Vége van annak az időnek, amikor ellenőrzés nélkül lehetett a nyugat-balkáni útvonalon közlekedni, az uniós vezetők döntöttek: le kell zárni az embercsempész útvonalakat, ami azt jelenti, hogy a határokon is helyre kell állítani a rendet – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben újságíróknak az Európai Unió és Törökország vezetőinek rendkívüli csúcstalálkozóját követően kedd hajnalban. A török megállapodás részleteiről Orbán elmondta, hogy Magyarország élesen ellenzi azt az EU–Törökország megállapodás szövegében szereplő utalást, amely szerint Törökországból embereket kellene behozni Európába. Szlovákiával közösen jogfenntartó nyilatkozatot tett Magyarország, amelyben kimondták, hogy a szöveget nem tudják támogatni. Ennek oka az, hogy perlik az unió korábbi döntését, amely a migránsok kötelező áthelyezésére vonatkozik.
Az uniós vezetők támogatják a migrációs válság kezelését célzó török javaslatok főbb vonalait – közölte Angela Merkel német kancellár keddre virradó éjszaka, az Európai Unió és Törökország között lezajlott rendkívüli brüsszeli migrációs csúcstalálkozót követően. Merkel támogatásáról biztosította az Ahmet Davutoglu török miniszterelnök által előterjesztett tervezetet, és leszögezte, a cél, hogy sikerüljön szabályozott bevándorlássá alakítani az illegális migrációt.
Az EU és Törökország között „körvonalazódó”, de még nem végleges megállapodás értelmében Ankara további pénzügyi támogatást (állítólag még három- vagy ötmilliárd eurót a már korábban kialkudott 3 milliárdon felül) kér az Európai Uniótól az országban tartózkodó szíriai menekültek ellátására, továbbá a török EU-csatlakozási tárgyalások felgyorsítását kéri, valamint azt, hogy legkésőbb június végéig töröljék el az uniós vízumkötelezettségét a török állampolgárokkal szemben. A törökök ezért cserébe visszafogadnák az országukból illegálisan Görögországba érkező migránsok mindegyikét. Az EU-nak viszont minden egyes visszafogadott szíriai állampolgárért cserébe be kellene fogadnia egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból – írták a zárónyilatkozatban.
Ez utóbbi alkut azonban a magyar miniszterelnök megvétózta! Ez példátlan lépés azóta, hogy Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Mivel megvétózta Orbán Viktor magyar miniszterelnök a török menekülttáborokból Európába történő direkt áttelepítési javaslatot, ezért félbeszakadt az eredetileg tegnap estére befejezni tervezett uniós csúcstalálkozó, ezt követően az állam- és kormányfők csaknem hajnalig tárgyaltak, de végül a jövő heti, következő uniós csúcstalálkozóra halasztották a döntést a törökökkel kötendő megállapodásról.
A magyar miniszterelnök közléséből az derült ki, hogy az unió legfelső vezetői véget akarnak vetni az illegális bevándorlásnak, amelynek elsődleges kiindulópontja Törökország, és a fő útvonala eddig Görögországtól a nyugat-balkáni országokon át vezetett Ausztriába, onnan Németországba. Az Európai Bizottság elnöke és a német kancellár asszony azonban azt hangsúlyozta, hogy csak az illegális migrációnak akarnak véget vetni, a törvényesített és szabályozott bevándorlásnak és betelepítésnek azonban egyáltalán nem. Sőt! Éppen ez utóbbira törekszenek.
Vagyis a tegnapi EU-csúcstalálkozón jottányit sem közeledtek az eddig is ismert, egymással homlokegyenest ellenkező álláspontok a migrációs válság kezelése ügyében. E tekintetben teljes kudarcról beszélhetünk. Másfelől viszont – éppen a magyar miniszterelnök példátlanul bátor és határozott (mondhatni intranzigens) álláspontjának és fellépésének köszönhetően – bizonyos fordulatról mégis beszélhetünk. Arról van szó, amire Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke is utalt minapi újságcikkében (Brüsszel Merkel markában, Magyar Hírlap, 2016. március 4.): „A föderáció esetleges híveinek számolni kell a V-4-ek és a nyugat-balkáni országok népeinek ellenállásával, amelyek féltve őrzik nemrég megszerzett szabadságukat. (…) Európa népe „megállj”-t kiált: a kancellár által dédelgetett föderációs szövetségi rendszerre; a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére; a vallásháborúk Európába importálására; a hívatlan gazdasági bevándorlók sáskajárására. Ötszázmillió európai polgár ma még saját erőből is meg tudja védeni tágabb hazáját.”
