Csizmadia László beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm a média képviselőit!
Mai sajtótájékoztatónk vitathatatlanul a magyarok szuverén ügyéről, a köztársasági elnökválasztásról szól. Erre a kijelentésre feljogosít alaptörvényünk és a demokrácia kiemelt elve, a szubszidiaritás.
Alaptörvényünk, amely megszenvedte és kiállta az Európai Parlament és a Velencei Bizottság kritikáját, a köztársasági elnökválasztást az országgyűlési képviselők jogosultságába utalta.
Ismeretes, hogy január 2-án a magát „Elnököt a köztársaságnak” nevező csoport a velejéig neoliberális Majtényi Lászlót javasolta köztársasági elnöknek, akinek 2003-ban Soros György gründolta az Eötvös Károly Intézetet. Maga Gyurcsány Ferenc is elismerte, hogy balliberális ellenzéki taktikaként, szimulálni kellett az alulról jövő kezdeményezést. Így tehát nem véletlen, hogy most a balliberális pártok szinte mindegyike a Soros által futtatott személy mögé állt.
Megjegyzem, hogy január 6-án és 7-én 6700 szellemi honvédő, 48 órai időintervallumban, aláírással jelezte, hogy az ő jelöltjük Áder János. A CÖF tesztje rávilágított a valóságos civil szimpátiára.
Semmi gond nem lenne, ha a balliberális ellenzék képviselői útján, csendben teljesítené a külföldről megrendelt kötelezettségét. Ehelyett azonban a legfelsőbb méltóság megválasztásából is cirkuszt csinálnak, bohóckodnak porondmesterük parancsára.
Soros György pénzguru, eredeti szakmájától eltérve, politikai nézeteit szolgáló sejteket épít ki a civil világban. Ezek sunyi módon követik és hirdetik kedvenc ideológiáját, maga mögé sorakoztatva a zsoldos szerepre hajlandó álcivil szervezeteket. A civil társadalom nagy többségének véleménye, hogy nem arról van szó, hogy a magyar kormány támadja a Soros-féle civil szervezeteket, hanem sokkal inkább arról, hogy az általa felbérelt álcivilek szervezkednek és spekulálnak a legitim kormány megdöntésére.
Hasonló jelenségekről értesülhetünk az USÁ-ból, Izraelből, Oroszországból, Macedóniából, sőt, az osztrákok és a németek is tiltani akarják a külföldiek kampányolását saját hazájukban. Emberi szokás, hogy aki rendel, az fizet. Ezért élvezhetik a Soros által támogatott civil szervezetek, személyi jövedelmükön keresztül is, szolgálatukat.
Piaci kofaként adják el a neoliberális pártok megmaradt, leértékelt politikai árukészletét, a lejárt szavatosságú ideákat, felcímkézve a nyitott társadalom csábító marketingjével.
Akkor nézzük, milyen is ez a nyitott társadalom:
Olyan, ahol nincs kapu, ajtó és ablak. A központi hatalom szélventillátorai ki-be söprik a szemetet.
Soros György ezen ideológiájának erősítői még a Rockefeller testvérek alapítványa, a Holland Királyi Minisztérium, az Európai Bizottság egyes szervezeti egységei, akik körülbelül 150 milliós támogatással jutalmazták a Magyarországon működő Majtényi-féle EKINT-et.
Magyarország ellenségeként, köztársasági elnökjelöltként előlépett neoliberális főkapitány parlamenti felszólalását – eltúlzott úri módon, szemben azzal a gyakorlattal, amikor az MSZP és az SZDSZ kormányzott – engedélyezi a magyar kormány. Reményeink szerint csak pár percig fog társadalmunk kígyót melengetni az ország keblén.
A CÖF-CÖKA határozottan kiáll amellett, hogy a külföldről érkező pénzadományok felhasználásának célját és módját az arra illetékes szervek ellenőrizzék. Az ország nyugalmának folyamatos megzavarása, a felforgató tevékenység megakadályozása, a nemzet biztonságának megteremtése a regnáló kormány kötelező feladata.
Az EKINT és Kft-je beszámolójában önmagát leplezi le a PC nyelvezetet használva.
