Ec-pec kimehetsz…

A CÖF-CÖKA az a civil alapítvány, amely évek óta a törvényi előírások szerinti közhasznú jelentését nyilvánosságra hozza. Bárki, aki pénzügyi mérlegét áttanulmányozza, meggyőződhet arról, hogy közösségünk önkéntes segítőivel a családok, a társadalom és nem utolsósorban a nemzet érdekeit szolgálja.

Nem véletlen, hogy az ellenzéki oldalon ezt a szokatlan magatartást rossz néven veszik. Náluk pártpénzekből és külföldről érkező adományokból olyan álcivil szervezetek születnek, vagy léteznek, amelyek vagy kérész-életűek és párttá alakulnak, vagy fenntartóik szolgáivá válnak.

A Soros György, Rockefellerek és az Európai Parlament szocliberális bürokratáinak érdekeit, pl. 2016-ban, 22 milliárdos támogatás biztosította. A nyílt társadalom eszmeiségének megvett katonái az ultraliberalizmus eszközeivel kényszerzubbonyt akarnak ráhúzni a demokratikusan működő magyar állam polgáraira. A vezéralakjuk egy spekuláns, akinek a kísértete bejárja Európát. „Jóvoltából” névtelen határsértők és a köztük megbújó terroristák félemlítik meg a békés polgárokat, nem riadva vissza az ártatlan emberek, köztük nagymamák, szülők és gyermekek elleni véres támadásoktól.

A magyar kormány helyesen teszi, hogy nemzetvédő munkájához a népszavazás és a nemzeti konzultáció eszközeivel kikéri a lakosság véleményét. A nép szava határozott irányt mutat.

Összegezve: védenünk kell Európa és Magyarország határait. A magyarok a trianoni igazságtalan döntés miatt elvesztették országuk kétharmadát. Ezek után senki ne csodálkozzon, ha érzékenyek vagyunk szuverenitásunk bármiféle csonkításáért. A nyugati nagyhatalmak Versailles-i döntése az aránytalan bosszú terméke volt. Ezt aláhúzza, hogy bűnösségünk, bár eltörpül a II. világháborút kirobbantó náci Németország „csínytevése” mellett, ők mégis segítségünkkel visszakaphatták a nemzetegyesítés ajándékát.
És mi?
Mi nem gyarmatosítottuk Afrikát és a Közel-Keletet. Száz éven át nem szipolyoztuk ki az ott élők gazdaságát. Mégis a tettesek a jóvátételt tőlünk követelik. Hamis cselszövés övezi a látszólagos nyugati szolidaritást. Ennek lényege az újkori, de a régi alapokon működtetett rabszolga kereskedelem felélesztése.

Az exportdemokráciákkal felszított, polgárháborúkba kergetett embereket a nyugati polgárok számára lealacsonyítónak vélt munkára csábítják egyes országok vezetői. A bevándorlás útján embercsempészek, és a hozzájuk egyre szorosabban kötődő NGO-k az utolsó sápot is lehúzzák a szerencsétlen félrevezetettekről. Tudjuk, hogy a szolidaritást és a segítséget az embereknek szülőföldjükön kell megadni, ez kötelezettség, azonban hazájukból elcsalni őket, rabszolgasorsra ítélni őket, igencsak távol áll keresztényi szolidaritástól.

A múlt történelme igazolja, hogy a kelet-közép európai államok nem gyarmatosítók, polgáraik nem gazdagodtak a kizsákmányolt népek elnyomásából, így nekünk nincs tartozásunk. Egyenes következményként álláspontunk, hogy a kötelező migránskvótákat nem lehet ránk erőszakolni. Mielőtt a Strasbourgi Bíróság meghozza ítéletét, jó lenne, ha bizonyítékként megtekintené az 1914-ben készült közel-keleti és afrikai országok a gyarmatosítók által felosztott országok térképét. Az ártatlannak tekinthető, országokban működő, a pénzhatalmasokkal egyetértő ellenzéki pártok megvásárlása szinte a piac szabályai szerint működik. Pénzügyi spekulánsok saját kényükre-kedvükre megkísérlik átstrukturálni a szuverén országok jogállamiságát és a spontán demokrácia vívmányait.

