A gazdasági bűnözők felső kategóriáját maffiózóknak nevezik. Módszereikkel behálózzák a világot. Mindenáron területi helyfoglalással biztosítják életterüket. A pénz és a hatalom megrögzött követői, a korrupció bajnokai. Jó esetben legfőbb ellenségük a gondoskodó állam, amelynek kötelessége polgárainak védelme.

A hazához hűnek lenni a legtermészetesebb dolog. Ezért fájdalmas dolog, ha polgártársaink e téren romboló tetteit kell számba venni. Felfogni is nehéz, hogy vannak köztünk, akik nemzetcsaládunk ezüstjét pártcélok, vagy egyéni boldogulásuk érdekében kiárusítják. Az olcsón eltékozolt vagyonra mindig akad vevő. A politikával kofáskodók nyílt piacot kaptak, melynek helye az Európai Parlament.

A magyar lakosság komolyan gondolja ezt az igényt. Legutoljára az országgyűlési választásokon világosan üzente, hogy csak velünk. Hiba lenne azt feltételezni, hogy a többség véleményformálása pusztán pártszimpátiából ered.

1956. október 23-án testvérem 13 óra tájban kézenfogott, hogy menjünk tüntetni, hiszen a rádió bejelentette, hogy a belügyminiszter végül is nem tiltja be az egyetemisták meghirdetett megmozdulását. Édesanyám lelkünkre kötötte, hogy estére legyünk otthon. Ilyen előzmény után szemem elé tárulhatott a közelgő forradalom izzó levegőjétől áthatott lelkes tömeg.