Jan 1, 2015 | Egyéb
Demokráciában az ellenzéki sajtó és médiumok a többségi polgári társadalom véleményét is egy az egyben kötelesek közölni.
Lássuk a bátorságot és a szólásszabadság tiszteletét!
A felgyorsult és lassan számtalanná váló tüntetések előtt mondanivalónkat távirati stílusban tesszük közzé. Célunk, hogy emlékezetbe idézzük a politikai múlt megkerülhetetlen eseményeit, miközben joggal aggódunk, hogy polgártársaink egy részét tépett szárnyú politikusok szántszándékkal félrevezetik.
Emlékezzünk! STOP.
A Kommunista rezsim 1989-ben, az MSZMP bukása után, irdatlan adóssághalmazt hagyott népünkre. A várt jólét helyett mindezt mi, polgárok fizettük meg. STOP. Eltüntették a KISZ és szakszervezeti vagyont. Az MSZMP vagyonát a reinkarnálódott utódpárt, az MSZP örökölte. STOP.
Nem volt elszámoltatás, történelmi igazságtétel, lusztráció. STOP.
Az MSZP-SZDSZ koalíció 8 éves kormányzás után 2010-re ismét a csőd szélére sodorta az országot. Az államadósság a GDP 85 %-ára emelkedett. STOP.
Az IMF-től és az Európai Központi Banktól felvett hitelek után minden magyar ember nyakába varrták az adósság visszafizetését. STOP.
Mai is folyik a nyomozás az MNV Zrt. alapítása és az elődszervezetek megszűntetése ügyében. Nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés a gyanú. STOP.
Az ország mérlegének meghamisítása, az EU átverése és trükkök százai jellemezték a hatalom megtartásáért nappal, éjjel és este hazudozó Gyurcsány kormányt. STOP.
A nemzeti vagyon több mint 90%-át rabló-privatizálták. STOP.
A devizahitelesek egzisztenciáját megroppantották, családok ezreit taszították kilátástalanságba. STOP.
Várjuk a választ, hogy az MSZP mikor fizeti vissza 2 milliárdos adósságát, és miért nem indul el a párt felszámolása. STOP.
Az SZDSZ 500 milliós tartozás elől menekülve csődöt jelentett, miközben vezetőik átszivárogtak új pártocskákba. STOP.
A kormány tagjait korrupcióval vádlóknak, lelkiismeretük megnyugtatása végett javasoljuk, hogy indítsák meg Gyurcsány Ferenc, Oszkó Péter, Veress János, Kóka János, Simon Gábor, Hagyó Miklós vagyonosodási vizsgálatát. STOP.
Végezetül: akik titeket, polgártársaink forradalomra bíztatnak, azok az 1956-os – fiatalok vérével megszentelt – forradalmat ellenforradalomnak nyilvánították. STOP.
A bolyongók félrevezetésére, most ravasz rókaként szándékosan, ismét keverik a fogalmakat. Nem forradalmat, hanem ellenforradalmat szeretnének kirobbantani. STOP.
Polgártársaink!
Hazánkat és az EU-t közösen kell jobbá tennünk, békéljetek meg, építsük együtt az országot.
E témában nem jöhet több „STOP”.
CÖF-CÖKA Vezetősége
Dec 23, 2014 | Egyéb
A multinacionális élelmiszerkereskedelmi cégek képviseletét ellátó Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) érdekelt abban, hogy a tagdíjfizetőit védelmébe vegye. Azt sulykolja, hogy a külföldi üzletláncok veszteséges tevékenysége a világ legtermészetesebb dolga, és a gazdálkodás egyik legeredményesebb formája.
A CÖF-CÖKA figyelmeztet, mióta a kereskedelmi tevékenység létezik, nem volt olyan ostoba vállalkozás, vállalkozó, aki a mindennapi veszteségből gazdagodott.
A civil társadalom világosan látja, hogy a külföldi érdekeltségű élelmiszerláncok manipulált költségelszámolással megkárosítják a magyar költségvetést, egyetlen céljuk a nyereségadó befizetésének elkerülése.