Idézünk tőlük:
„A közjogi intézményrendszer diszfunkcióival foglalkozó elemzéseinkben rendszeresen állítunk görbe tükröt a hatalom elé, időnként provokatív akcióktól sem riadva vissza.”
Még egy idézet:
„Egyik projektünk célja alternatív, vagyis a hivatalos hallgatói önkormányzatok mellett akár informálisan működő hallgatói szerveződések megerősítése.”
A két idézet aláhúzza a társadalom éberségének fontosságát.
Fricz Tamás beszéde
Soros György céljai és esélytelensége a köztársasági elnökválasztáson
Majtényi László, volt ombudsman, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke lett a balliberális oldal köztársasági elnök-jelöltje. Az intézet döntő mértékben Soros György támogatásaiból él már évek óta. Felmerül tehát a kérdés: kinek a jelöltje Majtényi László, a baloldalé vagy Soros Györgyé?
De előtte még azt a kérdést kell feltennünk: vajon mi értelme volt, van Majtényi jelöltetésének, amikor teljesen világos, hogy a majdnem kétharmados kormányzati többség Áder Jánost fogja ismét elnöknek választani?
A válasz első megközelítésben aligha lehet más, mint hogy a baloldali és liberális pártok – MSZP, DK, Együtt, PM, Liberálisok – kötelességüknek tartották, hogy, ha esélytelenül is, de indítsanak egy ellenjelöltet a kormányoldal jelöltjével szemben. Hiszen nem engedhetik meg azt a szégyent maguknak, hogy a szerintük diktatórikus, idegen- és migráns-gyűlölő, fasiszta és náci, rasszista és antiszemita stb. stb. kormányzattal szemben ne vegyék fel a harcot, hiszen meg kell mutatniuk ország-világ előtt, hogy nem engednek a 18-ből és a 19-ből.
Második megközelítésben azonban máris fontos ellentmondással találjuk szemben magunkat. Azzal mégpedig, hogy Majtényi László minden eddigi nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi szisztéma valójában már nem demokrácia és nem jogállam; ebből a kiindulópontból azonban nyilván az következhetne, hogy az államfő választásokon való indulása megengedhetetlen. Majtényi azonban mégis vállalta a megmérettetést, ami után két eset lehetséges. Az egyik, hogy őszintén beszél a jogállamiság megszűnéséről; ebben az esetben azonban indulásával mintegy legitimálja az általa gyűlölt rendszert.
A másik lehetőség az, hogy Majtényi nem beszél őszintén, valójában nem gondolja komolyan, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, s ezért indul a köztársasági elnökjelölti versenyben. Utóbbi lehetőség viszont a baloldal jelöltjének szavahihetőségét rombolja porig, s emiatt válik az indulása – finoman szólva is – ellentmondásossá.
Vagy talán létezik egy harmadik variáns a volt ombudsman indulása kapcsán?
Nos, jómagam ez utóbbira gondolok.
Annál is inkább, mert az utóbbi hetekben és napokban napvilágot látott az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet költségvetése, s feketén-fehéren kiderült, hogy az intézet lényegében véve Soros György dollármilliárdos, tőzsde-spekuláns pénzéből él már évek óta, másképpen, Soros György tenyeréből eszik az intézet.
Meg kell kérdeznem szerényen: ha egyik intézetet, vagy bármilyen szervezetet döntő mértékben egy külföldi személy finanszíroz, akkor elképzelhető-e az, hogy a fontos döntéseket nem a külföldi személy, esetünkben Soros György határozza meg? S vajon az fontos döntésnek számít-e egy közpolitikai intézet életében, hogy annak elnöke a baloldali és liberális pártok támogatásával induljon a köztársasági elnök-választáson?
Szóval nem kérek számon mást, csak logikát. Nyilvánvalóan nem voltunk ott a Soros és Majtényi közötti egyeztetéseken, nyilvánvalóan nem tényeket mondunk, csak következtetünk, ám a fenti egyszerű logika alapján feltételezzük, hogy Majtényi nem csak a baloldali pártok, hanem Soros György jelöltje is. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy nem csak Soros György, hanem a baloldali pártok jelöltje is.
