Közismert honfitársunk 2015 szeptemberében a Project Syndicate-en közölte elképzeléseit arról, hogy az Európai Uniónak miként kell viselkednie a szíriai háború által kiváltott menekülthullámmal, illetve a Szíriával szomszédos országok menekülttáborainak megsegítésével összefüggésben, valamint általános menekültügyi intézkedések kidolgozására tett javaslatokat. A menekültek útvonalának állomásaiként említette meg Görögországot és Olaszországot, ahonnan biztonságosan kell eljuttatni az embereket az egyes európai célországokba. Számszerűen megadta, hogy évente mennyi embert és mekkora pénzügyi támogatással kell befogadnia az EU-nak, ebből a célból jelentős nagyságú kölcsönök felvételét tartotta szükségesnek.
Az írás megjelenését megelőzően már kb. fél éve folyt a jól szervezett tömeges bevándorlás a balkáni útvonalon, Németországba már több százezer ember jutott be főként Magyarországon keresztül, nem kis mértékben azért is, mert a német kancellár személyesen meghívta a szíriai állampolgárokat. Akkoriban még a háborús menekültek ideiglenes befogadásról volt szó a genfi egyezmények szellemében, jóllehet Európa nem volt szomszédja háború sújtotta országoknak és mellesleg sok egyéb országból is igyekeztek emberek Európába.
Honfitársunk, G.S. feltehetően nem gondolta, hogy a magyar kormány veszi a bátorságot és hatékony határőrizettel megakadályozza a tömeges tranzitot országunkon át, azonban az a körülmény, hogy javaslatai közt már akkor Olaszországot is megemlíti, mint Európa egyik kapuját, azt bizonyítja, hogy tervei közt a közel-keleti háborúk menekültjei csak kisebb arányban kaptak szerepet és Afrikából számít jelentős bevándorlásra. A kölcsönök felvételére vonatkozó javaslatával elismeri, hogy a migránsok befogadása, eltartása pénzbe kerül és úgy tartja, hogy ezt megfizetni az EU polgárainak kötelessége, ám nem ad magyarázatot arra, hogy a világ egyéb államainak polgárai miért maradhatnak ki ebből.
Az írás megjelenése óta eltelt két és fél év történései, az EU vezető szerveinek és politikusainak, valamint az ENSz-nek állásfoglalásai mind azt bizonyítják, hogy változott a narratíva, eszerint most már jöhet-mehet bárki ahová akar, nem kell hozzá háborús fenyegetettség sem. A jelek szerint a terv kiagyalói valamiféle globális migráció megszervezésében érdekeltek, sokan gondolják, hogy céljaik közt szerepel a nemzetállamok megszüntetése, a határok ellenőrzés nélküli átjárhatósága, az Európai Egyesült Államok, majd később egy Világkormány létrehozása. Felmerült, hogy globálisan alapvető emberi joggá nyilvánítják a migrációt és a tetszés szerinti államban történő letelepedést. Mindezzel párhuzamosan egyre erősebb a törekvés, hogy az ilyen tervek ellenzőit háttérbe szorítsák, a demokratikus folyamatokat megakadályozzák, cenzúrával, véleménydiktatúrával a boszorkányüldözések legjobb klasszikusait megszégyenítő módon bélyegezzék meg és szankcionálják a másként gondolkodókat.
Alaposabb történelmi ismeretek nélkül is kimondható, hogy az emberiség létformája a háború, melyet mindig az anyagi javak és/vagy a mások feletti hatalom megszerzése motivál, az erősebb leigázza és kifosztja a gyengébbet. Ehhez számtalan eszköz állhat rendelkezésre, pl. fegyveres fellépés, gazdasági zsarolás, politikai aknamunka, stb., de a tényleges célok elrejtésére valamiféle ürügyet, ideológiai indoklást mindig kitaláltak hozzá, mert a rablási szándékot nyíltan bevallani soha nem volt „comme il faut”. Aligha tekinthető baráti gesztusnak, ha egy hatalommal bíró csoportosulás egy vagy több szuverén államtól határaiknak megnyitását, függetlenségük, nemzetállami létük feladását, idegen érdekeket kiszolgáló törvényhozást, államvezetést követel, ráadásul különböző kényszerítő eszközökkel. Márpedig ma már itt tartunk, az Európai Unió és az ENSz testületeit hatalmába kerítette egy nagyhatalmú, de rejtőzködő csoportosulás, mely a régóta tervbe vett világhatalmi céljainak megvalósítására látja elérkezettnek az időt. Ez pedig nem lehet más, mint a fentebb említett Világkormány (természetesen bábkormány), melynek létrehozása esetén elhárulhat minden olyan akadály, amely a maximális profit útjában állhat.