Emellett a külföldről importált, minőségileg sokszor alacsony színvonalú olcsó termékek visszaszorítják a magyar élelmiszertermelők lehetőségeit, gátolják az új munkahelyek létrehozását.
Biztatjuk az országgyűlési képviselőket, hogy bátran szavazzák meg azt a törvényt, amely a két egymás utáni évben veszteséges üzletláncokat kizárja a további értékesítésből. Lelkiismeretüket nyugtassa meg, hogy ez a törvény előrelátóan segíti az érintett üzletláncokat, mert megkíméli őket a csődtől.
CÖF-CÖKA Vezetősége
Dec 16, 2014 | Egyéb
Tisztelt Barátaink!
Odaadó munkával és örömteli élményekkel eltelt év áll mögöttünk.
A 2014-ben kiírt választások háromszor bizonyították, hogy a nemzetért összefogni kész civil közösségünk jó úton jár, és az állampolgárok többségi akaratát követi.
A CÖF-CÖKA-t ezernél is több civil szervezet, a szellemi honvédők sokasága és a békemenetek résztvevőinek szeretete és összetartozása fogja össze.
Támogató közösségünk felismerte, hogy a civil társadalom szerepe egyre nagyobb erővel hat a magyarság sorsának alakulására és a közjó kiteljesedésére. Önkénteseink személyes közreműködése lehetővé tette, hogy eredményesen befolyásoljuk hazánk politikai, gazdasági és társadalmi helyzetének alakulását. Fellépéseink befolyásolhatták az Európai Parlament határozatait is.
Ez évben 20 alkalommal tartottunk sajtótájékoztatót, magunk mellé állítva a nyilvánosság erejét és figyelmét. Baráti közösségünk – magánemberek, kisvállalkozások – pénzadományainak segítségével az ország, sőt a Kárpát-medence nemzeti érzelmű polgárainak többségi akaratát a „civilitika” eszközeivel eredményesen képviselte.
Hatékony munkánkhoz, ha rászolgáltunk, a jövőben is szükség lesz a pénzügyi támogatásra (Unicredit Bank 10918001-00000064-35950004).
– Kiadványokkal, konferenciákkal és reklám tevékenységünkkel az országgyűlési, EP-i és önkormányzati választások előtt átfogó ismeretterjesztéssel azt üzentük, hogy a hitelüket vesztett politikusok „Nem érdemelnek több esélyt”.
– Az egyes bankok által kifosztott devizaalapú hitelfelvevők jogos érdekeit védve bizonyítottuk a tisztességtelenséget. Jog és igazság védőink mozgósították a kormányt, ennek eredményeként több mint 1000 milliárd forint visszafizetésére késztettük a pénzintézeteket.
– Lengyel barátainkat idén, március 15-én is fogadtuk, a lengyel polgárok ezrei demonstrálták Budapesten, kifejezve, hogy szolidárisak a kormány és a demokratikus többség célkitűzéseivel.
– Nemzeti szuverenitásunk tiszteletben tartásáért 2014. március 29-én félmilliós békemenettel üzentük meg az EU-nak és a hatalomért ácsingózó letűnt, hitelét vesztett „baloldalnak”, hogy új szelek fújnak.
– A Magyarországot támadó, kettős mércét alkalmazó uniós bürokratákkal felvettük a harcot. Petíciókat és nyílt leveleket fogalmaztunk meg polgári többségünk nevében, rámutatva a Tavares-jelentés hazugságaira, kiálltunk a túlzott deficit eljárás azonnali megszüntetése érdekében. Javaslatokat tettünk az EU rendszerének megreformálására, hatékonyságának növelésére.
– Tiltakoztunk a román állam diszkriminatív magatartása ellen, tüntetést szerveztünk követségük elé, kiállva Székelyföld autonómiai törekvése mellett.
– Tiszteletben tartva az amerikai és magyar nép barátságát, elutasítottuk az USA belügyeinkbe történő durva beavatkozásait. Obama elnök úrnak és az irányítása alól valószínűleg magát kivonó ügyvivőnek nyílt levelet írtunk. Elsők voltunk azok közül, akik pert indítottak az Amerikai Nagykövetségről kiszivárogtatott korrupciós gyanúsítások ellen. Szellemi honvédőink a média minden frontján felvették a harcot a pénzügyi gyarmatosítás rafinált, a magyar kormány megdöntésére irányuló aknamunkájának megakadályozására.
