BETEG A DEMOKRÁCIA, azt mondom: haldoklik.
Mert a demokrácia működtetői: a politikusok, politológusok, elemzők, magyarázók, média-munkások, művészek és egyéb politikában utazó guruk legnagyobb többsége nem tartja sem magára, sem egyetlen lépésére sem kötelezőnek a demokrácia alapvető szabályait. Elsősorban a toleranciát, vagyis a türelmet a másikkal és felfogásával szemben. Ez volt régen (még az első világháború előtti időkben) az elfogadott rendje a napi politikának. Háborúban ez azért hatályon kívülre került.
Könnyű volt a múlt században Sir Winston Churchillnek kijelentenie, hogy „a demokrácia a társadalom nem hatékony, nem jól működő rendszere, de nincs nála jobb!” Amikor ezt a kijelentést tette – igaza volt. Ugyanis akkor a keresztény-zsidó vagy zsidó-keresztény kultúra alapjain álló európai politikai rendszereket nagyjából kordában tartó erkölcsi felfogás volt érvényben, miszerint a játékszabályok mindenkire vonatkoznak. Hogyan? Az akkori nevelés és tanítás egyik alappillére a másik iránti udvariasság, türelem és akár megbocsájtás volt. – Nem pedig a „valósítsd meg önmagad” mindenkin és mindenen átgázoló intoleráns liberalizmusa, vagyis az önzést hitelesítő felfogás. Emellé illik a materializmus is, hiszen ha minden csak matéria, anyagi, akkor amíg élünk az boldogít, amit összeharácsoltunk. Lehet ez anyagi kincs, hatalom, politikai vagy bármilyen más érdek, előny, vagy deviancia – vagyis az, ami engem kielégít, még mások kárára is!
(S hogy ez hová vezet, arra ott a történelmi példa: a Római Birodalom bukása.)
A korábbi világszemlélet az önuralomra való igyekvést tanította, ami azért (legalábbis többnyire) visszafogta az emberi önzés és egyéb, más aljasság korlátlan terjedését. Az önuralom erősítette a törvények betartatását is. Az iskola, az otthoni, a vallási nevelés, az ünnepek és előírások, a mindennapok rendje mind-mind önfegyelemre, önuralomra nevelte az akkori társadalom tagjainak nagy többségét.
Ilyen körülmények között elképzelhető volt a demokrácia, mint a működésképes társadalmi rend alapja. A többség elismerte nevelése és a társadalom elvárása miatt a törvények, az udvariasság és a többi társadalmi szabály szükségességét. Polgári felfogás volt a törvények elismerése, a rendfenntartók tisztelete állami erőszak nélkül is. Udvariasabb volt a hangvétel úgy általában, az ocsmány szóhasználat elítélése, sőt annak tiltása is a nyilvánosság előtt. A nők tisztelete messze felülmúlta azt a mai helyzetet, amelybe a feminista harcosok hozták őket napjainkban. Összességében a mindennapi viselkedésben elviselhetőbbek voltak a hétköznapi érintkezési formák mindenki számára a munkahelyén, otthon, általában a közösségben.
Ezt sikerült a modern viselkedési „normáknak”, a szabadelvűségnek a politikában és a mindennapi érintkezésben teljesen (vagy majdnem teljesen) megszűntetnie. Azóta dúl a deviánsok parádéja, az LMBTQ napi terror, a liberális és egyéb másságok uralma a közgondolkodásban, a média-munkások nyegle és elviselhetetlen szóhasználata, az írott és a beszélt nyelv egyre elkeserítőbb állapota, a mai bírák önbíráskodása, sajátos törvényi értelmezése – ami nevetségessé teszi a demokráciát, mert a többség akarata mára már nem számít! A demokrácia halálos beteg, nincs senki, aki megmentené a társadalmi rend betartásával és betartatásával. Így már nem tart sokáig!
Jön a globális világhatalom – vagyis George Orwell 1984-e, vagy a Saria-törvények világa!
2020. Október 18.
H. Sz. A.B.T.
