Tisztelt Honfitársak! Kedves Barátok! Mindenki, akiket hallhat, és „akiket nem hall a nagyvilág”!
Legalább akkora a veszély határainkon belül, mint kívül, miként 100 évvel ezelőtt is.
A NAT elleni 1990 óta előrecsomagolt támadással a baloldal végképp el akarja törölni a múltat. Azok nevezik magukat „magyar tanároknak”, és oktatnak ki magyarokat magyar irodalomból és történelemből, akik szellemi elődei idegen hatalmakat szolgáltak, hazudtak éjjel és nappal, nem csak az 50-es években, hanem máig.
Most, amikor látják, hogy nem adtuk föl, és a nemzeti kormány érvényt szerez annak, hogy a rendszerváltásban pár lépést tegyünk előre, hogy ne csak a fele magyar irodalmat tanítsák, akkor jajveszékelnek, s még újabb rágalmakat találnak ki a régiek mellé. Információink szerint egyik fő céljuk ugyanaz, mint 100 éve: az egyházak, különösen a katolikus egyház és iskoláinak lerombolása. De főként az igazság tagadása!
Amikor Trianon 100. évfordulóján kezdjük visszaszerezni nemzeti íróinkat, akkor egy bizonyos kis kör, mely lukácsgyörgyök „szellemi” örököse, azonnal visítozva támad. Kevesen vannak, de acsarkodva védik a lerágott csontot, mint amilyen a történelemhamisításon alapuló kommunista irodalmi kánon. Ez pont azért készült, hogy „tudományosan” gyalázzanak minden antikommunista írót, így Herczeget, Nyirőt és Tormayt és Wasst. A gyalázatos kánonban például Arany Jánosnak alig, de bőven volt hely magyarellenes írók dicsőítésére. Tudományos álca alatt évek óta drasztikusan erősödik azok hangja, akik visszasírják a kommunista időket.
1945-ben elnyomóink ránk kényszerítették, hogy indexre kell tenni legnagyobb íróinkat, de sokáig mindent, ami irodalom volt. Csak Európa óriási tiltakozására kezdték levenni az indexről a nem magyar klasszikusokat. A szovjetellenesnek, antiszemitának, fasisztának nyilvánítottak a jegyzékben olyan „veszélyes írók és művek” voltak betiltva, mint Karl May, Kipling, a Karinthy fordította Micimackó, és a Grimm-mesék, no és Benedek Elek meg Móra Ferenc. Most a cenzorok lelki utódai ezt a cenzúrát sírják vissza: minden fórumon, álcivil szervezeteikben és szennylapjaikban aggódnak gyermekeink lelki fejődéséért. Ez szinte megható.
Vegyük újra észre, hogy az aczélgyörgyi „ 3T” – a támogatott-tűrt és tiltott kategóriáival nem is kettős, hanem hármas mércét alkalmazott. Ezt az aljas politikai- ideológiai diktatúrát követelik vissza a NAT-ot támadók. Nosztalgiázásukban durván támadják a magyar értékeket, mivel nem bírják elviselni az igazságot. Főként azt, hogy 1990-ben kiszabadultak a palackból jelentős magyar írók. Oda akarják őket ismét visszadugaszolni, fülünkbe ólmot önteni. Ne hagyjuk!!! Ugyanezek kergették halálba Szabó Lőrincet is!
Honfitársak! A helyzet drámai. Határainkat nem csak fizikailag kell megvédeni. Ehhez a Trianonban emelt szellemi határainkat le kell bontani! Hallatni kell hangunkat mindenütt, ha kell, az utcán. A szellemi trianon, a hazugságkór itt settenkedik köztünk. Sokkal gyilkosabb kór az influenzánál: 1918-19 óta terjed, 1945 óta nemzetközileg terjesztik. Ez a hazugságkór többek halált okozott, mint a spanyolnátha és az összes betegség.
Tartsuk a szemünket nyitva, és álljunk készen, mert éppen trianon centenáriumát akarja megakadályozni egy szűk kör, amely kunbélákat és szamuellyket, lukácsgyörgyöket üdvözölne itt szívesen. Azoktól nem féltik gyermekeinket. Márai Sándor jól látta: kommunista nem vész csak átalakul. Nem véletlen, hogy Lukács annyira gyűlölte Márait, mint Tormay Cecilt és Madách Imrét, akkoriban még nyugatosokat is! Amint a frontra került, ártatlan magyar hazafiakat tizedeltetett, majd folytatta a mészáros-munkát magyar irodalmunkban.
Fogjunk össze, hogy megvédjük a magyar Nemzeti Alaptantervet, a „templomot és az iskolát”. Gyűjtsük az adatokat – Dunát lehet vele rekeszteni – milyen hazugságokkal áraszt el a „mainstream” ízlésdiktatúra. Nincs ma aktuálisabb, mint Klebelsberg Kunó és Tormay Cecil megoldási javaslata:
„Mert egy népnek, amelytől elvették határait, hogy ne védhesse magát, amelytől elvették fegyvereit, hogy ne támadhasson — nem marad egyebe, mint az irodalma… A nemzeti lélek érzi ezt és — érezzük mi is, szabad, dacos magyar írók, akik nem lettünk az idegen szellem gályarabjai. De mi csak szétszórt őrszemek vagyunk. Szegény, magányos őrszemek, akiket a vártán lassan befúj a hó. Pedig ha összehordanók a fegyverünket, sok magányos őrtüzünk zsarátnokát, nagy világosságot tudnánk teremteni, — szellemi honfoglalók tudnánk lenni.”
Szervezkedjetek, és fogjatok össze, mert ellenünk 1918 óta szervezkednek. A szómágia, a rágalmak ellen harcolnunk kell! Terjesszétek és tiltakozzatok, amíg nincs késő. Nélküled a diktatúra újra leselkedik ránk!
Egy a tizenöt millióból
Budapest, 2020. február 7.
