Mit akartok, istenkáromlók?

Bősz azzal védte a Szent Koronát valamikor svájcisapkának tituláló liberális ősapját, hogy a kép nem Jézust akarta kigúnyolni, hanem Müller Cecíliát. Értjük, gúnyolni akart a „szerző”. A DK-s Varju pedig egyszerűen rendszerkritikának minősítette a karikatúrát.

Kedves Bősz elvtársnő és Varju elvtárs! Ezúttal is okosabb lett volna, ha hallgattak volna. Kunczét azért nem említem, mert említésre sem méltó az a valamikori SZDSZ-vezér, akinek pártja anno a Miatyánk egyik sorának kifordításával ösztönözte szavazóikat: „Jöjjön el a mi országunk.” Eljött, de korrupciós botrányokkal teli rövid idő múltán Kunczéstól együtt el is tűnt. Hát ezért nem érdemes az ő nevére még csak emlékezni sem. Önök viszont még labdába akarnak rúgni, ezért önöknek kell a mondanivalómat címezni. Szerintem nagyon nem jó liberálisnak vagy kommunistának lenni, ha az ember úgy áll a világ dolgaihoz, mint önök.

Az első kérdésem az, hogy miért akarják Müller Cecíliát kigúnyolni? Mit vétett ő, de inkább Gyurcsány után szabadon, mit vétett maguknak? Hú de undorító és primitív így magázódni, de ha maguknak ilyen a világuk, hát maradok ennél. A kérdés persze minden olyan liberálisnak, kommunistának, globalistának, ateistának és nihilistának is szól, aki mosolyra húzta a száját a blaszfémia kapcsán.

Mindenkinek szól, aki jót vigyorgott azon a rajzon is, amely a keresztre feszített Jézus mellett ábrázolta a tiszti főorvos asszonyt, vagy éppen tetszett neki az a drMáriás-„festmény”, amely Az utolsó vacsora arcainak magyar és külföldi politikusokat választott, Jézusként Orbán Viktort, egyik apostolának pedig a kormányfő feleségét, Lévai Anikót ábrázolta. Ő vajon kinek vétett? Érthetetlen, ostoba, zsigeri gyűlölet. Persze tudjuk, természetes állapot a kormányoldal és az ellenzék állandó harca. Lehet vitázni, lehet megjegyzéseket tenni, van, ahol verekednek, sőt még lőnek is a parlamentekben. Nincs rendben, de tekintsük rendben lévőnek.

De miért kell gúnyolódni? Miért kell a másikat megalázni, meggyalázni? Bősz szerint őket is gyakran kigúnyolják. Nem, Bősz elvtársnő, magát nem gúnyolták még, csupán kritizálták, bírálták, minősítették. De emberi mivoltában még nem alázták meg úgy, ahogy maga már megalázta a honlapján Kövér Lászlót, Orbán Viktort vagy éppen Schmidt Máriát.

A kritika és a gúny nem azonos kategória. Ennyit talán még maguk is megértenek. Azt viszont vélhetően nem értik, hogy mit okoznak primitívségükkel azoknak, akiknek van hitük, akiknek van Istenük. Úgy tudom, maguknak nincs, hacsak nem tekintjük annak a hatalmat és a pénzt. A hit meggyalázása nagyon fájdalmas, mert a hit tartóbástya. Többet ér, mint a világ összes pénze vagy hatalma. Sajnálhatják, hogy nem ismerik a hit csodálatos erejét. Hát ezzel a tartóbástyával szórakoznak maguk. Mintha a védelmező anyát gúnyolnák ki. Alázták már meg a maguk édesanyját? Hit hiányában legközelebb erre a kérdésre gondoljanak, ha emberek millióit támad kedvük megalázni.

Ennyire elveszítették a lelki nyugalmukat? Újabb eszköz a Szél Bernadett-forma hazudozás, Dobrev és a szoclib uniós képviselők hazaárulása, a gyurcsányi és jakabi gyalázkodás, a Nagy Blanka- és a Hadházy-féle trágárkodás, a Bangóné-, a Kunhalmi- és a Varju-féle fetrengés mellett? Nem elég a patkányozás, a képződményezés? A gyalázkodás után most már gúnyolódni is akarnak? Valóban ennyit tudnak?

Egyébként miért pont azt az apolitikus embert akarják kigúnyolni, aki igazán sokat tett magukért, szüleikért, rokonaikért, gyerekeikért? Csak azért, mert tisztességes, mert szeretetteljes, mert hivatástudó, mert keresztény? Csak azért, mert türelmesen, a maguk médiamunkásainak ostoba kérdéseire válaszolva akár ezerszer is elmagyarázza, hogy hogyan kell a maszkot hordani? Persze gyakran hiába, mert ne szépítsük: akár több millió jobb sorsra érdemes honfitársunk tartott ott a járvány elején, hogy az alapvető higiéniai szabályokat sem ismerte a kézmosás, a tüsszentés vagy a köhögés etikája terén. Merthogy még ezeknek is van etikájuk egy polgári világban.

