Tisztelt CÖF!
Miniszterelnökünk összefoglalója (Tusnádfürdő 2019.) ismét kiemelkedői államférfiúi teljesítmény, amely a nemzeti összefogást szolgálja, és a legteljesebb elismerés illeti meg!
Elszakított területeink által érintett családokat (politikailag függetlenül is) örökös fájdalommal tölt el, hogy képtelenek vagyunk a trianonitisznek mint kóros pszichés állapotot okozó nemzettragédiának legalább a megfelelő kiábrázolását megtalálnunk. (Sőt elérnünk ennek megértését és orvoslását is…) Ahhoz, hogy az ne csak kesergést és vádat tükrözzön, a meztelen igazságot kell feltárnunk, ahogyan a tárgyalásokra azt akkor szakemberek előkészítették, de ellenlábasaink nem vették figyelembe, (noha jóval később valamelyes visszacsatolás mégis igazolta helyreállítási igényünk jogosságát). Megtámadhatatlanná és elfogadhatóvá kell tennünk kívülállók számára, s ehhez (ahogy hírlik) földalatti folyosó, gyertyafény, különösen pedig értelmetlenül összekavart helységnevek teljesen alkalmatlanok. Még efféle gondolat felvetése is meghökkentő: mintha öngyilkosságon túl még saját sírkamránkat is kivájnánk, berendeznénk önmagunknak? (S ,,a sírt, hol nemzet süllyed el” – kik látogatnák?)
Hogyan és mikor jöhetett létre ilyen ,,építkezés” gondolata egyáltalán? Még költenénk is rá?
Napjaink világhelyzete a kérdést rendkívül érzékennyé teszi, mind a legkisebb részleteiben, mind egész Európa számára is.
Ebben az ellenünk felhozott, szokásosan eltúlzott váda(ka)t – pl. általunk elnyomott kisebbségek – (hiszen M.o. sem volt független) nyilvános vitákban kellene tisztázzák, melyben benne vannak elkötelezett személyiségek tényadatokkal és az MVSZ/OTT-nak a felkészültsége (és mint lojalitás) mint ahogy az közismert. Az ország érdeke a múlt valamennyi jelenségének összeegyeztetéséért kiált! Meddig lehet a szőnyeg alá söpörni ezt a témát, amikor a kínos évforduló közelsége már kényszerít is erre?
Üdvözlettel
SZ. E.
