„Az alábbi jelentést független magyar értelmiségiek állították össze, hogy tájékoztassák a hazai és a nemzetközi közvéleményt, valamint az európai intézményeket arról, milyen súlyos károkat okozott Magyarországon a 2010 óta regnáló Orbán‐rendszer az oktatás, a tudomány, a kultúra és a média területén. A jelentés megírását az indokolta, hogy az egymást követő Orbán‐kormányok nemcsak a jogállamiság és a politikai, szociális jogok tekintetében, hanem az itt tárgyalt kulturális területeken is szisztematikusan szembe mennek az Európai Unió alapelveivel, értékeivel és normáival, azokat tudatosan megszegik.” Így kezdődik szoclib barátaink által egy ismét kitenyésztett 82 oldalas gyöngyszem, amely a Háttal Európának a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítése Magyarországon 2010–2019 címmel mostanában juthatott el az európai intézményekbe, felvázolva azt az iszonyatot, amelyet Orbán Viktor zúdított hazánkra. A Tavares, és a Sargentini jelentésekhez adott magyar segítséghez képest annyi a különbség, hogy most megismerhető a teljes tanulmány, és a szerzők neve. A „független magyar értelmiségiek” névsora a következő: Bajomi Iván, Bozóki András, Csáki Judit, Enyedi Zsolt, Fábián István, Gábor György, Gács Anna, Galicza Péter, Gyáni Gábor, Haris Andrea, Heller Mária, Jászay Tamás, Kenesei István, Klaniczay Gábor, Krusovszky Dénes, Kubínyi Kata, Kulcsár Valéria, Lővei Pál, Máté András, Mélyi József, Nagy Gergely, Pásztor Erzsébet, Polyák Gábor, Radó Péter, Rényi Ágnes, Rényi András, Sirató Ildikó, Tőkei Éva, Váradi András, Vásárhelyi Mária. Az az iromány, amelynek már első mondata első fordulata ordenáré hazugságot tartalmaz, azonnal szemétbe való. A szerzők ideológiai hovatartozása ugyanis megkérdőjelezhetetlen. Eddigi ismert tevékenységükből süt a jobboldali, nemzeti, keresztény eszmékkel való szembenállás. Hogy csak néhány nevet emeljek ki: Bozóki András a Gyurcsány kormány kulturális minisztere, a CEU oktatója. Csáki Judit újságíró, akinek a fia mellesleg a Momentum külkapcsolati koordinátora. Enyedi Zsolt a CEU professzora, és rektorhelyettese, Polyák Gábor pedig a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője, amelynek fő támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány. Vásárhelyi Mária szociológus azokról a facebook bejegyzéseiről is ismert, amelyekkel Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának Budapestről való távozását siratta el. És így tovább. Ennyit az értelmiségi szerzők függetlenségéről. Persze, azzal nincs semmi gond, ha valaki másként gondolkodik, mint a keresztény, konzervatív oldal képviselői, csak gyomorforgató, ha függetlennek nevezve magukat objektív nézőpontot hazudva gyalázzák a kormányoldalt. Ráadásul ezzel a hazugsággal igyekeznek megtéveszteni európai intézményeket, egyben hülyének nézik a közvéleményt. Ha ezek után erkölcsi hazaárulónak tekinti őket a jobboldal, az a legkevesebb. Hogy az ideológiai vádaskodás leggyomorforgatóbb megállapításaival nem terhelem az olvasót, azt csupán a kollektív agyvérzés esélyének csökkentése érdekében teszem. Inkább idézek néhány olyan eszement csúsztatást és hazugságot, amely már a fantázia világába tartozik. Például: „Az ideológia aktuális finomhangolását szolgálják Orbán többórás péntek reggeli rádiós beszédei”. Hát mélységes sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszterelnök nem minden pénteken beszél a közmédia rádiójában, s azt is csupán fél nyolctól 8-ig, tehát fél órán keresztül teszi. Egyébként nem beszédet tart, hanem szerkesztői kérdésekre válaszol. Egy másik csúsztatás: „Egy elemző a 2015‐ös PISA‐adatok kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy „a magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos eszköztudása drámai, az EU‐tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, matematikai kompetenciáik pedig megrekedtek a 2012‐ben mért nagy teljesítményromlás szintjén.”  