– A 2014-2018-ig terjedő jó kormányzáshoz, a z országgyűlési választás előtt aktív civiljeink bejárták a nemzet útjait, összegyűjtötték a magyarok ajánlásait. Könyv formában, a miniszterelnökhöz eljuttattuk összefoglalt javaslatainkat és intelmeinket, „Nemzeti Társadalmi Szerződés” címmel.
– Folyamatosan olvastuk és értékeltük támogatóink észrevételeit, hasznos, sajtófigyeléssel kapcsolatos véleményüket.
– Mindenkor támogattuk a hagyományok és a kultúra értékeinek őrzését (Munkácsy trilógia, stb.).
Barátaink!
Úgy hisszük, hogy a nagy többséggel megválasztott kormányunk támogatása és józan kritizálása a civilek napi feladata. Ösztökélnünk kell a kormányzatot, hogy a hazánkban működő közel 80.000 civil szervezet önkéntes munkáját erkölcsi és anyagi támogatásával mind szélesebb körben és mértékben támogassa.
Növelni kell a regnáló hatalom és a civil közösségek közötti bizalmat.
Nem kérdés, hogy a népnek van kormánya és nem fordítva!
Alig pár hónapja kimondtuk, hogy a kormány jó tanuló, magasabb osztályba léphet. Józanul, a társadalmi szolidaritás jegyében el kell fogadnunk, hogy egyszerre minden jogos emberi érdek nem kielégíthető. A szeretetben fogant gondoskodás és a kormányzati felelősség feladata, hogy minden jogos igényt lépésről lépésre kielégítsen.
Gondoljuk végig, hogy 2010-ben milyen helyzetben volt hazánk. Véssük eszünkbe, hogy a rabló privatizáció utáni ország csődhelyzetét kik okozták? Ne üljünk fel az idegen érdekeket képviselő, külföldi pénzekből élő bértollnokok hazug állításainak. A jogállamiság keretei között, a demokratikus választások eszközrendszerével polgáraink végre törpepártokká zsugorították a neoliberalizmus és posztkommunizmus ideológiáját képviselő hitelteleneket.
Ha szükségessé válik, akkor mutassunk rá a kormányzás tévedéseire. Ne feledjük, mi választottuk őket ( – a mi családunk tagjai – ). Ha egy családban a gyermekünk intőt hoz, megcsóváljuk a fejünket. Ha gyorsan nem változtat hibáin, esetleg időlegesen megvonjuk bizalmunkat, de nem zárjuk őket ki otthonunkból és nem rohanunk a szomszédhoz kölcsön korbácsért. Együtt és szeretetben kell kijavítanunk az esetleges hibákat, mert így lesz megfontoltabb és fegyelmezettebb közösségünk.
Polgáraink aktuális üzenete, hogy itt az ideje annak, hogy a kormányfő összevonja a szemöldökét. A népnek nemcsak kiváló képességű, hanem erkölcsileg is támadhatatlan, nagy munkabírású vezetőkre van szüksége.
Barátaink!
A jövő év szolgáljon a társadalmi ellentétek csökkentésére, az emberek közötti békesség megteremtésére. A társadalmi kiegyezés útjához vezetett és vezet a békemenet, melynek célja soha nem lehet a másként gondolkodó polgártársaink elrettentése.
A békemenet a nemzeti szuverenitás, identitás, valamint a szubszidiaritás jogának és megőrzésének eszköze. Nem kívánunk erőt fitogtatni és könnyűlovassági harci eszközként utcai provokációkban részt venni. A békemenet kivívta a társadalom megbecsülését, ereje „nehéztüzérségnek” számít, bevetésének indokát csakis a nevében foglaltak határozhatják meg.
Áldott ünnepeink közelegnek, vonuljunk vissza a harcmezőről, békés otthonaink és az embertársi szeretet melegedőjébe.
E gondolatok jegyében a CÖF-CÖKA megköszön minden segítséget és együttműködési készséget. A jövőben is vezessen bennünket a hit, a remény és a szeretet.
