Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemzettársaim!
A családi közösség, a lokálpatriotizmus, a civil összefogás, a hazafiság és a nemzeti összetartozás ereje a gyógyír a legsúlyosabb társadalmi és gazdasági bajokra, köztük a Trianoni békediktátum és máig ható következményei okozta sebekre.
Néhány napja megkezdtük az öngyógyítást, amely sikeres lesz, hiszen a magyar nemzet immunrendszere 1100 év alatt csodálatosan megerősödött.
Nemcsak a „mongol nyilát”, a „török rabigát”, de az osztrák önkényuralmat, a náci megszállást, a szovjet gyarmatosítást is túléltük, sőt, már a ráadáson is túl vagyunk, és a posztkommunizmus rabló oligarchiájának 8 évét is magunk mögött hagytuk.
Most végre kimondhatjuk: mi, magyarok a Trianonban meghúzott határokon innen és túl, ismét összetartozunk, nemcsak lélekben, hanem jogi garanciákkal is.
Az anyaország polgárai a hatalomba emelték azt a kormányfőt és azokat a képviselőket, akik betartották ígéretüket, és a kettős állampolgárság lehetőségének biztosításával a magyar néppel megkötött Társadalmi Szerződést az egész magyar nemzetre kiterjesztették.
Nemzeti összetartozásunk helyreállítása már az új Társadalmi Szerződés vívmánya, amelyet most közösen kell megőriznünk, és tartalommal kitöltenünk a közjó érdekében.
Az Európai Unió nagy közösségén belül, tisztelve a társult államok népeit, kijelentjük, hogy az egyes nemzetek összetartozása, és a különböző nemzetek együttműködése alapozhatja meg újra Európa vezető szerepét a világban.
A történelem viharaiban minden európai nép volt vesztes is és győztes is. Trianonban az volt példa nélküli, hogy az akkori győztesek döbbenetesen igazságtalan ítéletet hoztak – most már lelkük rajta.
Mi, akkori vesztesek tanultunk az elítéltetésből. Nem kívánunk új országhatárokat rajzolni. Békésen, Európa összes nemzetével összefogva akarunk egy korszakot lezárni, és egy másik, nyugodtabb, erkölcsösebb és demokratikusabb életet kezdeni.
Azonban az európai népek közösségétől elvárjuk a magyar nemzetnek kijáró erkölcsi jóvátétel kinyilvánítását. Ez nem több, és nem is kevesebb, mint ami minden európai állam polgárának kijár. A kisebbségek nyelvi, kulturális szabadsága és önrendelkezése, beleértve a megfelelő jogi keretek között biztosított területi autonómiát is.
Csak így számolhatja fel Európa a feszültség-gócokat és juthat el a demokrácia 21. századi magasabb fokára.
Ma, 2010. június 4-én felajánljuk Európának, hogy megkezdjük az igazságtalanságok felejtését. De hogy mi felejthessünk, ahhoz a hajdani trianoni győzteseknek emlékezniük kell, és meg kell bánniuk azt, amit elődeik tettek. Itt az ideje, hogy Isten segítségével végre megbocsássunk egymásnak!
Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja, erre ad alkalmat, és lehetőséget biztosít arra, hogy tovább élhessen egy nagy nemzet a kis hazán!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