De ha a pénzügyi függés nem lenne elég magyarázó érvelés, akkor felhívnám arra a figyelmet, hogy a Wikileaks jóvoltából az elmúlt időszakban a Soroshoz köthető Nyitott Társadalom Alapítványok dokumentumai közül mintegy 2500 darab szivárgott ki, amelyet aztán gyorsan eltüntettek, de addig lényeges dolgok kerültek felszínre. Ezzel összefüggésben nemrég a Jerusalem Post írta meg azt, hogy Soros György a támogatás és eltartás cserébe világos követelményeket fogalmazott meg a különféle országokban fungáló alapítványi vezetőségek felé. Így például, hogy az alapítványainak a saját országaikon belül fel kell lépniük a migránsok visszatoloncolása ellen, ahol lehet, követelni kell a határellenőrzések megszűntetését, s minden erővel a migránsok fejébe kell verni a jogaikat, amelyekkel felléphetnek a renitens – értsd nemzeti határ- és nemzeti identitás-védő – államokkal és kormányokkal szemben. Soros ezekre a célokra 2,2 Mrd dollárt fordított.
A dokumentumok tehát világosan, tényszerűen mutatják, hogy Soros György nem irgalmas szamaritánusként adja a pénzeket a „független” „civil” szerveződéseknek, hanem cserébe világos és egyértelmű elvárásokat fogalmaz meg. Soros céljai pedig ma már nem rejtettek, mert nem is rejti véka alá őket: egy új, globális világuralmi rend létrehozása, amelyet a szupergazdag pénzügyi körök irányítanak, ennek megvalósítása érdekében a nemzetállamok megtörése és alárendelése, a migránsok millióinak Európába való betelepítése egy kevert fajú és identitásában legyengült, kozmopolita, multikulturális Új-Európa megteremtése érdekében, s ez által egy globális piac létrehozatala. Ezt nevezi ő nyitott társadalomnak.
Ezek után nem is kérdezem, hanem kijelentem: természetesen Soros György céljainak megfelelően indul Majtényi László a köztársasági elnökválasztáson.
És ez pedig valóban egy szép, új világ.
Mégpedig azért, mert Soros György – és mögötte a szupergazdag pénzügyi körök – nem tesznek mást, mint egyszerűen behatolnak egy ország belügyeibe, s mint aktorok, tényezők lépnek fel abban. Soros György Majtényi indításával megjelent a magyar belpolitikában, holott ott nincs semmilyen keresnivalója, mint ahogyan nincs keresnivalója Ukrajna, Macedónia, Csehország, Románia, a balti államok és más országok belügyeiben sem. A demokrácia ugyanis születésétől fogva nemzetállami keretek között működik, s nem pedig külső, nemzetközi keverések és kavarások káoszában. A nemzetállami demokrácia nem globalizálódhat, mert akkor az már nem demokrácia, hanem globális elitokrácia.
Befejezésül, a tréfa kedvéért hadd adjak egy jó tanácsot Soros úrnak: jobban tenné, ha nem strómanokat küldene rá az elnökválasztásra, hanem maga indulna az elnöki pozícióért Magyarországon, sőt, pártot is alakíthatna és indulhatna a választásokon, tervbe véve egy Soros-kormány megalakítását.
Ez lenne a részéről tisztességes és fair, s nem a sunnyogás. Egyébként attól félek, hogy a pártja a választásokon nem érné el az állami támogatáshoz szükséges 1 százalékot sem, mert jómagam abszolút bízom az emberek józan ítélőképességében. Soros pártja így, állam támogatás híján, bizonyára összeroppanna anyagilag és lehajtott fejjel elhagyná az országot.
S ekkor, az 1956-os „ruszkik, haza!” mintájára, kiálthatnánk, hogy: „Soros, haza!”
Utána azonban meghökkenve saját felkiáltásunkon, meg kellene kérdeznünk: de – hova haza?
ifj. Lomnici Zoltán beszéde
Pártosság, anti-népképviselet, politikai szélkakaskodás, ombudsmani jogkör-túllépések, átláthatatlan intézeti gazdálkodás – Majtényi László
Alkotmányosan aggályos ombudsmani viselkedés Majtényi időszakában: durva jogkör-túllépési kísérletek
Majtényi Lászlót 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök adatvédelmi biztosnak jelölte, az Országgyűlés annak megválasztotta. Tisztségét 2001-ig töltötte be. (Később, 2007 nyara előtt Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölte, de a parlamenti pártok nem választották meg – a Fidesz-KDNP frakciószövetség tagjai akkori ülésükön azért nem támogatták Majtényi jelölését, „mert Majtényi a képviselők álláspontja szerint nem felel meg a tisztség betöltéséhez szükséges egyik legfontosabb feltételnek: a pártatlanság követelményének”.)