Ehhez kérjük minden támogatónkra Isten áldását. Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a CÖF-CÖKA vezetőségének nevében
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
Dec 12, 2014 | Egyéb
A világban zajló nagy erejű geopolitikai földrengés arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy bármi áron megvédje gazdasági pozícióját. Így természetesen az sem véletlen, hogy az USA az Európai Unió kárára is szélesíteni kívánja befolyását.
Ennek a már jó ideje zajló folyamatnak vált áldozatává Magyarország.
Az Egyesült Államok magyarországi ügyvivője természetesen nem saját kútfőből dolgozik, hanem a kormánya új céljait szolgáló kottából játszik fülbemászónak szánt slágereket. Gyors eredményt vártak tőle, ezért követte el azt a hibát, hogy feltűnő igyekezetével és egyéni ambícióival hamar leleplezte kormányának hátsó szándékait.
A kapuzárás előtt álló diplomata-primadonna túlságosan mesterkélten áriázik a demokráciáról, és nem tudja, hogy ezt a kiélezett hallású közép-európai fül nem veszi be. Pedig azt várják tőle, hogy az Egyesült Államok rejtett beavatkozási kísérletére kijelölt Magyarország polgárainak tömegét csalja bele a gondosan előkészített csapdába.
Az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy az itt élő emberek nem gyáva nyulak és nem naiv őzikék, akik tetszés szerint manipulálhatók. Inkább a sokat próbált magyar pásztorkutyára hasonlítunk, amelyik erősödő csaholással jelzi a közeledő tolvajnak: harapni is tudok, ne tovább! Ha az a figyelmeztetés ellenére átlépi a határvonalat, a puli támadásba lendül és akár az élete árán is megvédi a rábízott juhokat.
Az itt élő emberek génjeikben hordozzák a nemzedékről nemzedékre örökített történelmi tapasztalatokat, és azonnal megérzik, ha valaki sanda szándékkal közelít. A napnál is világosabb, hogy NATO szövetségesünknek nem tetszik a klasszikus demokrácia keretei között létrejött, és éppen ezért törvényes módszerekkel támadhatatlan polgári kohézió, amely Magyarországon most már a második választási ciklusban tartja magát. Bizonyos érdekcsoportok számára kezelhetetlen ez a tartósnak bizonyult kétharmados nemzeti összetartozás.
Az előre eltervezett forgatókönyv – valószínűleg nyúlnak nézve a „bennszülötteket” -, a megfélemlítésre és a populizmusra alapoz. Ezen a bázison szeretne olyan „eredményt” produkálni Magyarországon, amely visszarettenti az EU többi országát attól, hogy akár csak részben is kövessék Orbán Viktor által feltört, és most már ötödik éve sikeresnek mutatkozó politikai és gazdasági utat. Az EU tagország-vezetők közül akadt néhány, aki társult a vadászathoz, feledve, hogy a folyamat egy későbbi pontján üldözőből maga is átkerülhet a vadak közé.
Európa bekerítésének világpolitikai szintű művelete elkezdődött. Az amerikai pénzügyi és gazdasági körök előkészítették Nagy-Britannia kiszakítását az EU-ból. Közben a kiprovokált ukrajnai válság örve alatt az USA egyenesen az Unió testébe építi be hadállásait. Mindez kiegészül a Magyarországhoz, de a legyengült EU-hoz viszonyítva is hatalmas, az Egyesült Államokban összpontosuló pénzügyi, politikai és gazdasági befolyással. Az Egyesült Államoknak nagyon is érdekében áll az állandó orosz fenyegetés víziója, melyet igyekszik minél feketébbre festeni, és amelynek ellensúlyozása címén az Unió be is vezette az Oroszország elleni gazdasági embargót.
Az oroszok elleni intézkedések az Uniót láthatóan újabb gazdasági válságba sodorják. Ebben a féloldalassá vált erőpozícióban kerül terítékre az Egyesült Államoknak kedvező, de Európának egyértelműen hátrányos „szabadkereskedelmi megállapodás” sürgetett aláírása.
A cél az európai piac megszerzése, oly módon, hogy az Unió országai olcsón adhatnak el árut Amerikába, cserébe viszont drágán importálhatnak.
Egy ilyen súlyú, több kontinensnyi gazdaságot egymáshoz kapcsoló „szabadkereskedelmi” aláírás előtt nem ártana átismételni néhány figyelemre méltó, ugyancsak interkontinentális tényezőt!
Például, hogy Európának az Egyesült Államokban nemcsak az ott termelő vállalatokkal kellene versenyre kelnie, hanem azzal az USA-ba irányuló kínai exporttal is, amely már régen dömpingszerűen meghódította az amerikai piacot. Ma egy átlagos amerikai háztartásban a berendezések 70-80%-a kínai. A kínai áruk kivonása inflációhoz vezetne, és ezt Európa kedvéért nyilvánvalóan nem fogják „benyelni” az amerikaiak.
Az Egyesült Államok tehát majdnem kizárólagos kereskedelmi partnerként bejelentkezik Európába. Ezzel egyidejűleg politikai és pénzügyi fölényét arra is felhasználja, hogy mindenáron megakadályozza, ill. tönkretegye az európai országok kelet felé irányuló kereskedelmét. Jó példa az a folyamat, ami az orosz gáz kiszorítása és az amerikai palagáz minden valószínűség szerint magas áron történő ránk erőszakolása körül zajlik.
Ébresztő!
Néhány év múlva eljuthatunk oda, hogy Magyarországnak nem az euró bevezetése érdekében kell szorgoskodnia, mert az sem kizárt, hogy Európa közös valutája addigra a dollár lesz. Azt pedig tudjuk, hogy az amerikai pénzjegy- nyomda korlátlan kapacitással működik, vagyis a dollár a kibocsátója által „szabadon” hígítható. Hogy ez a pénzügyi eszköz a gyakorlatban is működik, azt a 2008-as válság kirobbanásakor a saját szemünkkel is végignéztük.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a színfalak árnyékában a kontinensek között már régen elkezdődött a gazdasági világháború. És ez sajnos nem vicc, különösen, ami a következményeket illeti.
Tényként kell kezelnünk, hogy Ázsia megállította az amerikai befolyási övezet kiterjesztésének folyamatát. A Közel-Kelet az USA számára bevehetetlennek bizonyult, Afrika zűrös és szegény, Ausztrália pedig egyelőre nem tényező.
És Európa?
A német gazdaság vezényletével az Unió gazdasága ma még életképes, és az Egyesült Államok számára komoly konkurencia. Ezért Európa meggyengítése az USA számára létkérdéssé és közvetlen politikai feladattá vált. Az elhúzódó ukrajnai konfliktus bázisként szolgál az Európával kapcsolatos tervekhez. Ne legyenek kétségeink, Ukrajna az amerikai érdekek leszállópályájává vált.
Elkezdődik a közvetlen befolyásolás, a kéretlen „atyáskodás” Európa felett, mondván, hogy az Unió önmagában „kevés”. Lám-lám, képtelen megvédeni magát az orosz fenyegetéstől, ezért azt megteszi helyette a szabadító-világcsendőr, Amerika. A szabadításért azonban, mint mindig és mindenkinek, Európának és Európa népeinek is nagy árat kell fizetniük.
Magyarország az elmúlt évszázadokban szinte folyamatosan Európa védőbástyája volt. Megszoktuk, hogy szembeszálljunk a hódítókkal. Éppen ezért azonnal megérezzük, ha valaki szemet vet Európára és ránk, még akkor is, ha huszonegyedik századi, újnak tűnő álruhákat ölt. Amerika őslakos bennszülötteit annak idején csupa jóakaratból irtották ki a „szabadság földjén” a szent cél érdekében, hogy „terjedjen a civilizáció”. Most a demokráciát kell terjeszteni. Ez sem új keletű. De az új, és számunkra különösen több mint aggasztó, hogy ezúttal egy 25 éve zavartalanul működő, több mint tíz éve EU tag polgári demokráciát próbál kívülről befolyásolni egy másik – csak épp nagyobb és erősebb – polgári demokrácia.