Csakhogy a maguk negyvenöt plusz nyolc, ha úgy tetszik, kunczés éve olyan erkölcsi, etikai szintre süllyesztette a polgári Magyarország lakóinak nagy részét, amelyből bizony még a végtelenül türelmes és szeretettel teli tiszti főorvos asszony is nehezen tudja kirángatni az oda süllyesztetteket.

Tehát megint megkérdezem: valóban odáig jutottak, hogy már csak ez maradt? A gúnyolódásba kapaszkodnak? Akkor nagy baj lehet odaát. Ezért tisztázzunk néhány alapvetést. A blaszfémia vagy istenkáromlás a régebbi felfogások szerint egyértelműen Isten gyalázását, gúnyolását jelentette, de ma már más a tartalma. Jó, ha felfogják mindazok, akik a gúnyolódás platformján állnak, hogy Istent emberi cselekmény, ha mégoly vulgáris és undorító is, nem sértheti meg. Istent nem kell az embernek megvédenie, mert Isten az emberi gyarlóságok, aljasságok és az emberek által alkotott kusza jog felett áll. Jézus Krisztus még a maguk bűneit is magára vállalta, így őt megsérteni a maguk pondrósága sem képes.

Maguk védik a Jézushoz kötött gúnyolódást, az azonban nem az Istent, még csak nem is a tiszti főorvos asszonyt, nem Orbán Viktort gyalázza, hanem hívő emberek millióinak vallásos érzületét, a vallási tiszteletük tárgyát sérti. Maguk nem tisztelik az embert, és a meggyalázni, kigúnyolni akartak maguk feletti erkölcsi fölénye meglehetősen egyértelmű. Így aztán maguk nem Jézust, nem a gúnyra szánt személyeket járatják le, hanem saját magukat. Miért teszik? Tehetetlenségükben, vallásgyűlöletükben, esetleg azért, hogy szándékosan belerúgjanak embertársaikba?

Maguk nem tudják, hogy az új blaszfémiafelfogás éppen a liberálisok által oly nagyon támogatott jogegyenlőség kapcsán vezetett oda, hogy nem csupán a kereszténység, hanem minden elismert vallás, hitfelekezet tagja is legalább erkölcsi védelemben részesül a blaszfémiával szemben? És ez nagyon helyes. Igaz, nálunk nincs blaszfémia elleni törvény, de 2012-ben harminckét országban még volt, köztük huszonegy muszlim többségűben. Olyanokban, ahonnan maguk várják, hívják a jogellenes bevándorlókat. Hát majd idővel megtanulják, hogy mennyire lehet Allahot vagy vele összefüggésben bárkit gúnyolni, hogy mennyire lehet muszlimok millióiba a hitük miatt belerúgni. Több muszlim országban ugyanis halálbüntetés jár azért, amit maguk most itt művelnek. Sajnos a valamikor keresztény Európa számos országában – például Dániában, Németországban, Görögországban, Finnországban, Olaszországban, Máltán, Hollandiában, Lengyelországban és Nagy-Britanniában is eltörölték a blaszfémiatörvényeket 2014 és 2018 között, ezért ha nincs valakiben kellő emberi tartás, becsület és tisztesség, minimális emberség, nyugodtan szórakozhat milliók vallási érzésével.

Nálunk is csupán erkölcsi kérdés az ilyen típusú ocsmányság, bíróságaink nem igazán akceptálták az eddigi istenkáromlások elleni fellépést, még gyűlöletbeszédként sem. És úgy tűnik, maguk lubickolnak ebben a posványban. De az élvezeten és a bárgyú röhögésen kívül mit akarnak elérni? Mit akarnak kiprovokálni? Mi a szándékuk ezzel az emberi aljassággal? Hátha összejön valami jó kis balhé? Hátha valaki a megsértettek közül végre elveszti a türelmét és a józan eszét? Ez kapóra jönne maguknak, mert azonnal tele lehetne kürtölni a világot azzal, hogy úgy kezdődött, hogy a keresztény képződmények (vissza)ütöttek? Nem fog menni. Legfeljebb egy negyedik kétharmaddal két év múlva.

Lassan érteni vélem, hogy mi a helyzet a maguk alapvetésével, a liberalizmusuk jelmondatával, akár Voltaire-től származik, akár nem. Úgy mondják, hogy „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Nagyon jól hangzik. Csakhogy félnek megfogalmazni a mondat folytatását, amely valóban az ideológiájuk lényege: „Azért harcolok, hogy mondhasd, mert így folyamatosan egyre nagyobbat és nagyobbat rúghatok beléd.”

Szívem szerint azért megtisztelném magukat egy „önözéssel”. De nem megy. Magukat sajnos nem lehet tisztelni.

Szerző: Bencze Izabella jogász