Makó és Jeruzsálem között legalább akkora a távolság, mint az „igazság” és „hazugság” beszéd között. Ezt szem előtt tartva ítélhetjük meg a különbséget Orbán Viktor tusnádi és Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde között.
Tusnádon ízelítőt kaptunk egy államférfi hazájáról szóló és Európa jövőjét vizsgáló gondolataiból. Érezhettük a felelősséget, az elkötelezettséget egy olyan harc mellett, amely szükségszerű, hiszen Európáért döntő ütközet folyik. Olyan csata, amelyben a magyar nép többségének kifejezett akarata nélkül, mint ahogy azt a miniszterelnök is megfogalmazta, alulmaradhatunk.
Polgáraink bizonyított és megjelenített támogatásának hiányában a miniszterelnök is gyenge, törékeny szalmaszál. Orbán Viktor világossá tette, hogy Magyarország jövője és Európa egységének megmaradásához nem okoskodó politikai elitre van szükség, hanem egy olyan uniós vezetésre, amely megújult szellemmel és intézményi szerkezettel képes megjeleníteni elveszett, de visszaszerezhető nagyhatalmi státuszát (Brexit).
Az európai hagyományokra a keresztény civilizáció évezredekre visszavezethető értékhalmazára támaszkodva józan és tiszteletet parancsoló közösséget kell létrehoznunk. Nem utánozhatjuk a más földrészeken alkalmazott társadalmi, politikai és gazdasági megoldásokat. Tanulni belőlük azonban nem szégyen. Elhibázott lépés lenne a ma még gazdag és jelentős Európának a más körülmények között szocializálódott emberek által kialakított életrendszereket importálni.
Látnunk kell, egyre jobban olyan helyzetbe kerül a védtelen Európa, hogy az erőszakos, kívülről érkező ideológiai, gazdasági és migránsnyomásnak nem tud ellenállni. Belülről pedig a neoliberális politika híveinek leszerepelt vesztes tábora arra törekszik, hogy a kívülről kért és küldött segítségbe kapaszkodva, uralmát életben tartsa. Mindezt kihasználja az amerikai pénzmágnások bank és média hadának világuralmi terjeszkedése, amely most egy csapásra egy egész kontinenst szeretne behabzsolni.
A V4-ek összefogása új, sajnos zavaró motívum a pénzhatalmasok hálójába került brüsszeli bürokraták számára. Zavarukat növeli, hogy érdekazonosság mutatkozik a balti államok politikai, gazdasági elképzelései és a nyugat-balkáni országok hasonló megnyilvánulásai között is.
A mai európai helyzet törvényszerűen indukálja az egységes, erős fellépést Európa és ha kell, külön-külön a nemzetállamok védelme érdekében. Az Unió tagországainak saját, a NATO rendszerébe jól integrált véderőt kell létrehoznia. Kétféle feladat adódik így, az egyik a nemzetállamok határainak egyedi védelme, míg a másik Európa határainak közös védelme. Hosszútávon nem lehet kifizetődő az USA katonai potenciáljának igénybevétele, ezt visszaigazolja az ottani elnökválasztási küzdelem, ahol Donald Trump kijelentette, hogy az USA védelmi szolgálata nem ingyenes, Európának sokba fog kerülni.
Európát nem tehetjük ki annak, hogy a NATO szerződés alapján egy szövetséges hadsereg esetleg bármikor felmondja kötelezettségét, mert akkor itt állunk télvíz idején a slamasztikában. Elkülönült, de integrált saját katonai védelmi rendszer nélkül politikai és gazdasági vonatkozásban is védtelenné válhatunk. Nagy veszélyt jelent a tömeges bevándorlási invázió és a vele kéz a kézben megjelenő terrorizmus. Ha az Unió erős és katonailag is acélos, önállóan is dönthet saját védelméről. Ma már nemcsak vízió, hanem levezethető tény is, hogy a szabályozatlan migráció halálos veszélyt jelent az európai civilizációra. Nem dobhatjuk a hódító szándék elé gyermekeink és unokáink jövőjét.
A magyar miniszterelnök nem a megbízatását hivatali puccsal megszerző, nyegle Gyurcsány Ferenc féle beszédstílust választotta. Éreztette, hogy Magyarország helyzete más, mint a 2006-os vagy még inkább a 2010-es időkben volt. A társadalom nagyobb részének összetartó ereje, elvégzett munkája reményteli jövőt kínál. Az elmúlt öt és fél évben nem történt „böszmeség”, nem kellett hamis pénzügyi adatokat küldeni Brüsszelnek, és ami ennél is fontosabb, nem kellett kegyelemért esdekelni a kormány hatalmának megtartásáért, koldulva a Júdás-pénzekért.
Ezek után természetes, hogy egy izmosodó állam és annak első számú képviselője félreteheti a PC beszédet, és az igazolható uniós közösségi szabályok keretei között szabadon kiállhat nemzete érdekei mellett. Sőt, messzebbre is tekinthet, mint a nemzet, és képviselheti Európai közösségének érdekeit is. Például, a schengeni határ védelmével szem előtt tarthatja az Unió szuverenitását, identitását.
A láthatóan bajba került brüsszeli elit fő törekvése egyéni és saját országbeli, pártérdekű hatalmának megőrzése vagy annak mindenáron történő visszaszerzése. Ez a küzdelem egyre kilátástalanabb. Elég csak az erősödő, radikális jobboldali előretöréseket számba venni. Az eladósodott, közösségi szabályokat semmibe vevő országok, Görögország, Franciaország, Olaszország azért került ilyen helyzetbe, mert a magyar „böszme” politikája szerint járt el. Ezen országok vezetői saját népük felé csak úgy igazolhatják eddigi tevékenységüket, ha a német kancellár asszony kegyeibe férkőzve megpróbálják elmismásolni az uniós szabályokból adódó, mindenkire egyformán kötelező szankciókat. Ezek után tetten érhető a kettős mérce, hiszen a lengyelek, csehek, szlovákok és magyarok ebben a kivételezésben nem részesülhetnek.
Összegezzük: a baj nagy, az elhárításra rendelkezésre álló idő kevés. Képletesen szólva előzzük meg, hogy megszólaljanak a keresztes hadjáratra hívó harangok. Reméljük, a Vatikán is észreveszi, hogy jobb félni, mint megijedni. Megelőzésképpen győz a bölcsesség és az ésszerű szolidaritás, és Európában nem fokozódhat olyan mértékűvé a baj, hogy a véres kardot kelljen végighordozni. Mi, Európaiak, mindannyian tudjuk, hogy ezt a történelem által visszaigazolt ilyen súlyos hibánkat még egyszer nem követhetjük el.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök