Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200219-mennyibe-kerul-jakab-peter

A Jobbik elhalványult kötődése Simicska Lajoshoz, majd érdekből folytatva Soros Györgyhöz és végül célba érése a DK-hoz gondolkodásra késztető.

A feltett kérdést érdemes a politika látómezejének széléről megközelíteni. Ezen a mezőn elhelyezkedő, Európában egyre fokozódó pártpolitikai és ideológiai harc folyik a globalizmus és a szuverén nemzetállamok képviselői között. Mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi új, hiszen már az EU alapjait letevő atyák is komoly vitákat folytattak arról, hogy „merre Európa”.

A helyzet azonban eszkalálódott akkor, amikor az európai egyesült államok létrehozását erőszakosan akarók nyíltan a szupranacionális berendezkedést próbálták ráerőltetni a kontinens polgáraira. Új típusú háború kellős közepén találtuk magunkat.

Európában most nincs fegyverdörgés, azonban „hangtompítós fegyverek” vették át a szerepet. Már nem mutat kiutat a Malthus-elmélet, ami talán elégséges volt Afrikában vagy a Közel-Keleten. A kirabolt gyarmatok után a gazdag Európa országai új lehetőségeket kínálnak a világ fölé emelkedni vágyó, befolyásos pénzügyi óriásoknak. A klasszikus szárazföldi és légi támadások nem alkalmasak a szövetségesek regulázására. A baráti tűz alkalmat adhat a leleplezésre. A demokrácia, a jogállamiság álarca mögé bújtatták világhatalmi törekvéseiket, miközben a galád terveket áldemokraták és álcivilek közreműködésével realizálják.

Európa őslakóinak bekerítése kívülről és belülről egyszerre történik. A módszer racionálisnak és hatékonynak bizonyul. Az olcsó munkaerő ígéretével elindították a gazdasági migrációt és ezzel – az illegálisan érkezőket is álcázva – az új honfoglalást. Ezen zsoldoscsapatok finanszírozását az őslakosok adóforintjaiból valósítják meg. Az „oszd meg és uralkodj” elv alapján egyre több, egymással szemben álló, párhuzamos társadalom kialakítását forszírozzák. Az előidézett provokálás eredménye lehet a hódító iszlám vallás és a zsidó–keresztény civilizáció hívei között az egymásnak feszülés. Az Európában egyre szaporodó terrortámadások megteszik hatásukat. A keletkező fájó sebeket a ránk szálló „őrangyalok” egy kézben összpontosuló hatalommal, egyszerű módszerekkel kívánják rendezni. Azaz mindent, ami ellenáll, azonnal „amputálni” kell. A cél, minél előbb megvalósítani az újkori gyarmatosítást, ahol nem lesz különbség az illegális bevándorlók és az őslakosok között.

Akik most a nyílt társadalmat és a politikai globalizáció előnyeit cukorkaként kínálgatják, az új birodalmi elképzelések erői érdekében ármánykodnak. Ezek az imperialista szellemű irányítók a bal- és jobboldali szélsőséges haramiákból válogatva kialakítják helytartói csapatukat. Jól megfizetett, volt bolsevik, kommunista, náci, fasiszta figurák leszármazottai hajlandók Júdás-pénzért a birodalom akaratának végrehajtására szerződni.

Közelítsünk a még szuverén országokban kialakítandó ördögi módszerekhez, ahol megkezdődött a jövő helyi helytartóinak fészkelődése. Ne menjünk messzire, maradjunk házunk táján. Láthatjuk, hogy a politikailag globalizált európai föderációnak nincs szüksége ellenzékre. Ezért vissza kell térni a sokszor már jól bevált, szovjet diktatúra alatt működtetett egypártrendszer-szisztémához. Közben el kell hitetni, hogy így is működik a demokrácia.

Magyarországon kijelölték a végrehajtókat. Ők nem mások, mint a kommunisták reinkarnálódott, ultraliberálisok köldökzsinórjához kötött, jól megfizetett, hazánkat prédaként feltálalók. A DK és a Momentum áldemokratáiról és az álcivil NGO-król beszélünk. Ők egy húron pendülnek, feladatuk átverni népüket.

Az Európai Unió Soros Györggyel szövetkezett, föderációt előkészítő híveinek jól jönne, ha a zsidó–keresztény civilizációt és a nemzetállamok elsődlegességét erősítő magyar kormányt, helyi csatát provokálva, meg lehetne dönteni. Közelebb kerülhetnének az Európa végleges sorsát eldöntő, háborús győzelemhez.

Kanyarodjunk vissza a címben megfogalmazott kérdéshez. A szélsőjobboldalt sokáig megtestesítő Jobbik szétesése, szétverése a magyarországi egypártrendszer kialakításának fontos lépése. Ez a párt könnyű préda, mert az eredeti ideológiájához hű vezetőit a belső ellentétek távozásra kényszerítették. Maradtak a pusztán csak hatalomra és pénzre éhes, eszmeiség nélküli „jobbikosok”. Újdonsült pártelnökük nyíltan felvállalta Soros György pénzmágnás, de politikában is profi szereplő védelmét, egyben népszerűsítését. Jakab Péter a The Guardiannek adott nyilatkozata szerint Soros a pénzét Magyarországon arra költheti, amire akarja. Azaz az sem elítélendő, ha egyenesen barátai zsebébe csúsztatja. Senki sem vonja kétségbe, hogy a tőzsdemilliárdos bármikor jegyet vehet dunai sétahajóra, vacsorázhat a Greshamben, sőt, ha betartja a magyarországi előírásokat, NGO-kat is támogathat. Nemzetellenes cselekvéseket azonban ő sem folytathat.

A Jobbik elhalványult kötődése Simicska Lajoshoz, majd érdekből folytatva Soros Györgyhöz és végül célba érése a DK-hoz gondolkodásra késztető. Gyurcsány Ferenc rablóprivatizációban elfoglalt szerepe, az Altus Kft. nagylelkű uniós támogatása, az MSZP páncélszekrényének varázsszóra nyílása, pártelnökként milliárdjai, úgy tűnik, mágneses vonzóerőt jelentenek a Jobbik elnöke és szűk vezetőcsapata számára. Csak sejthetjük Jakab Péter és a Jobbik vételárát, de az biztos, hogy ebben az üzletben a Jobbik becsülete hívei előtt végleg elveszett.