, borzasztó sok sötét ember van a jobboldalon is, baloldalon is. Mindegy, a lényeg, hogy tudnunk kell, mivel tartozunk önmagunknak és a hazánknak, és ideje volna úgy élni, hogy abból mi is, a hazánk is nyerjen valamit. Felesleges időtöltésekből nem épül semmi.
Élj értelmesen, gondolkodj, készülj, de ne engedd, hogy teljesen elragadjanak az érzelmeid! Akkor is ember és magyar maradj, ha rosszul mennek majd a dolgok. Örökös kormányzás nincs, egyszer mindennek vége szakad. Egyetlen feladatot tűzhetünk ki magunk elé, hogy ez a mostani a legtovább tartson. Nyilván engem is sok minden bosszant, nem értem például, miért kellett visszavonulót fújni kulturális területen, tovább finanszírozni ennek az országnak a sírásóit. Látom a kormányzási füstjelekre feltünedező ifjú varázslókat is, akik embernek, magyarnak sokkal rosszabbak, mint a mi nemzedékünk volt. És még sorolhatnám. Egyetlen kormányzás sem tünetmentes, előbb-utóbb a lázas kiütések is megjelennek. De egy-két pötty miatt ne hazudjuk már leprásnak az egész szervezetet, ha szabad kérnem.
A magyarság érdekeit, jövőjét, megmaradását egyedül a Fidesz-KDNP garantálja 2020-ban. Nyilván a választási évben is. Erről pont veletek ne nyissunk vitát. Ha hülyeségeket írtok, ha remegtek, ha idegeskedtek, ezt a közös hitet gyengítitek. Ha meggyengülünk, meggyengül az ország is, a többit pedig már leírtam, durva dolgok jönnek.
Nem kéne ezt megvárni. Nem siránkozni, átkozódni és örökké felelőst kutatni kell, hanem készülni, dolgozni, tiszta, derűs lélekkel, nem ostobán, gyűlölködve élni.
Magyarországnak így van szüksége rád.