A Magyarországra irányuló nyomásgyakorlás természetesen Európát is érinti. Rajtunk kezdték, és nekünk jók a szenzoraink. Már évek óta érezzük az „új idők szelét”, nem véletlenül lobbantottuk fel Magyarországon már 2012 elején az őrtüzeket.
Ebben a helyzetben világos, hogy az érdekeink közösek az önálló Európát célul tűző Unióval. Nincs más esély, a tagországoknak együtt kell megállítaniuk a globalista világ pénzügyi, gazdasági haszonszerzőit, akik most éppen palagázzal kínálgatnak bennünket.
Legyünk optimisták, higgyük, hogy a januárban érkező új USA nagykövet valóban szövetségesnek és barátnak tekinti országunkat. Bízzunk benne, hogy közvetíti majd a békés Európa és benne Magyarország azon üzenetét, hogy egyenrangú felek vagyunk, és Amerikától is elvárjuk, hogy eszerint cselekedjen. Kölcsönösen figyelembe kell vennünk egymás szempontjait ahhoz, hogy ne csak látszat legyen a közös nevező.
A leendő nagykövet asszony remélhetőleg nemcsak egy irányból gyűjt majd információkat, nem jár tüntetni a magyar kormány ellen, és örökre eltünteti a médiacelebbé avanzsált ügyvivő cinkelt lapjait. Bízunk benne, hogy hajlandó lesz megismerni a magyar valóságot, és így képessé válik tényszerűen tájékoztatni Barack Obama elnök urat is. Ezzel az új nagykövet segítené mind az amerikai, mind a magyar állampolgárokat abban, hogy a kialakult jó viszony megmaradjon, és sor kerüljön a két ország vezetőinek közvetlen találkozására.
Kiemelt jelentőségű Angela Merkel februári magyarországi látogatása is, mert arra utal, hogy van remény a közös európai stratégia megvitatására és kialakítására. A kancellár asszony Európa legeredményesebb gazdaságát képviseli, tapasztalata, nyugalma és bölcsessége kiegészülhet a magyar miniszterelnök kreativitásával, konfliktustűrő és érdekérvényesítő képességével.
Kontinensünk egységes és határozott érdekképviselete azt az üzenetet hordozhatja, hogy amint kontinensen belül, úgy kontinensek között is csak a mellérendeltség lehet a szövetségi rendszerek alapja.
Több ezer év tapasztalata biztasson minket: egyetlen birodalom sem nőhet az égig. Más kérdés, hogy a legtöbb nagy birodalom ennek ellenére megpróbálja.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
Dec 12, 2014 | Egyéb
Megértem az indulatainkat, hiszen én is indulatos lettem McCain szenátor Orbánnal kapcsolatos, ordenáré és ostoba szavai miatt, melyekre – természetesen – felkapta a fejét a világsajtó. Sorolhatjuk tovább napestig a negatív jelzőket a szenátorral kapcsolatban, de lássuk be: ezzel nem megyünk semmire. Helyette vegyünk egy nagy levegőt, gondoljuk át újra Magyarország helyét és szerepét a világban, s ebből kiindulva határozzuk meg a lehetséges nemzetstratégiánkat, illetve Nyugat-Európához és az Egyesült Államokhoz való viszonyunkat.
Már csak azért sem érdemes „rugóznunk” tovább McCain szavain, mert már eddig is alaposan ismerhettük a szenátor alapállását. Ha máskor nem, akkor januárban, amikor egy villámlátogatást tett nálunk, s gyorsan aggódott egy sort a magyar demokráciáért, aggódott Paks és az oroszok melletti elköteleződés miatt, fellépett az akkor még csak felállítani tervezett német megszállási emlékművel szemben, valamint aggódott a közelgő, áprilisi parlamenti választások tisztasága miatt…
Ehhez képest Orbán Viktor „újfasiszta diktátorrá” minősítése már kevés meglepetést okozhatott, bár brutalitásában valóban az eddigi megjegyzésein is túltett.
