Az 1956-os forradalomra emlékezve
Egyre kevesebben vannak azok, akik az 1956-os magyar forradalomra személyes élmények alapján emlékezhetnek. Akkor október 23-án, az ország népének elégedetlensége eláni erővel tört felszínre. Egyetemistáink készek voltak akár életüket is adni a szabadság kivívásáért. Este a Vas utca megtelt azzal a tömeggel, amely a Rádióhoz indult. ÁVH-s fegyveresek állták útját a petíciót vivőknek. Röviddel ezután megkezdődött a Rádió ostroma.
Így aztán a Vas utca jelképes hellyé vált. Igazi szabadságharcos fiatalok útvonala volt.
A tejben-vajban fürösztött SZFE félrevezetett hallgatói és provokatőr tanácsadói, ott forradalmat játszanak, ahol az 1956-os egyetemisták vére öntözte az utcát. Ők igazi szabadságharcosok voltak, nem meggondolatlan színészpalánták. 1956-ban forradalmár fiataljainkat a terrorista Kádár-rendszer kivégezte vagy rájuk csukta a börtön kapuját.
A szabadság kint van és nem bent, ahol önként magukra zárják az ajtót.
Lehet tüntetni október 23-án, de ez színjáték, hiszen az ellenzéki pártok fizetik a belépőjegyet. A CÖF-CÖKA szellemi honvédői figyelemmel a COVID járványra, csendben méltóságteljesen emlékeznek otthoni gyertyagyújtással az elesett ifjú hősökre.
CÖF-CÖKA vezetősége
