Két Magyarországra dedikált nagykövet búcsúzott tőlünk a napokban, több éves ittlétük után. Érdekes volt hallgatni a nyilatkozatukat, a személyes tapasztalataik alapján kialakult véleményüket. A brit nagykövetet, Ian Lindsey urat első perctől kezdve a szívembe zártam. A sajtó előre beharangozta, hogy másfél évet a pécsi egyetemen tanult magyarul. Már ez egymagában felkeltette az érdeklődésemet, mert nem mindennapi dolog, hogy egy derék skót miért tenne ilyet? Mikor megérkezett, -nagydobra verték a hírekben-, hirtelen jókedvemben, angolul írtam neki egy levelet, melyben kifejtettem, hogy külföldön töltött éveim alkalmából sok skóttal találkoztam, és mindig kellemes tapasztalatokra tettem szert velük kapcsolatosan. A kedvenc teniszbajnokom is skót, sajnos most már nincs az elsők között egy csípőprotézis műtét okán. Magyarán szeretem a skótokat. Kiváltképpen, mikor egy magyarul beszélő skótról van szó. Sok szerencsét kívántam neki az elkövetkező feladatához, ami nyilvánvalóan nem lesz könnyű ezekben a politikai értelembe vett zaklatott években.(Brexit és az Európai Unió körüli anomáliák miatt). Az évek során sok amerikai követnek írtam, mindegyiknek elküldtem az angolul nyelven kiadott könyvemet, amiből sok mindent megtudhattak kishazánk közeli történelméről, ezzel segítve az új posztjukban való eligazodásban, a magyar mentalitásban. Egy kivételével senki sem reagált rá. Aki hónapok múlva egy kétmondatos levéllel reagált, mint utólag kiderült a követségen dolgozó egyik magyar lány írta a levelet,(az apja jó barátom volt), a követasszony meg aláírta. Ezzel szemben váratlanul kaptam egy kedves levelet Ian Lindseytől, amiben megköszönte „kedves” soraimat és tanácsaimat. Végre egy gentleman!- Gondoltam. Arra nem emlékszem, hogy neki is küldtem-e egy könyvet, nem hiszem, mert azért ilyesmire emlékezni szoktam. Az évek során többször tudósítottak róla a sajtóban. A minap kaptam egy videót neten, Ian Lindsey búcsúbeszédéről szólt. Magyarul mondta el a beszédét, sőt egy Petőfi verset is elszavalt. Elmondta, hogy nagyon megszerette a magyarokat, élvezte az itteni munkáját, és biztosított bennünket, arról, hogy visszajár majd. A viszontlátásra, így fejezte be a szöveget. Nekem nem kellet több ahhoz, hogy az én magyarul dobogó szívembe zárjam. Hiába éltem emigrációban negyven éven át, (ötvenhat novemberében távoztam), és sok országban éltem, a legtöbbet ÉSZAK AMERIKÁBAN), mindig magyar maradtam.
A másik nagykövet David Constein, az Amerikai Egyesült Államok követe, szintén most búcsúzott el tőlünk. Gondolom, őrá most otthon van szükség, mert két hét múlva dől el a sorsuk, Biden, vagy Trump lesz az elnök. Sajnos ez minket magyarokat is érzékenyen érint. Rossz emlékeink maradtak hátra az Obama, és főleg Clinton külügyminisztersége folytán , aki, valljuk be nagyon rosszindulattal élt irántunk, és sok borsot tört az orrunk alá. Így engedtessék meg nekem, hogy ki nem állhattam őt. Kettős állampolgár vagyok, miután NEW-YORKban éltem 20 évig és van egy amerikai útlevelem.
Cornsteinnel nem találkoztam személyesen. Hosszú interjút közölt le a magyar televízió, amelyből kiderült, hogy az idős ember, egy kicsit elérzékenyülve közölte, hogy nagyon megszeretett bennünket, „kedves” embereknek titulálta a magyarokat. A magyar népről alkotott rossz előérzete a magyar kormányról szóló rágalmak nyomán hamar megdőlt, mikor kiderült, hogy a propaganda mind hazugság volt. Sajnálja, hogy a megbízatása véget ért, remekül érezte magát Budapesten, de hát nyugdíjba kell vonulnia, és most választásokra kerül sor az USA-ban ami eldönti majd, hogy ki lehet a következő követ. A riporter megkérdezte tőle, hogy mit tanácsolna nekünk a jövőben. Azt válaszolta, hogy nem érti, miért nem hangoztatjuk a sajtóban azt a fenomenális teljesítményt, amit fel tudunk mutatni a világ előtt? Én alig fértem a bőrömben, amiért nem közölhettem vele, hogy mondhatunk mi akármit akárhol, a mi szavunkat sehol sem kapnak nyilvánosságot, hiszen a szólás szabadság ránk nem vonatkozik. Ezt egy Amerikai soha nem fogja megérteni, mert ő nem élt kommunizmusban, és a mai Európai Unió már messze van az eredeti koncepciójától, attól, amihez annakidején mi csatlakoztunk. David Cornstein megígérte, hogy feladatának tekinti a Magyarországról terjesztett hazugságok cáfolatát az Egyesült Államokban. Kérdéses, hogy erre alkalma lesz-e az új adminisztrációban. De ez már csak az én fejemben merült fel…
NNA