Mégis, ezek után, lehiggasztva magunkat, válaszolnunk kell az alapkérdésre: mit kezdjünk ezzel a helyzettel? Mit kezdjünk azzal az ordító problémával, hogy a számunkra még a közelmúltban is mintának, követendő modellnek számító Nyugat-Európa, az Unió, illetve most már az Egyesült Államok látványos támadást indított ellenünk, amellyel veszélyeztetik szuverenitásunkat, s már-már nyíltan a fennálló Orbán-kormány megdöntésére törnek?
Mi van akkor, ha az általunk ideálisnak, a szabadság és a demokrácia paradicsomának vélt Nyugat ránk mutat és így szól: bűnös vagy, magyar, nem kellesz?
Mi legyen a reakciónk? Forduljunk el Brüsszeltől, Berlintől, Párizstól, Amszterdamtól, Londontól, New Yorktól, Washingtontól, s állítsuk át az iránytűinket Moszkva, Isztambul, Peking, Szingapúr és Hanoi felé?
Egyszóval, már megint az Ady által megírt Kompország-dilemmával nézünk szembe, már megint vergődünk, hánykolódunk Nyugat és Kelet között?
Nos, úgy vélem, nem. Nem hánykolódunk, de van néhány jellegzetességünk, ami valóban csak ránk, magyarokra, a magyar nemzetre érvényes jellemző.
Amikor a jelenlegi, roppant bonyolult helyzetünkben kitörési stratégiákat dolgozunk ki, néhány dolgot alapul kell vennünk.
1. A magyar nép Közép-Ázsiából származik, s nem Európából, ám a honfoglalás után Szent István döntésével elköteleztük magunkat Nyugat-Európa mellett. Ez az elköteleződés 1989-1990-ben újra, sokadszor megerősítést nyert, s nyugati szövetségi rendszerek tagjaként (EU, NATO, stb.) intézményesedett.
2. Származásunk, geopolitikai helyzetünk, történelmi konfliktusaink, nagybirodalmi alávetettségeink alapján azonban mi megismertük, illetve értjük a Keletet is. Nem oda tartozunk, de a franciákhoz, angolokhoz, s különösen az amerikaiakhoz képest mi sokkal jobban tudjuk, mi motiválja a nyugat-balkáni népeket, szerbeket, horvátokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat, ismerjük a közép-európai mentalitást, kénytelen-kelletlen megismertük az orosz „medve” lelkét is, s talán a közép- és távol-keleti országokkal is szót tudunk érteni. Tudunk tehát közvetíteni Nyugat és Kelet között, s ez nem szégyen, ez érték. De ettől nem vagyunk keletiek.
3. Nyugat-Európa és Amerika a mintánk, de nem vagyunk nyugat-európaiak és amerikaiak, vagyis nem vagyunk nyugatiak. És jobb, ha tudjuk: nem is leszünk azok. És ezt el kell fogadnunk, bármit mondanak a balliberális megmondóemberek.
4. Akkor kik vagyunk? Egy közép-európai nemzet, amelyik, akárcsak az itt élő szláv népek, a nyugati mintákat követi, de velük együtt mégis mindig más marad, mint a Nyugat. Ám mi a közép-európai szlávoktól, baltikumi népektől is eltérünk, amennyiben – túl az ázsiai származásunkon – ezer éves történelmünk nem szól másról, csak a meg- és fennmaradásról, s szuverenitásunk, önállóságunk, függetlenségünk megvédéséről – akár a szláv népekkel szemben is. Ez az alapvető tulajdonságunk, lelki beállítottságunk, s ezt nem érti, vagy nem akarja megérteni a bal- és balliberális oldal.
Önmagával rengeteget vitatkozó, megosztott nép vagyunk, de egyetlen esetben – s akkor igen, kurucos módon! – mindig összefogunk: ha a szabadságunk kerül veszélybe.
És ezt kellene megértenie a nagyhatalmaknak, a Nyugatnak, amikor regulázni, alárendelni, irányítani akar bennünket. Mert hogy az nem fog menni.
Nem fog menni addig, amíg ebben az országban olyan emberek élnek, beszélnek és írnak, akiket direkt nem sorolok név szerint – pedig szívesen tenném -, mert igaztalanul hagynék ki neveket.
De!
