Építsük fel a remény országát! – harsogta május 1-jén délben az MSZP majálisán Kunhalmi Ágnes, a szocialisták budapesti elnöke a Városligetben, ahol a radikális baloldali Népszava tudósítása szerint sem tolongtak az emberek. „Ezeket (mármint a Fideszt) nemcsak leváltani kell 2018-ban, hanem elszámoltatni és börtönbe rakni őket! El fognak tűnni, mert közösen el fogjuk őket tüntetni!” – A majális leginkább lázító mondata is visszhangtalanul tűnt el valahol a szürke égen úszó héliumos lufik és a vattacukorszag között félúton – írja rezignáltan, gunyorosan Kolbászba töltött politika című tudósításában a Népszabadság, amely leplezetlen csalódással így folytatja: Tóbiás József pártelnök a rá kíváncsi közönség híján csak a réten tébláboló családoknak mondhatta, hogy „a győzelemhez nem kell szövetséget kötni sem a Fidesszel, sem az őt kiszolgáló hűbérúri rendszerrel. Az MSZP-nek a társadalommal kell szövetséget kötnie.” Németh Péter, a Népszava főszerkesztője erre úgy reagált lapjában, hogy a dologgal csak egyetlen baj van: „nem tudni pontosan, mit jelent ma ez a szövetség. Kiket jelent, hogyan lehet elérni őket és legfőképpen hogyan lehet szembefordítani a Fidesszel”. A szemmel láthatóan csalódott és rosszkedvű baloldali újságíró, egykori MSZMP-párttitkár tanácstalan dilemmájára a Népszabadságban adta meg a választ a Kettős Mérce blog főszerkesztője, Jámbor András: „Május elsején minden baloldali és liberális párt elmondta a kötelező köröket a munkások, dolgozók és jogaik ünnepén. És mint annyi éve, ez idén is érdektelenségbe fulladt… Jólétről és a demokrácia visszaállításáról beszélnek, annak a politikának a nyelvén, amely nem tudott demokráciát és jólétet teremteni hosszú távon Magyarországon. Így a hangjuk el sem hallatszik a Városliget határán túlra” – mondta.
Ez a majális is nyilvánvalóan, plasztikusan megmutatta, hogy a mai hazai politikai baloldalnak – és nyugodtan hozzátehetjük, szellemi holdudvarának – nincs érdemi, érvényes mondanivalója a mai magyar társadalom túlnyomó többségének, legalább háromnegyedének. Ezért nem hatásos, inkább nevetséges és szánalmas a Kunhalmi Ágnes-féle militáns verbális kirohanás, ami egy kedves vonzó ifjú hölgy részéről különösen disszonáns és hiteltelen, még ha politikusként teszi is. Tóbiás József pedig hiába állította, hogy most van igazán szükség az igazi baloldalra, amikor éppen ő és a pártja azt tartja legnagyobb sikerének, hogy a polgári kormány visszavonta a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényt, sőt tovább folytatja az aláírásgyűjtést az okafogyott népszavazás kiírásáért. Az MSZP-sek úgy viselkednek, mint azok a veterán japán katonák, akik a dzsungelben bujkálva még évekkel a világháború vége után is robbantgattak, mert nem tudták, hogy már nem létezik az ellenség. Csak a megboldogult Cseh Tamás dalát ajánlhatjuk a szocialisták figyelmébe, már ha értenek a szóból: „Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk / Egy Valóság nevű nagybátyám / Sajnos már nincsen velünk / Levelet ír csak nekünk” – Vajon mit írna ma Valóság bácsikája a szoci unokahúgnak? Talán azt, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Vagy azt, amit Seneca tanácsolt: Gyakrabban használd a füled, mint a nyelved. („Auribus frequentius, quam lingua utere.”)