A letűnt, a liberalizmus klasszikus értékeit erőszakosan megváltoztató, neoliberálissá vált rendszert napjainkban felváltja az ultraliberalizmus, zászlajára tűzve a nyílt társadalom eszmeiségét. Bukott ellenzéki pártvezetők hazánkban is megkísérlik, hogy ismét átvegyék az ország irányítását, ezért képesek hazájukat elárulni. Olyan partitúrából játszanak, amelyet a választópolgárok kiismertek, így sorsuk nem lehet más, mint a népfelség küszöbén történő hasra esés.

Újonnan alakuló és évek óta támogatásukat nem növelő, sőt, elvesztő mini és kispártok a készülő civil törvény kapcsán nem átallják a 2009 óta azonos eszmeiség mellett kiálló, a nemzet összetartozásáért munkálkodó CÖF-CÖKÁ-t támadni, ennek oka, hogy látják, hogy a CÖF-CÖKA egyik párt számára sem eladó, viszont a közjót szolgáló, nemzetét megvédő kormányzást konstruktívan segíti. Sokak számára nehezen emészthető az, hogy ez a valós civil szervezet sokkal több ember támogatását, partnerségét élvezi, mint az izmusok béklyójában fogva tartott, választópolgároknak ellenszenves megélhetési politikusok által uralt pártok.

Egyre több vállalkozás ismeri fel, hogy alaptevékenysége mellett megjelenítse a társadalom iránti felelősségből fakadó és elvárható tevékenységét.  Ha államalapítású, de önálló jogi személyiségű vállalatok költséggazdálkodásukba beépítik brendjüket erősítő közösségek támogatását, dicséretes tettüket álnokság támadni. A törvények nem tiltják a cégeknek azt az ésszerű meggondolását, amellyel társadalmi bázisukat próbálják kiszélesíteni. A demokrácia egyik fontos eleme, amikor az állam támaszkodik a polgárok többségének támogatására, egyes fontos tevékenységet átruház általa elismert civil szervezetekre, figyelemmel az önkéntes munkára és a gazdaságosság feltételeire. Mindezt megteheti közvetlen és közvetve az állam tulajdonában lévő vállalatok közreműködésével. A szóba jöhető civil szervezetek aktivitásukkal, konstruktivitásukkal, elsősorban családtámogatók, karitatív tevékenységet végzők, hagyományápolók, nemzetet szolgálók.

Azt kürtöli az ellenzék, hogy az MVM támogatását a Nemzeti Kommunikációs Hivatal is jóváhagyta, ezért a felügyelő miniszternek mennie kell. Csak nem azért, mert egy olyan civil missziós projekt kapott támogatást, amely a pártpolitikától teljesen független, a gyermekek egészséges fejlődéséért, a többi civil szervezet támogatásáért, a családi és kisvállalkozásokért és ugyanakkor Európa civil polgárainak szellemi honvédelmét kívánja megszervezni, ezzel lerakni a pártpolitikát kiegyensúlyozó civilitika alapjait?

Engedtessék meg, hogy úgy gondoljuk, hogy talán egyik legaktívabb, nagy létszámú civil közösségünk úgy gondolja, hogy nem történt más, mint a nemzetért dolgozó mozgalmunk példaszerű megbecsülése.

Az LMP felelősségre vonást javasol, azonban messziről szaglik szándéka, amely a megszűnt SZDSZ-bázisra alapuló hatalom visszaszerzésére irányul. Egy 3%-os választói támogatással rendelkező párt egoista érdekei mentén, folyamatosan, hazugsággal, feljelentgetésekkel gátolva az országépítést, saját menetlevelét állította ki. Talán nincs olyan kormánytag, akit az LMP már nem váltott le. Az ellenzék egy dologban ért csak egyet, miszerint a kormányt le kell váltani. Utat tévesztettek, ezért nem a kormánynak, hanem a címben említett kiszámolósdi játék végén, nekik kell menniük.

Utóirat
A CÖF-nek nem volt tudomása arról, hogy az MVM-mel megkötött szerződésben foglaltakat a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak is jóvá kell hagynia. Ha ez így van, köszönjük a jóváhagyónak a közjót célzó aláírását. Igaz az, hogy működésünkre és vezetőségünknek történő juttatásra a támogatást nem használjuk. Elgondolkodtató azonban, hogy a kormányzat megdöntésére és a polgári többség akaratának megváltoztatására álcivil szervezeteknek nyújtott külföldi támogatások milyen módon szabályozhatók, illetőleg kontrollálhatók.

A CÖF-CÖKA kiáll amellett, hogy a jogállamiság és a demokrácia megvédése nemcsak a kormány, hanem a választók többségi akarata szerint a polgárok közösségeinek is kötelezettsége.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!