A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!
(Márai Sándor)
A közeledő európai parlamenti (EP-) választások meghatározzák a kontinens sorsát nemcsak a következő öt évre, hanem akár évtizedekre is. A kérdés az, hogy az Európai Unióban visszatér-e a valódi demokrácia vagy sem. Az előző öt évben az unió intézményrendszerét a lefizetett, csak a saját maguk jólétére összpontosító képviselők határozták meg.
Az uniós pénzforrások ideológiai alapú felhasználása uralta a kommunikációt. A különféle lobbiszervezetek profi módon dolgoznak, így a pénz beszél, a folyamatokat pedig így ők irányítják. Fokozódik Európa megszállása, a politikailag korrekt hazugsággyárak működése mellett illegálisan, szervezetten érkeznek a fiatal muszlimok és családjaik, valamint a köztük megbúvó terroristák.
A szociálliberálisok hívei észlelik, hogy bukásukat csak Európa elárulásával tudják megállítani. A merkeli álszolidaritásra épülő Willkommenskultur tagadhatatlan célja a nemzetállamok és a keresztény civilizáció eltüntetése. Az egoizmustól duzzadó Emmanuel Macron a hatalomszerzés bódulatában nem veszi észre, hogy ő csak percpolitikus. Sorsát majd Franciaország fogja rendezni. Hazájára zúdította a párhuzamos társadalomból fakadó rombolást.
Nyikorgó hangokat adnak a volt gyarmati országokban működtetett pénzszivattyúk. A franciák felháborodása nemcsak parázslik, hanem időnként lángra is lobban. Egyelőre elviselik azt a megaláztatást, hogy miközben országuk adóssága növekszik, kiszolgáltatottá váltak a német hatalomgyakorlóknak. Groteszknek tűnik, hogy a második világháború egyik elszenvedője miként dörgölődzik az országát annak idején lerohanó németekhez és a mostani birodalmi elképzelésekhez.
Nem feledkezhetünk meg a brüsszeli elitről sem, amely a pénzmágnások nyomása alatt kritika nélkül követi és szolgálja Angela Merkel és Emmanuel Macron közös terveit. Közülük is kiemelkedik Jean-Claude Juncker, aki puszipajtásává vált Soros Györgynek. Érdekeltségük közös; Európa megosztása, majd birodalmi célokra történő átalakítása.
A bevándorlás és a nyílt társadalom felkent hívei lépésről lépésre haladnak. Első lépésük az volt, hogy semmit nem tettek Nagy-Britannia unióból kilépése ellen. A britek időközben felismerhették a német–francia tandem Európát uraló elképzeléseit is. A szovjet birodalom elnyomása alatt szenvedett kelet-közép-európai népek nem adják fel szuverenitásukat, és nem válnak az egy kézben tartott hatalom kiszolgálóivá.
Európa polgárainak látniuk kell, hogy a szociálliberális pártok a bevándorlókat maguk mögé állítják, mert úgy gondolják, hogy azok szavazataival feléledhetnek győzelmi esélyeik. A migránsok kiemelt szociális támogatása, a névtelen bankkártyák osztogatása csaliként szolgál, mert az újkori rabszolgák sorsát szánják nekik. Az integrálódni képtelen, a kvótarendszer szerint szétosztandók veszélyeztetik a munkamorált, és rövidesen ellenállásra késztetik az őslakosságot. A párhuzamos társadalmak összecsapása a birodalom kezére játssza az „oszd meg és uralkodj” hatalomgyakorlás lehetőségét.
Az a kérdés, hogy mit szólnak mindehhez Európa azon polgárai, akik jó ideig biztonságban és jólétben élhettek. Látszik, hogy sokaknak nem tetszik az olyan politikusok pávatánca (lásd Manfred Weber), akik fittyet hánynak a népfelség elvére. A Kárpát-medencei magyarok, a lengyelek a V4-ek szövetségében a megreformált Európai Unióban hisznek. Szívvel-lélekkel képviselik, hogy Európa és „a haza minden előtt”.
Mi, magyarok lehetünk különböző eszmék támogatói, de ez nem jelenti azt, hogy hazaárulók szekerét toljuk, akik a saját zsebük érdekei szerint értelmezik a történelem során megismert izmusokat. Hazánkban biztonságban kívánunk élni, de a keresztény szolidaritás jegyében felvállaljuk a nem kért, de ránk zúdított felelősséget. Figyelmeztetjük a volt gyarmatosítókat, hogy lelkiismeretük terheit ne rakják át a gyarmati kizsákmányolást soha nem élvező országok vállára. A feladatuk most az, hogy az annak idején általuk leigázott országok polgárait a bajban hazájukban segítsék.
Az európai demográfiai problémákra van megoldás, mégpedig a hatékony európai családpolitika. Szeretett kontinensünk határainak védelme. A nyílt társadalom Európát kiárusító kufárjainak kiközösítése mellett a keresztényi civilizáció továbbvitele. Akadályozzuk meg, hogy a polgárokat semmibe vevő, vesztésre álló ellenzéki pártok képviselői ismét az Európai Parlamentbe kerülhessenek! Ezek az emberek szembeszegültek a magyarság többségi akaratával. Itt az ideje annak, hogy az eddigi támogatóik móresre tanítsák cirkuszpártjaikat.
A hazájukat féltők a párthovatartozást félretéve bojkottálhatják a megélhetési mutatványosokat. A hitelüket vesztett politikusokat félretolva ismét felépíthető lenne egy konstruktív ellenzék. De ez az ellenzék nem épülhet a korrumpált Ujhelyikre, Szanyikra, Niedermüllerekre és a gyurcsányi bagázs országrontóira. A hamis kártyákkal játszó Jobbik a Gyurcsány-párt bendőjében beteljesíti sorsát.
A hatalom nem zsákmányszerzés, hanem szolgálat!
Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke
Forrás: https://magyarnemzet.hu/velemeny/majusban-eldol-europa-sorsa-6520541/