Az egyre érzékenyebbé váló bevándorlási kérdéskör kapcsán éles vita bontakozott ki a tekintetben, hogy Magyarország volt-e valaha multikulturális ország, vagy sem. Az természetes, hogy egy téma körül fogalmak jelentésének eltérő felfogásában árnyalatnyi eltérések adódnak, de hogy az egyik állítás teljes ellentétje legyen a másiknak, viszonylag ritkán fordul elő. A multikulturalizmus esetében azonban ez a helyzet. Pestiesen szólva, mintha süketek párbeszéde folyna. A vélemények olvasásakor úgy vélem, a kormányfő állítására adott reakciók esetében is a szavak alapvető értelmezése talaján kezdődik a baj, hacsak nem szándékos az ellentétes platformra helyezkedés. Ha azonban valóban gondolkodni szeretnénk hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az indulatok helyett próbáljunk azonos értelmezési hullámhosszra kerülni. Így akár a véleményünk is azonos hullámhosszra kerülhet. A kormányfő szerint Magyarország soha nem multikulturális társadalom, hanem mindig európai kultúrájú ország volt. Ezzel szemben az állítást bíráló véleményvezérek ezer torokból hangoztatják, hogy országunk mindig is multikulturális ország volt, mert etnikumok sora élt együtt. Legfőképp magyarok, románok, németek, zsidók, csehek, szlovákok, horvátok, cigányok. Ez cáfolhatatlan tény. De azonos-e etnikumok békés, vagy kevésbé békés együttélése a multikultúrával? Az ellenvéleményt vallók minden bizonnyal multikulturalizmusnak azt az ideológiát tartják, amely elismeri a kulturális és nemzeti sokszínűséget.

Egyébként nem hivatkoznának kizárólag a nemzetiségek együttélésére. De valóban ezt jelenti a „multikulti”? Tudjuk, hogy sem a nemzet, sem a kultúra kifejezésekre nem találhatunk egyértelmű definícikókat. Az azonban tény, hogy a két fogalom, ha még oly nagymértékben is meghatározója egymásnak, nem azonos. A nemzet az, amely magába foglalja a kultúrát. Montserrat Guibernan véleményére alapozok, aki a politikai tudományok doktora, és egy londoni egyetem professzora.

1996-ban megismert véleménye szerint: „a nemzet az emberek olyan csoportja, amely tudatosan alkot közösséget, közös kultúrával, közös múlttal rendelkezik, pontosan kijelölt területhez köthető, közös jövőképpel rendelkezik, illetve jogot formál az önrendelkezésre…Fontos a társadalmi-történelmi összefüggés, amelybe egy kultúra beágyazódik és amely meghatározza egy kultúra fejlődését, átadását és befogadását. Fontos… az az érzelmi beruházás, amellyel az egyének a földjüket, nyelvüket, szimbólumaikat és hiedelmeiket illetik, s amely az önmeghatározás igényét teremti és erősíti meg.” Nehéz nem felfogni, hogy a nemzet, ha úgy tetszik, a társadalom meghatározó eleme: a kultúra. De mi is a kultúra? A szó használata manapság rendkívül sokrétű, és eredete az ókorig visszanyúl.

Értelmezésének komoly történelme van. Cicerótól kezdve számos bölcselő próbálta meghatározni a fogalom jelentését. Egy biztos, a kultúra szó jelentése –árnyalatokkal festve – évszázadokon keresztül alapjában véve a lélek nevelés, önművelés általi kiművelését, a műveltséget, a kulturált életet, kulturált erkölcsöket fedte. Erasmus szerint a kultúra „a helyes viselkedés, belsõ etikai tulajdonságok kifejezése-kifejezõdése”. Modern korunkban aztán a kultúra már nem csupán az egyén jellemzője volt, hanem a társadalomra nézve is meghatározóvá vált. Így persze a kultúra szempontjából a különböző társadalmak, nemzetek is összehasonlítás tárgyává válnak, amely nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy az egyik nemzet kulturáltabb, mint a másik, hanem azt, hogy a kultúra szempontjából a nemzetek nem egyformák.

Amennyiben erről a platformról indulunk ki, egyértelműen látható, hogy a multikulturális társadalom nem jelentheti azt, hogy különféle etnikumok élnek egymás mellett, hanem azt jelenti, hogy az egymás mellett élő etnikumok társadalmi kultúrája nem azonos. Márpedig a magyar történelem során az ország területén évszázadokig együtt élő etnikumok társadalmi-történelmi összefüggésük okán, földrajzi helyzetüknél, közös történelmi múltjuknál, erkölcsi platformjuknál, a politika beleavatkozása híján közös jövőképüknél fogva, és azonos „érzelmi beruházásuk” miatt közös, mégpedig európai erkölccsel, kultúrával rendelkeztek. Még ha nyelvük, táncaik, népzenéjük, öltözékük nem is volt azonos. Igaz, ez utóbbi, szoros értelemben vett kulturális tényezők a több nemzetiségű Magyarországon a közfelfogás, vagy a köznyelv szerint több etnikai kultúra létezését mutatják. Azonban mint láthattuk, a kultúra szó jelentése a dalnál, táncnál, nyelvnél, de még a vallásnál is sokkal többet takar. S ez az a „több”, amely miatt valóban igaz az az állítás, hogy Magyarország nem mutikulturális, de sok nemzetiségű, és sok, de nem más kultúrájú társdalom volt. Ma is az, hiszen példás módon elismeri és támogatja az országban élő nemzeti kisebbségeket. Ne próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy azok a bevándorolni akarók, akik a jobb élet reményében közel-keleti, vagy balkáni országokból, Afrikából érkeznek Európába, európai kultúrával, európai erkölccsel, európai identitással rendelkeznek. Nem tehetik, mert az ő társadalmuk kultúrája merőben eltérő a mienktől. Ezzel nem többek, nem kevesebbek, csak más a kultúrájuk.

Félreértések elkerülése végett nincs arról szó, hogy más kultúrák képviselői ne lehetnének a magyar társdalomnak hasznos tagjai. De egyértelmű, hogy ők is csak akkor érzik, éreznék a mi társadalmi kultúránkban jól magukat, amennyiben azonosulnának annak legfontosabb szegmenseivel. Nem feltétlenül a nyelvről, zenéről, vallásról, szokásokról van szó, hisz azok megőrzése idegen környezetben elengedhetetlen az identitás megtartásához. De a jó közérzet csak akkor alakulhat ki a bevándorlóban (is), ha lélekben, jövőképben, belső etikai tulajdonságaiban, értékrendjében magyarrá, európaivá válik.

Alapkérdésként azonban nem az egyénre jellemző kultúra, műveltség, világfelfogás, erkölcs merül fel, hanem az a társadalmi háttér, amely az adott ország adott állampolgárának az adott országra jellemző, társadalmi szempontból minősíthető kultúrát biztosította. Ki ne ismerné a „Lányom nélkül soha” című regény megrázó eseményeit? Ebben az igaz történetben egyértelműen látszik, hogy az iraki társadalom által meghatározott kultúra oly mértékben ivódott be az Amerikában diplomázott orvos apa személyiségébe, hogy hazájába visszatérve, a társadalmi kultúrájának gyökereibe kapaszkodva szembe fordult saját személyes, már más szintű kultúrájával. Ennek eredményeként emberi mivoltából is kilépve hozott minősíthetetlen, és az amerikai társadalmi kultúra számára elfogadhatatlan döntéseket. Lássuk be, a multikulti nem csupán Európában bukott meg.