Pokol Béla jelenlegi alkotmánybíró, az alkotmányügyi bizottság akkori kisgazda elnökeként a kilencvenes években gyakran kritizálta Majtényit amiatt, hogy adatvédelmi biztosi minőségében jogkörének folyamatos kiterjesztésére törekszik – mindezt egyébként az általános ombudsman jogkörének rovására téve. Sajnos Majtényi ombudsmani időszakában elharapódzott az a vitatható felfogás és gyakorlat, amellyel az ombudsman kiterjeszti a jogszabálytervezetek feletti véleményezési jogot, és noha a parlament által megválasztott, jogi szakértelemmel bíró köztisztviselőként alapvető feladata a jogsérelmek orvoslása lenne, inkább belemegy napi politikai vitákba, politizálásra használja felelős tisztségét (az egyes jogpolitikai koncepciókat előszeretettel véleményezve). Pokol 1999 tavaszán, a Napi Magyarországban megjelent cikkében azért bírálta Majtényit, mert az ombudsman jogellenes adatkezelést vélt felfedezni az adóhatóság (akkori nevén APEH) elnökének egyik eljárásában, majd miután az APEH-elnök nem osztotta Majtényi álláspontját, az ombudsman a pénzügyminiszterhez fordult, mint felügyeleti szervhez. Pokol cikkében rámutatott, hogy ezt csak az általános ombudsmannak van joga megtenni, így Majtényi eljárása jogszerűtlen, túlterjeszkedő; az adatvédelmi ombudsman ebben az ügyben – még ha igaza is lenne – egyedüli eszközként a nyilvánosság erejével élhet. Majtényi erre csípős válaszában kioktatott, és a vonatkozó törvény újraolvasását javasolta az APEH elnökének.[1]
Majtényi ombudsmanként gyakran érzékeltette, ha politikailag nem szimpatizál az adott hatalommal, ennek megfelelően mandátumának második három évében (1998 és 2001 között) folyamatosan támadta a regnáló jobboldal koalíciós pártjait. Az elfogultan, de jogi tekintetben is vitathatóan aktivista Majtényi egy-egy esetben mintha igazságszolgáltatási szerepet is szánt volna magának (ami súlyos szereptévesztési zavart tükröz, ugyanis az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, és a panaszos jogainak képviselete). Ilyen tipikus „állatorvosi ló” volt például a postabankos VIP-lista vagy a kormányülések dokumentálásának ügye. Utóbbi kapcsán többen – köztük Stumpf István jelenlegi alkotmánybíró, akkori kancelláriaminiszter – is felhívták arra Majtényi figyelmét, hogy a kabinetülésen történtek nem számítanak közérdekű adatnak.
Noha Majtényi László a 2010-es kormányváltás óta különösen érzékeny a kormányzati korrupció témakörében, elévülhetetlen bűnének számít, hogy az első Orbán-kormány idején a korrupció visszaszorítását célzó adórendőrség felállítását támadta. Az adórendőrséggel kapcsolatos elutasító álláspontja miatt 1999 tavaszán addig példa nélkülien, először fordult elő, hogy az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága nem fogadta el egy ombudsman éves jelentését (Majtényinek az 1998-as évről szóló beszámolóját). Durva jogkör-túllépési kísérletei és pártossága nyomán még az adatvédelmi ombudsman intézményének megszüntetésének gondolata is felmerült, végül pedig 2001-ben nem választották újra tisztségében.
Meglepő kutatások: Soros pénzelte szervezet találta átláthatatlannak az Eötvös Károly Intézet és a mögötte álló OSF gazdálkodását
2015 elején a tbiliszi székhelyű, Transparify nevű grúz szervezet kutatása – melyet elsőként az EUObserver nevű hírportál közölt[2] – 37 civil szervezetet átvilágítva, felállította az Európai Unió „átláthatatlansági” ranglistáját. A kimutatás arra jutott, hogy a legkevésbé átlátható gazdálkodású agytrösztök közül több Angliában és Magyarországon működik. A felméréshez egy ötös skálát használtak: öt csillagot azok a szervezetek kaptak, amelyek honlapjukon feltüntetik nemcsak a támogatóik nevét, hanem azt is, mekkora összegekhez jutottak, illetve a különböző programjaikra pontosan milyen forrásokból szereztek pénzt.
