A második hullám

Amit tudtunk, bekövetkezett. Lavinaként zúdult ránk a második hullám. Az okokat keresgélni immár felesleges, részben azért is, mert jelentős részük rajtunk kívülálló. A járványügyi szakemberek megmondták, s mi orvosok tudtuk, hogy ez az időszak sajnos el fog jönni. A kérdés immár az, mit tehet a hazáért felelősen gondolkodó polgár.

Tapasztalataink immár jelentősek. Tudjuk, hogy egyénileg hogyan védekezhetünk, s ezzel megteremtjük a globális védekezés alapját.  Hadd osszak meg néhány információt. A Semmelweis Egyetem coronavírusos betegeket kezelő Intenzív Osztályán, ahol a legsúlyosabb betegcsoportot kezelték, a megfelelő védőfelszerelés használata mellett egyetlen dolgozó sem fertőződött meg. Mert erre külön hangsúlyt fektettek, s most méltán lehetnek büszkék.

Nyár közepén hazalátogatott Kínába egyik hazánkban élő kínai pácinesünk. Abban a tartományban, ahová megérkezett mindenkit két hét hatósági karanténra köteleztek. De nem az otthonában ám, hanem egy erre kijelölt laktanyaszerű intézményben, ahonnan két negatív teszt után engedték tartózkodási helyére. Ahol újabb egy hétig otthoni karantén várt rá, s ezt be is tartatták. Ő erre azt mondta, hogy ezt a kínai emberek megértették, betartották s ez a helyes intézkedés. Érdekes módon már Magyarországon született lánya nem ezt gondolja. Ő nem ment haza, mondván ilyen diktatórikus intézkedéseknek nem veti alá magát. Édesanyja viszont egyetért a kínai intézkedésekkel, s csodálkozik, hogy lánya ezt miért nem érti meg, s miért ne fegyelmezettebb. Érdekes generációs ellentét a távolkeleti kultúrkörből…

Eközben Nyugat-Európa több országában már az első hullám alatt komoly pénzbüntetéssel sújtották a kijárási tilalom megszegőit. A magyar kormány azonban mint láthatjuk demokratikusabb és szabadságszeretőbb annál, hogy rendőri intézkedéssel foganatosítsa az egyszerű védőintézkedések betartását.

S mi magyarok is megmutattuk tavasszal, hogy milyen okosan, együttműködően tudunk viselkedni.

Most azonban lankadt a figyelmünk. Egyre több honfitársunkat látom maszk nélkül a boltokban, üzletközpontokban, buszon-villamoson.

A fent feltett kérdésre, miszerint mit tehetünk mi személyesen, adottak a válaszok. Nekünk állampolgároknak kel visszatérnünk a már tavasszal sikeresnek bizonyult útra. Ahogy létezik polgári ellenállási mozgalom, most hozzuk létre ismét a Járvány Elleni Szövetségünket. Először is hordjuk az arcmaszkot minden zárt helyen, (de utcán is szabad). A munkahelyen és miközben az iskolaudvaron gyermekeinkre várakozunk, akkor is. Tanítsuk meg a többieket a helyes használatára.

És nagyon udvariasan, nem kioktatóan, kedvesen, de határozottan kérjük meg azokat, akik nem alkalmazzák (vagy csak nyaksálként viselik), hogy ne veszélyeztessenek minket, magukat, az országot, (de ha nagy szavakat akarunk használni: szinte az egész világot) és tegyenek fel orrot-szájat eltakaró védőeszközt. És ha valahol ilyen esetet látunk, fogjuk pártját annak, aki maszkviselésre kér másokat. Ne szervezzünk társas összejöveteleket, s másoknak is javasoljuk ezt. .

Értessük meg gyermekeinkkel, unokáinkkal, hogy maguk védelme mellett most az idősebbeket is megvédhetik.

Ha a világon mindenki betartaná ezeket az egyszerű óvintézkedéseket, tizedére csökkennének az új megbetegedések. A megoldás velünk kezdődik. Mert az országért aggódó emberként tudjuk, hogy nem akarunk egy újabb kijárási korlátozással együtt járó gazdasági visszaesést.

Felelősek vagyunk a jövőért, ezért cselekszünk felelősen a jelenben.

2020.09.08.

A szerző a CÖF-CÖKA orvosszakértője, gyakorló orvos, egyetemi adjunktus