A GLOBÁLIS ETIKA KRITIKÁJA
Amit az értéksemlegességet hangsúlyozó, a tolerancia diktatúráját gyakorló Európában tilos ma megfogalmazni.
A John Henry Newman Intézet új tantárgyának nyilvános bemutatója 2015 március 6-7-8-án.
A tantárgy fokozott pontossággal azonosítja be a globális kulturális változás antikrisztusi összetevőit. A tantárgyat Prof. Marguerite A. Peeters, a Pontifical University Urbaniana, az Université Catholique du Congo és a Pontifical Lateran University tanára oktatja.
A három napos kurzus önköltséges, melynek díja 3.000 Ft.
A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött: [email protected]
A beiratkozás határideje: 2015. január 31.
A John Henry Newman Intézet feladata, hogy különböző gazdasági és társadalomtudományi szakokon meghonosítsa és elérhetővé tegye azokat a tudástartalmakat, melyek a leendő vezető értelmiség felelős keresztény társadalmi gondolkodását hivatottak megalapozni. Ennek megfelelően az Intézet kiemelt célja a hatékony hozzájárulás egy keresztény értékek iránt elkötelezett, mély hivatástudatú, szilárd erkölcsi tartású, nemzetközi színtéren is helytállni képes és tájékozott szakértelmiség felkészítéséhez.
A globális etika kritikája tantárgy bevezetéséről:
Ha magyar aktuálpolitikai példára akarunk hivatkozni, elég emlékezni a keresztény értékeket kihangsúlyozó nemzeti alaptörvény, vagy az úgynevezett „unortodox gazdaságpolitika”, vagy az „illiberális állam” fogalmait követő értetlenkedő gúnyolódásra és a nagyhatalmak retorzióra való késztetésére. Nem véletlen. A 20. századi hidegháborút követően egy új globális kulturális forradalom kezdődött, aminek következtében olyan új szavak, paradigmák, normák, értékek, életstílusok, oktatási módszerek és kormányzási folyamatok terjedtek el és arattak teljes győzelmet világunkban, melyek egy bizonyos új etika elemei. Az új etika normatívként jelenik meg és mára már uralkodik a világ kultúrái felett. Az értelmiség és a döntéshozók többsége anélkül kezdte el követni ezen új normákat, hogy gondosan elemezni kezdte volna eredetüket és mindazt, ami szükségszerűen következik e normákból. Az, hogy mit jelent az új kultúra, nem magától értetődő, a puha egyetértés látszata mögött a globális etikának olyan antikrisztusi programja van, ami a Nyugat hitehagyásában gyökerezik. Ma már ez a hitehagyás, ez az antikrisztusi program tekinthető ortodoxiának, amitől eltérni bűnnek számít.
Az új kultúra új fogalomkészlet megalkotásával vette kezdetét, majd az új fogalmak közül néhány globális paradigmává változott, a fogalmak létrehozása így normateremtő folyamattá lett, mely által a hatalmat birtokló kisebb csoportok mindenkire rákényszerítették az új fogalmak ideologikus értelmezését: a normateremtő folyamatokhoz hozzátársult az ideologikus radikalizálódás folyamata. A fogalmak globálisan uralkodóvá váltak, melyeket sem helyeselni, sem elítélni nem kell. Azonban az új fogalomkészlet hajlamos kizárni hagyományos szavainkat, mint például: igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség, tisztaság, házastárs, stb. Például nyilvánosan úgy beszélni a homoszexualitás kiéléséről mint bűnről, ma az új kultúra egyik legfőbb normájának megszegését jelenti, amely a következő: a választás abszolút joga, vagy a nem-diszkriminálás elve. Az új paradigmák drámai paradigma-eltolódásokat tükröznek, mint például:
a fejlődéstől mint növekedéstől a fenntartható fejlődés felé,
a kormánytól a kormányzás felé,
a képviseleti demokráciától a részvételi demokrácia felé,
a tekintélytől az egyéni autonómia és jogok felé,
a házastársaktól a partnerek felé,
a boldogságtól az életminőség felé,
a családtól a család különböző formái felé,
a szülőktől a nemzők felé,
az objektív és mérhető szükségletektől az önkényességhez való jog szerinti megközelítés felé,
a karitásztól a jogok felé,
a kulturális identitástól a kulturális sokféleség felé,
az egyetemes értékektől a globális etika felé, stb.
Az új normák befolyása nem korlátozódik csupán az új fogalmi keretrendszer elfogadására: az új paradigmák olyan dinamikus cselekvési elvekké váltak, amelyek már konkrét és visszafordíthatatlan átalakulásokhoz vezettek a társadalmi-gazdasági és a politikai élet minden területén.
A földön mindenütt társadalmak és nemzetek élnek abban a kultúrában, amelyet a konszenzus, sokféleség, partnerség, fenntarthatóság, holizmus, választás, nemi egyenlőség, össztársadalmi részvétel stb. értékei kormányoznak. A globális kultúra mindannyiunkat neveli. Ennek a kultúrának a tartalma míg külsőleg csábító, addig bensőleg egyáltalán nem magától értetődő. Ez a tartalom semmiképpen sem semleges – azért sem, mert a semlegesség olyan mítosz, amit soha senki nem hitt őszintén.
Az új paradigmáknak az új etika ad egyesítő alakzatot. Ez az etika globális. A globális etika foglalta el az egyetemes értékek helyét.
Kertész-Bakos Ferenc
kutatóprofesszor
Wekerle Sándor Üzleti Főiskola
John Henry Newman Intézet