A vizsgált európai szervezetek közé kerülő magyar Political Capital nulla csillagot kapott, lévén, hogy honlapján semmilyen lényegi információt nem tüntetett fel, míg a Soros Alapítvány által életre hívott Eötvös Károly Intézet (a lehetséges ötből) mindössze egy csillagot kapott.
A dolog pikantériája, hogy a Transparify saját donorját, az Open Society Foundationst (OSF) sem kímélte egy másik – összesen 47 ország 169 agytrösztjét megvizsgáló – éves jelentésében: így annak ellenére, hogy a Soros György által életre hívott alapítványtól a grúz szervezet 2015 előtt majdnem 40 ezer dollárt kapott, értékelésükben nem kímélték – az OSF ugyanis nem kapott egyetlen csillagot sem.
Majtényi és a jogállam népképviseleti megvalósítása: Ne legyenek ellenzékiek a médiatestületekben!
2010-ben az úgynevezett médiacsomag két fontos elemét – az alkotmánymódosításról és a médiát felügyelő intézményekről szóló javaslatot – még a nyári szünet előtt elfogadta a magyar Országgyűlés, a médiatartalmak szabályairól szóló törvényjavaslatot pedig a 2010. szeptember 13-án kezdődő őszi ülésszakon tárgyalták.
Amikor szeptember elejére elkészült az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselője által megrendelt, a magyar média-törvényhozási munkát vizsgáló nemzetközi jogi szakértői elemzés, a Vasárnapi Hírek című hetilap megkérdezte[3] Majtényi László volt adatvédelmi ombudsmant, az ORTT korábbi elnökét, aki elmondta: igazán tiszta viszonyokat az teremtene, ha az ellenzéki pártok nem ülnének be az új médiatestületekbe, ezért nem tartja ésszerűtlennek a bojkott gondolatát.
Amikor a baloldal akart Paks-bővítést orosz közreműködéssel, nem aggályoskodott Majtényi és intézete
Majtényi László 2014-ben felszólalt a paksi atomreaktor-bővítés ellen – igaz, az orosz közreműködéssel épülő Paks II. tervével már a 2010 előtti szocialista kormány is kampányolt.[4] A paksi atomerőmű bővítését nemzeti, stratégiai ügynek nevezte Bajnai Gordon kormányfő, amikor 2010 februárjában Mesterházy Attila MSZP-pártelnökkel együtt ellátogatott a paksi atomerőműbe.
A WikiLeaks által időközben közzétett iratokból kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök már 2008-ban arról beszélt, hogy egy vagy két reaktor építésével kell bővíteni a paksi erőművet – igaz, ez csak hónapokkal később derült ki, később pedig már válságkezelő intézkedésként beszélt a beruházásról.
Egy másik táviratban pedig már arról számolt be az amerikai nagykövetség, hogy a paksi bővítés pályázatára valószínűleg meghívják az amerikai Westinghouse energetikai céget is, de „több megfigyelő szerint úgyis egy orosz cég lesz majd a győztes”. A nagykövetség ezt a megjegyzését például arra alapozta, hogy Mesterházy Attila, aki akkor az MSZP frakcióvezetője volt, azt mondta a követség egyik munkatársának, hogy az oroszok előnnyel indulnak a pályázaton (mivel jelenleg orosz technológiával működik a paksi atomerőmű).
Majtényi intézete nem nagyon igyekezett napirenden tartani a 2006-os rendőrattak ügyét – Most akkor népszavazás-pártiak vagy sem?