Nem szabad, hogy megutáljuk a Nyugatot, mert a Nyugat nem csak McCain-ekből áll, hanem nagyszerű, szabadságvágyó emberekből, kultúrából, tudásból, humanizmusból és kereszténységből is. Nem szabad tehát, hogy a jelenlegi támadássorozat miatt elvakuljunk, s a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyermeket is, akire annyira vágytunk.
Helyette hűvös fejjel tárgyaljunk, vitatkozzunk, egyeztessünk és állapodjunk meg. Egyenrangúként.
És éppen ezzel tereljük vissza a nyugatiakat saját maguk gyökereihez, melytől elszakadni látszanak. Mert vegyük észre: éppen azt várják, hogy „barbár módra” reagáljunk, mert akkor rögtön ránk mutathatnának: na lám megmondtuk, nem közénk valók!
Ne adjuk meg nekik ezt a szívességet. Legyünk észnél.
Dec 12, 2014 | Egyéb
Amint az már oly jól ismert, mind többen ismét kívánjuk a bevált NEMZETI KONZULTÁCIÓT.
Beszéljük meg higgadtan, nem hadarva, elemezve, mélyen átélve azokat a megoldásokat- például az imént hallott autópályadíj -, amelyek döntően meghatározzák közérzetünket, hangulatunkat.
Azt, hogy a médiaharamiák rárontanak- e kormányra, kormányfőre. Hogy a volt szobatárs- kinek nevét még soha sem írtam le publicisztikáimban, cikkeimben!- hiúsága, ellenségérzete dühhé válik-e?
Hogy a jámbor választópolgár csak áll és tétován, magányosan bámul, nem tudván igazán mitévő legyen.
Kinek a véleményére adjon?
A profi, már-már televíziós vitában éktelenül üvöltő médiahadaróra, a mosolygós műsorvezetőre vagy a hátrahőkölő polgári értékrendet valló derék magyar újságíróra?
Ezeken a kérdéseken bizony-bizony el kellene gondolkodniok azoknak, akik ennek a nemzetnek az állampolgárai, alkotó-véleményformálói.
Nem a vitát vitatom el kiválasztott médiamunkásaink elől, hanem azt a felelőtlenséget rovom fel nekik, amellyel elbizonytalanítják, netán a bizonytalan – közömbös választói réteg masszájába paszírozzák a tátott szájú honpolgárokat.
Mert értük vagyunk, értünk szeretjük őket s nem ellenük! Kissé képzavar jellegű, de ugye érthető, barátaim?!
Orbán Viktor miniszterelnök eközben érvel, küzd bürokratákkal, apparatcsikokkal, a már említett médiaharamiákkal azért a népért-nemzetért, amely őt elképesztő, imponáló s most – az ellenzék által lassan-lassan vitatott módon – kétharmaddal, immár másodszor megválasztottan. Amúgy “döbrögiesen”!
Küzd bankokkal, barmokkal, kormányokkal, néha okkal gyanakvó ellenzékkel, devizahitelesekkel, őket szító tüntetőkkel, a megfizetettekkel, a redőnytörőkkel, hathasábos megoldásaikkal büszkélkedő, dölyfösen hátradőlő szerkesztőcskékkel.
Van szerencsém ismerni ezeket.
Mellesleg bizonyára, jobb időkben említésre se nagyon méltók ők, valamennyien.
Ám most nincsenek jobb idők!
Most minden jelzős szerkezet, rag és képző, alany – ha egyáltalán akad , állítmány ha van stb…- szóval minden mondatalkotó elem sordöntő.
Hogy a nagy tőkeerejű iskolai társ, évtizedeken át pártolt, pártelnöki bizalmat élvező barát átérezze a magyarságért folytatott küzdelem jelentőségét, létet meghatározó felelősségét.
Fontolja meg, ki van itt, ebben a sokat szenvedett hazában nemzetmeghatározó szerepkörben?
Ki mögött áll éberen figyelve nemzet, haza?!
Kinek kell megfontolnia minden szavát, döntését.
Minden, bosszúra hagyatkozó vádoló-betartó, sivár és üres érvrendszerét.
A magyar nemzet egyszer ítélkezik.
Aligha vitatható, ki mellett!
M.Szabó Imre