A PISA 2019-es felmérése szerint ugyanakkor „A magyar tanulók a 2015-ös eredményekhez képest jobban teljesítenek. A magyar diákok eredményei mindhárom mérési területen – a szövegértésben, matematikában, természettudományban – javultak. Magyarország eredménye megközelíti a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD átlagát.” A jelentés lezárásának napja 2019 október 31. Naná, hogy a depresszív adatokat tartalmazó 2015-ös eredményeket kell bemutatni, mert így bár nem naprakész a vélemény, de legalább igazán lehangoló. Egy harmadik hazugság a műemlékvédelemmel kapcsolatos. „Állami szinten – óriási propagandával megtámogatva – csak néhány egyedi projekt folyik, leginkább néhány régen elpusztult épület hamis nemzet tudatot építő, valódi műemléki munkának nem tekinthető, viszont nagyon drága és teljesen értelmetlen rekonstrukciója. Az intézményes állami műemlékvédelem megszűnt Magyarországon.” Idézet a Miniszterelnökség honlapjáról: „2016-ban kezdődött (a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram) a program, amelyben 15 régi vár és 19 kastély újult meg. 2020-tól a program fejlesztési keretében összesen 34 műemlék újul meg. Több mint 60 milliárd forintos európai uniós és hazai forrás áll rendelkezésre a fejlesztésekre. 2019-ben valamennyi helyszínen befejeződött a kutatási és a régészeti tevékenység, a kiviteli tervek és a komplex kiállítási forgatókönyvek is elkészültek. 9 épületnél a felújítás már 2020-ban befejeződik, 14 esetben pedig már megkezdődött a kivitelezés vagy a műemlék közvetlenül a kivitelezési munkálatok megkezdése előtt áll.” Hát így szűnt meg az intézményes állami műemlékvédelem. És ebben a szellemben a kultúra, a tudomány, az oktatás és a média minden területe és sok polgári gondolkodású vezető személy szerint is megkapja a magáét.  Ha sommásan szeretném a jelentés lényegét megfogalmazni, a független értelmiségeknek alapvetően három gondja van az Orbán kormánnyal. Az első a kormány nemzeti hitvallása, a második a kereszténység felvállalása, a harmadik a puszta létezése. És még egy, ami felháborító: a nemzeti összetartozás, amelyet „a kormányzati diskurzus faji, vérségi alapon határoz meg, és a magyar őstörténet és legendárium szimbólumaira épít”. Néhány további, könnyebben emészthető idézettől azért nincs szívem megfosztani az olvasót. „A rezsim a kereszténység fogalmát bunkósbotként forgatja a másként gondolkodókkal és a más vallásúakkal szemben. A kereszténység univerzális jellegét megtagadja, amikor azt nemzeti keretek közé próbálja beerőltetni. A rezsim a kereszténységet is „törzsi”, etnikai, „pogány” keretben értelmezi, a kereszténység nem önmagában érték, hanem instrumentális értelemben: mindaddig, amíg megvédi a „magyarokat” az „idegenektől”. „A nemzeti szimbólumokat kisajátítják, az európai zászlót szabotálják, a Parlament épületén a magyar zászló mellett csak a 2009‐ben bevezetett székely zászló lobog.” Azt persze már nem tették hozzá, hogy az Unióhoz történő csatlakozásunk évében, 2004-ben elfogadott törvény szerint az európai lobogót az Országgyűlés épületén nem kell kitűzni, s ez a rendelkezés összhangban van az uniós joggal. Ez azonban mindegy. Ezt a szabályt kevesen ismerik még az Unióban is, és a „szabotálás” szó elég jól szemlélteti a jogállamiság hiányát, nemde? „Eközben az ellenségnek tekintett ellenzék a nemzetből ki van szorítva, idegenként, idegen érdekek szolgálójaként van beállítva.” Ha az ellenzék egésze nem is idegen érdekek kiszolgálója, de hogy ennek az uszító, hazug jelentésnek a „független” alkotói azok, ahhoz számomra nem fér kétség. Akik leírják, hogy az Alaptörvény „preambuluma, a Nemzeti Hitvallás, a magyar történelem egy sajátosan eltorzított narratívája”, azok a történelemhamisítás húrjait pengetik. Emlékeztetnem kell magunkat arra, hogy az Országgyűlés 1921-ben elfogadott egy alkotmányos jelentőségű törvényt az állami és társadalmi rend fokozottabb védelméről, amely többek között így rendelkezett: „Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el, és öt évig terjedő fogházzal büntetendő.” Talán ma is lenne ilyenre igény.

Bencze Izabella