Ha még túl kezdő és tanulatlan egy politikus, mielőtt butaságokat harsog az éterbe, előbb érdemes lenne utánaolvasni, ki is az a derék ember, aki a DK vezetőjeként most képmutató módon azzal indokolta pártja városligeti majálisának a lefújását, hogy „ha szegény a pereputty, akkor azt tisztességgel kell vállalni”. Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök – 2004–2009 között, amikor Kunhalmi már nem volt éppen gyerek, sőt a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott, a Miniszterelnöki Kabinetiroda Társadalompolitikai Főosztályán volt titkárságvezető, majd 2006–2010 között Budapest II. kerületében listás MSZP-s önkormányzati képviselő volt – nem volt se rest, se gyáva most azt állítani, hogy azért nincs pénz az ünnepségre, mert „Inkább maradok tisztességes és szegény, mint hogy urizáljak más pénzéből vagy lopott közpénzből”. Szegény milliárdos, aki – mint közismert – állami pénzből lett nagytőkés üzletember, s ma is egy rózsadombi luxusvillában él, amit az 1950-es évek elején a néhai kommunista vezetőnek, Apró Antalnak kobzott el és ajándékozott a rákosista diktatúra, majd a rendszerváltozás után az Apró család immár „demokratikusan”, a piacgazdaság törvényeinek megfelelően is magáévá tette a rablott ingatlant. A harmadik generációba tartozó Dobrev Klára, Apró Antal unokája a 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” 23 éves korában, egyedülállóként vásárolta meg 1995-ben a kerületi önkormányzattól kevesebb mint 9 millió forintért, Gyurcsány Ferenc pedig 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utcai rezidenciába: a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe…
Természetesen alig hihető, hogy mindezt pontosan ne tudná a szocialisták ifjú üdvöskéje, aki éppen Gyurcsány miniszterelnöksége alatt tüsténkedett a Miniszterelnöki Kabinetirodán, de most nem a Városligetben mellette hőbörgő volt főnökét vádolta „mérhetetlen korrupcióval és lopással”, hanem a Fideszt. A Fidesz politikusait akarja börtönbe csukni, nem saját volt főnökét, aki mindenki által tudottan becsapta, meglopta, elszegényítette és eladósította az országot, ezért a választópolgárok 2010-ben példátlanul megbüntették a szocialista pártot, kétharmados többséghez juttatva fő ellenfelét, a Fideszt. Azt még a Fideszben is elismerték, hogy ha nincs Gyurcsány ámokfutó, katasztrofális, önsorsrontó politikája, soha nem arattak volna kétharmados győzelmet, és akkor nem lehetett volna sem alkotmányozni, sem új, nemzeti-polgári berendezkedést elkezdeni megvalósítani.
Gyurcsány a majálison ismét bevallotta, hogy hatalomra – mi másra? – készül, de szirénhangon elmondta, hogy most „szociális piacgazdaságot” akar, megduplázná a fizetéseket az egészségügyben és az oktatásban, és olyan baloldaliságot ígér, amelyik úgymond nem engedi meg, hogy „az erősebb kutya elvén szabályozódjanak a viszonyok”. De tulajdonképpen teljesen mindegy, mit mond, néhány ezer fanatikus hívén és lefizetett csatlósán kívül már régóta senki sem figyel, pláne nem hallgat rá. Túl sokat hazudott, ahogy tíz évvel ezelőtti balatonőszödi beszédében, az MSZP zárt frakcióülésén maga is bevallotta: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Miután Gyurcsány Ferenc zárt körben, az övéi előtt bevallotta, hogy nem kormányzott, hanem hazudott, trükközött, egy hónappal később a Népszabadságnak adott interjúban már így próbálta felmenteni magát a hazugság vádja alól, és kognitív disszonanciával elfedni, illetve igazolni vétkét: „Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét. És fordítva: a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna.” Gyurcsány elárulta azt a másik, rá roppant jellemző önvédelmi-önfelmentő taktikáját is, hogy nem (csak) ő hazudott, hanem úgymond mindenki, de ezen ő változtatni akar és fog: „Pontosan tudja mindenki, hogy a rendszer, amit fönntartunk, tele van hazugsággal, megnyomorított emberekkel, hogy nincsen benne egyetlen egyenes mondat. Mi most azt mondjuk: rázzuk meg magunkat.” „Véget kéne már vetni a mellébeszélésnek, és kimondani, hogy mindenki hazudott a választási kampányban, legfeljebb mi kevesebbet”.
Nos, amíg Gyurcsány Ferenc húzza a prímet a politikai porond baloldalán, és olyan vezetők állnak az MSZP élén, mint Tóbiás József és Kunhalmi Ágnes, akik úgy táncolnak, ahogy ő fütyül nekik, addig a szocialisták talpa alatt fütyül a szél, de nem nekik áll a zászló. Vajon hány választást fognak még elveszíteni, amíg ezt megértik?