Nem értek egyet azzal a politológussal, aki úgy nyilatkozott az egyik tv csatorna vitaműsorában, hogy a mostani Békemenetnek a jelenlevők létszámától függetlenül „csupán szimbolikus” jelentősége van. Hiszen, mondta, aki elmegy most felvonulni, az úgyis, akkor is elmegy április 8-án a Fideszre szavazni, ha nem lenne március 15-én Békemenet. Ez egyáltalán nem biztos. A szimbolikus jelentőség viszont már önmagában is éppen, hogy azt jelenti, hogy az összetartozás tudata, amely látványosan kifejeződhet egy ilyen rendezvényen, minél többen vagyunk, annál inkább, és az együttlét emléke, beleértve a rég nem látott jó barátokkal, ismerősökkel való találkozást is, sokkal inkább mozgósítja azokat, akikben a jó szándék, a meggyőződés és az elhatározás ugyan megvan, csak a jóra való restséget kell kigyomlálni belőlük. Ez pedig sokkalta inkább lehetséges, ha tudatosodik ennek a soron következő választásnak a sorsdöntő (nem hagyhatom ki a poént: Soros döntő) fontossága.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy milyen hatással van egy nagy létszámú Békemenet (amelynek a híre az ellenérdekelt sajtónak az eseményt bagatellizáló hazugságai ellenére is sok mindenkihez eljut) az ellentábor valóságos és potenciális szavazóira. Hiszen még az úgynevezett törzsi szavazók közül is többen elbizonytalanodnak, ha látják, hogy a Fidesz kormány leváltása, a „diktátor” elzavarása, finoman szólva, nem olyan mértékben lehetséges, mint ahogyan ezt nekik az ellenzéki pártok kilátásba helyezték. Arról nem is beszélve, hogy a kampányok célja nemcsak a törzsi szavazók mozgósítása, hanem az ingadozók, a bizonytalanok megnyerése is. Akik a közvélemény kutató intézetek közzé tett jelentéseiben a „nem tudja, nem, válaszol” kategóriába tartoznak. Ők azonban nem is annyira ingadozók és bizonytalanok, mert a legnagyobb részük valószínűleg azokból áll, akik következetesen soha nem mennek el szavazni, mivel a politikát szinte már előítéletesen „úri huncutságnak ” tartják, és erről, mondjuk ki, nem kizárólag ők tehetnek. Ugyanakkor ők sem mentesek attól a jó érzéstől, amely potenciálisan már most megadatik nekik, hogy elmondhatják: a „győztesre szavaztam!”
Ezért is nem mindegy, hányan leszünk, mert egy meggyőző létszámú jelenlét képes lehet azokat is megszólítani, akik nem sok médiát fogyasztanak, kormányzással, pártprogramokkal nem sokat foglalkoznak.
K. I. B.