A mostani európai csúcstalálkozón kiderült, hogy Berlin (a német kancellár) és Brüsszel (az Európai Bizottság luxemburgi elnöke) már nem tudja keresztülvinni akaratát, hiába próbálnak diktálni, fenyegetni és zsarolni. A két „B” mellett erősödőben van egy harmadik pólus: Budapest (a magyar kormányfő), amely már nincsen egyedül az egy éve bátran és következetesen képviselt, Európát és a keresztény civilizációt/kultúrát védő álláspontjával. Már nemcsak a V4-ek osztják és támogatják a szilárd magyar álláspontot, de a nyugat-balkáni országok, sőt a sokáig velünk ellenséges Ausztria is. „Ha Európa nyugati felének egyes vezetői és az Egyesült Államok tovább halogatják a migránskérdés megoldását, a szíriai béke megteremtésével párhuzamosan, a V-4-ek és a nyugat-balkáni országok a kontinens védelme érdekében kénytelenek lesznek az ún. „B terv”-et életbe léptetni” – figyelmeztet említett cikke végén a CÖF-CÖKA elnöke. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy száz éve nem értékelődött fel ennyire a Németország és Oroszország között elterülő „Köztes-Európa” népeinek és vezetőinek szerepe Európa sorsát illetően. Ezek a népek az első és a második világháborúból is vesztesen kerültek ki (még azok is, amelyek gyarapítani tudták országterületüket és népességüket!), és nem jöttek ki jól a szovjet birodalom összeomlása utáni zűrzavaros átmenetből sem, részben a globalista befektetők erőszakos és gátlástalan gyarmatosító törekvései, részben a helyi posztkommunista elitek alkalmatlansága, önző és mohó hatalomátmentési, vagyonszerzési erőfeszítései következtében.
A negyedszázados zűrzavaros és kudarcos átmeneti időszaknak azonban vége – Közép-Európa népei – főként a visegrádi 4-ek – a jelek szerint felismerték, hogy csak saját és közös nemzeti érdekeik határozott, kemény, összehangolt képviseletével és védelmével képesek fennmaradni a keletről és délről tavaly elindult tömeges, kaotikus népvándorlás előidézte drámai demográfiai, társadalmi, gazdasági, életforma-átalakulás közepette. Ezt a küzdelmet nem csupán az országhatárokon kell folytatni kerítésépítéssel és élőerővel, az illegális migránstömegek megállításáért, hanem a diplomácia frontjain is. Budapest – Varsóval, Prágával, Pozsonnyal, valamint Zágrábbal és Ljubljanával, sőt már Béccsel is összefogva – olyan erőcentrumot képes létrehozni Berlin és Brüsszel ellenében, amely esélyt jelent és reményt nyújt a térségünkben élő kis népek megmaradására, akár gyarapodására is.
Az egyik tekintélyes (konzervatív) német újság terjedelmes összeállításában azt írta még másfél hónapja, hogy az „egykori keleti tömb országai már nem várnak Brüsszelre és Berlinre”, hanem „kiépítik erődítménnyé a Balkánt”, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök e tevékenység „építőmestere”. Angela Merkel számára a legnagyobb kihívást az „új kelet-európai unió” vezetője, Orbán Viktor jelenti, aki úgy léphet fel a migrációs válság kezelésére vonatkozó német elgondolással szemben, mint egy „európai ellencsászár”. A magyar megoldáson alapulva egyre több támogatót nyer meg Orbán Viktor, aki már „korán a menekültekkel szembeni védekezést szorgalmazta, keresztény-nemzeti felhangokkal”.
Azt a német lap nem írta meg, de mi megjegyezzük, hogy a magyar minta nyílt vagy hallgatólagos (egyelőre túl óvatos) elismerői és támogatói közé már nem csupán közép-európai és balkáni kormányok tartoznak, hanem egyre több nyugat-európai vezető politikus is, beleértve Merkel kancellár hazai, belső ellenzékét is. Németország Európa legnépesebb, gazdaságilag legerősebb, politikailag legbefolyásosabb állama, ezért kulcsfontosságú, hogy megváltozzon a német politika iránya. Nem egészen két hónapja írtam ezt ezen az oldalon: „Ahogy egy-két évvel a második világháború előtt még meg lehetett volna állítani a Führert, hogy ne tudja végigvinni ,harcát’, talán még most sem késő, hogy a józan és felelős német emberek és Európa polgárai jobb belátásra és irányváltásra kényszerítsék Európa legbefolyásosabb politikusát, a német kancellárt. Mert ha ő megnyeri a ,humanitárius’, az ázsiai és afrikai migránsok millióit befogadó harcát, akkor Európa veszíteni fog!”
Most azért ismétlem meg ezt a figyelmeztetést, mert néhány nap múlva, március 13-án három németországi tartományban is törvényhozási választásokat tartanak, és a német polgároknak alkalmuk és lehetőségük lesz arra, hogy rákényszerítsék a politikai irányváltásra Berlint, és ezáltal – közvetve – Brüsszelt is. Vigyázó szemünket tehát most vasárnap Németországra vessük!