A politikai aknamunkát illetően a megszállandó, ill. felszámolandó országokba előkészítő vagy éppen felforgató csoportokat hoznak létre, hogy a célok elérése érdekében befolyásolják a közvéleményt, a lehetőségektől függően zavargásokat vagy polgárháborút gerjesszenek, továbbá felkutassanak minden olyan politikai tényezőt, mely hajlandó együttműködni a hódítóval, hiszen ilyenek mindig és mindenhol akadnak, a legitimitás látszatát kölcsönözhetik.
Ha tehát a fent említett történések valósak, akkor Európa és benne hazánk szuverenitásának felszámolási kísérletét tapasztalhatjuk, mégpedig állítólagos szövetségeseink, barátaink részéről.(Ha ilyen barátaink vannak, akkor ellenséget már ne is keressünk.)
Az események sora számos kérdést vet fel, melyekre éppen az az európai népesség nem kap választ, melynek kifosztása, leigázása a valószínű cél. Vajon milyen eszközökkel operál az a hatalom, mely képes befolyása alá vonni az EU és az ENSz meghatározó szerveit? Van-e bármi köze is a demokráciának ezekhez a történésekhez? Vajon nem minden mértéket meghaladó korrupciónak tekinthető-e nemzetközi szervezetek vezetőinek megvásárlása, orientálása?
Felmerül továbbá az a fontos kérdés, hogy a Világkormánynak vagy éppen az Európai Egyesült Államok létrehozásához mi köze lehet az általános (globális) migrációnak. Mindazok szerint, akik ma a korlátlan migrációt propagálják, az idegenek befogadása emberbaráti, karitatív tevékenység, ami mellesleg számos szempontból hasznos a befogadó államok számára is, ám ezt semmi nem bizonyítja. Ha azonban a befogadás karitatív, akkor miért csak a hazájukat elhagyók jogosultak eltartásra (ellátásra, készpénzre és egyebekre), az otthon maradottak miért nem? Nem lenne értelmesebb és emberségesebb, ha azokat a költségeket, melyeket egyes államok a migránsok eltartására fordítanak, a saját hazájukban kapnák meg az elvándorolni szándékozók? Ha az elvándorlók sikerrel járnak pl. Európában, akkor honfitársaikat mi fogja otthon tartani? Mennyi ember eltartása dönthet romba egy-egy európai (vagy akármilyen) államot és a tönkrement országból hová menekülhet tovább akár az eredeti migráns vagy éppen az őslakos? (Ha a bevándorlás előnyös egy állam számára, akkor miért kellene szankciókkal fenyegetni azon országokat, melyek nem kérnek az állítólagos előnyökből?)
A demográfiai adatok szerint több tízmillió ember indulhat el néhány éven belül például Afrikából és követelhet magának eltartást tehetősebb államokban. Vajon milyen jogon? És vajon mitől van több joga egy bevándorlónak egy adott államban, mint egy ottani őslakosnak? Ez utóbbi igényelhetné-e korlátlan ideig a teljes ellátást államától a migránshoz hasonlóan, ha történetesen rászorul, pl. ha munkanélkülivé válik?
Mindezt végiggondolva könnyen belátható, hogy a jelenleg hangoztatott szándékok és irányelvek a globális migrációt illetően csakis katasztrófához vezethetnek és ezt azok is pontosan tudják, akik ma erőltetik. A folyamatot tehát egyszer bizonyára leállítják, ha már elérték a kívánt célt. Mire is jó tehát a migráció? Erre csak egyetlen válasz lehetséges: bizonyos kritikus létszám esetén a migránsok megszervezett és felfegyverzett csoportjai megdöntik a nemzetállam közrendjét és hatalomra juttatják az őket irányító helyi NGO-kat, melyek megbízóik igényei szerint járnak el és természetesen nem riadnak vissza a terrortól sem az ellenálló őslakosokkal szemben, totális diktatúrát vezethetnek be. A kitűzött végső célt és a megvalósítás részletes forgatókönyvét nem ismerjük, de bizonyára van ilyesmi, mert a tervszerűség jól látható. Politikai vezetőink feltehetően többet tudnak, egyesek pártolják, mások szembeszálltak a nagy tervvel, de ismereteikről, álláspontjuk indokairól világos magyarázattal még nem szolgáltak választóiknak. Vajon miért nem? Talán a közelgő országgyűlési választás kimenetelét nem ez a téma dönti el?
És ha már itt az újabb választás és a kampány, újságírók vagy kormánypárti tényezők vajon megkérdezték-e a migrációt pártoló és annak káros következményeit tagadó magyar ellenzéki pártoktól, elsősorban azok vezető nőtagjaitól, hogy miként szándékoznak megvédeni hazánk lakosságát, beleértve a saját szimpatizánsaikat is a várható atrocitásoktól, erőszaktól, ha idegenek települnének be? Vajon miként akadályoznák meg terroristák beszivárgását?
A kormánypártiak figyelmébe ajánlanám, hogy még nem késő nyilvánosan feltenni ezeket és hasonló kérdéseket, megkövetelve a válaszokat is.
V. A.