Majtényi Lászlótól és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézettől a 2006 októberében tanúsított brutális rendőrerőszak kapcsán csak egy megkésett, és politikai patikamérlegen gondosan kimért álláspontra futotta, amely 2006. november 2-án jelent meg.[5] Ebben bár elismerik, hogy történtek rendőri jogsértések és hogy ezek kivizsgálásában szükséges a kormány együttműködése, az események politikai felelőseit nem nevezik meg, és még egy igazán furcsa mondatra is futotta tőlük: „Az ellenzéknek vissza kell vonnia a parlamenti demokrácia szellemével összeegyeztethetetlen, és az országot megbénító népszavazási kezdeményezéseit.” (Itt bizonyára a hamis választási ígéretek után mégis bevezetett különböző díjak – tandíj, kórházi napidíj, vizitdíj – és más intézkedések kapcsán kezdeményezett referendum-kérdésekre gondoltak.) Két héttel későbbi közleményükben[6] sem jelent meg prioritásként az ötvenes évekre emlékeztető rendőri brutalitás utáni határozott fellépés, a jogsértések áldozatairól szót sem ejtettek, sőt inkább a jobboldali ellenzéket vádolták azzal, hogy az ősz folyamán bátorítóan hatott az erőszakos csoportokra. Azt is megjegyzik, hogy a Fidesz „ha nem is szervezte és irányította az ország békéjét megtörő zavargásokat, láthatólag beleillik kormánybuktató elképzeléseibe az ilyen típusú nyomás fennmaradása”.
Mindezek fényében igazán érdekes Majtényi legutóbbi kifakadása a Magyar Nemzetnek arról, hogy újra alkotmányos jogállamban szeretne élni, valamint az a tény, hogy nyilatkozataiban felelőtlenül – és egy komoly államfőjelölt, illetve esetleges köztársasági elnök hozzáállásához nem méltóan – beállt a budapesti olimpiáról népszavazást követelő Momentum Mozgalom politikai szerencsevadász hangulatkeltése mögé.
Sokat elárul az is, hogy az Eötvös Károly Intézet csak a 2010. májusi kormányváltást követően érezte szükségesnek az ún. „jogállamfigyelő” elemzések elkészítését.[7] A jogállamiság-index alakulásának szakértői értékelését akkor nem látták szükségesnek, amikor országgyűlési választásokat csaltak el Magyarországon, amikor törvényellenes módon azonosító jel nélkül, símaszkos rendőrök bakancsos lábbal rugdosták védekezésre képtelen ellenzéki tüntetők fejét és felsőtestét, és viperával fejre leadott ütéseken át, gumilövedékek és könnygázgránátok fejmagasságban való alkalmazásával bántalmaztak embereket, a földön is megtaposva őket, vagy amikor csaknem másfél esztendőbe telt eljutni egy országos népszavazás megtartásáig. Egy olyan korszakban, amikor a Majtényi Lászlóhoz és intézetéhez ideológiailag közel álló kormányzóerők hosszú ideig következmény nélkül és folyamatosan gúnyt űzhettek a különböző alkotmányos alapjogokból és jogintézményekből (lásd például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vagy a kormányzó SZDSZ farizeus hozzáállását a véleménynyilvánítás szabadságához vagy a médiajoghoz, a gyülekezési joghoz, a közügyekben való részvétel jogához vagy például a népszavazás intézményéhez).
Majtényi László országgyűlési biztosi és „poszt-ombudsmani” tevékenységének fényében nem lenne alkalmas arra, hogy következetesen, hitelesen – és az Alaptörvény szellemének megfelelően – kifejezze a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.
[1] A témához kapcsolódóan lásd:
Pokol Béla: Ombudsmani hierarchia (Napi Magyarország, 1999. április 3.)
Majtényi László: A törvényhozó elnök (Válasz Pokol Bélának) (Népszabadság, 1999. április 21.)
Pokol Béla: Ombudsman, a magyar jogállamban (Népszabadság, 1999. április 28.)
[2] https://euobserver.com/justice/127685
[3] https://www.vasarnapihirek.hu/friss/bojkottalt_mediatestuletek
[4] http://mno.hu/belfold/bajnai-es-mesterhazy-vallvetve-paks-bovitese-mellett-1206822
[5] http://www.ekint.org/alkotmanyossag/2006-11-02/valsag
[6] http://www.ekint.org/alkotmanyossag/2006-11-16/kiutat-kell-talalni-a-politikai-valsagbol
[7] http://www.ekint.org/alkotmanyossag/2010-06-03/jogallamfigyelo
