A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok, a két nép testvéri barátsága nehéz helyzetekben is példát mutatott. Egymás kezének elengedése mindkét országban mindig is az ellenzék pártpolitikusainak óhaja volt, a jobboldali nemzeti és keresztényideológiát képviselő kormányok megdöntésére irányult.

A birodalmak kialakítására specializálódott mániások, ideológiájukat sajátos módon kifejlesztők módszerei többé-kevésbé azonosak. Elsődleges céljuk az eszközök tudatos megválasztásával a hatalom megszerzése. A XX. és XXI. század történései igazolják, hogy az újkori birodalmak alapvetése sem más, mint a totalitárius diktatúra kialakításával a nemzetek megszüntetése.

Az orosz-ukrán háború megmutatja, hogy a hidak stratégiai jelentőségűek. Csatározások folynak elfoglalásukért vagy lerombolásuk a cél. Az utánpótlás vonalak biztosítása mindkét fél számára fontos. Elgondolkoztató, ha a hazai hadsereg saját hídjait támadja. Ugyanis ezeket majd újjá kell építeni, mégpedig lakosságuk adóforintjaiból. A háborús taktika káros hozadékainak mérséklése megfontolt, hosszútávú gazdasági elemzéseket is igényel.

A személyes érdekeiket követő, nemzetüket eláruló, megvett európai parlamenti képviselők már érzik, hogy megbízatásuk vége közeledik. A magyar ellenzéki parlamenti képviselők sorsa is beteljesedik. Ezek a parazitaként élő EU-s képviselők 2024-ben a feledés homályában eltűnnek, mert küldőik érdekeit megtagadva saját pecsenyéjüket sütögették. Frakciójuk utasításait követve a globalizmus élharcosaiként sütkéreztek a brüsszeli Kánaánban.