jún 16, 2016 | Olvasói levelek
- május 25. 17:18
Létezik Magyarországon egy nagyon hangos, emberi jogi, aktivista, és civil-hálózat, melynek médiareprezentációja és eszmei befolyása sokkal jelentősebb a társadalmi támogatottságánál. Ismerd meg te is a Soros-hálózat magyar tagjait, akiket Soros György, nemzetközi oligarcha tart el.
Egy kifejezetten hangos, sok esetben agresszív kisebbség véleményterrorja áll szemben a magyarok többségével. Ők a hazai Soros-világ, akik a hírhedt tőzsdespekuláns eltartottjai és bérrabszolgái: az ideológia – univerzális emberi jogok – mellett ez a kör bizony nem csak lelki táplálékot, hanem sok tíz-, összességében százmilliókat is kap évente.
De mégis, hogyan lehetséges, hogy a valós méretüknél sokkal nagyobb befolyása van a médiában ezeknek a szervezeteknek?
Erre egyrészt az a válasz, hogy mindenki ismer mindenkit, a hálózat tagjai között könnyedén áramlik az információ. Másrészt médiatámogatottsága könnyedén van az ügyeiknek, hiszen “divatos” témákat visznek: korrupcióellenesség, átláthatóság, melegjogok, abortuszhoz való jog, ártalomcsökkentés, migránshelyzet.
Harmadrészt pedig ahogy a lenti listából is látványos, Soros szervezetei széles spektrumon működnek a közpolitikai elemzésektől a médiakutatáson át a melegjogokig, plusz ügyes médiaalapításokban is részes ez a kör. Ráadásul azt is meg kell említeni, hogy Soros pártpolitikát is finanszíroz az Együtt háttéralapítványán keresztül.
Soros ugyan 2007-ben felszámolta a hazai Soros Alapítványt, melynek meghatározó szerepe volt a rendszerváltás-kori rendszerellenzék támogatásában, de nem hagyott fel magyarországi szponzori tevékenységével, és a Nyílt Társadalom Intézeten keresztül busásan szponzorálja helyi klienseit.
Lássuk azokat a szervezeteket és szereplőket, akiket Soros György tart el!
Zászlóshajók a civil szervezeti világban
- Eötvös Károly Intézet
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában azzal a céllal, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására. (Az intézet tulajdonosa 2009-től az Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány.) Az intézmény elnöke Majtényi László, szakmai munkáikra rendszeresen hivatkozik az Együtt párt.
- Krétakör Alapítvány
Az ismert ellenzéki aktivista Gulyás Márton alapítványa 2012-ben 5,5 millió, 2013-ban, 5,4 millió, 2014-ben pedig 22,3 millió forintot kapott támogatásként a Soros-féle Open Society Foundations-től. 2014-ben ennél nagyobb összeget csak az Ökotárs Alapítványtól kapott, a Norvég Civil Alapnál győztes pályázata után. Érdekes, hogy pl. magánszemélyek adó 1% felajánlásból 2014-ben csak 130.000 forint folyt be a Krétakörhöz.
- Transparency International
A világ legnagyobb korrupcióellenes szervezetének magyarországi leányvállalata Transparency International Magyarország Alapítvány néven van bejegyezve. Célkitűzése: A Transparency International nemzetközi nem-kormányzati szervezet értékei mentén működve korrupciós problémák feltérképezése a Magyar Köztársaság területén, megoldási javaslatok megfogalmazása, a nyilvánosság tájékoztatása és képzése az átláthatóság ellenőrzése és elősegítése, különös tekintettel a közpénzek felhasználására.
A Transparency tevékenysége nyomán 2014-ben 154 millió forintos bevétele és 143 millió forint kiadása volt a szervezetnek. A finanszírozása programok mentén történik, amiből több is köthető Soros Nyílt Társadalom Intézetéhez, az OSI-hoz. 2012-ben a külföldi támogatásuk fele, mintegy 23 millió forint érkezett az OSI-tól, 2013-ban már 43 millió OSI-támogatást használtak fel, ami azért is érdekes, mert a Transparency International központjától mindössze 23 millió forintot kaptak, magyar vállalatoktól pedig összesen 17 millió forintot, a központi költségvetésből (magyar és külföldi) pedig 27 milliót.
2014-ben belföldi magánadományozóktól 205.000 Ft-ot, belföldi cégektől 12 milliót, külföldről pedig összesen 84 milliót kapott az alapítvány, amiből egyedül az OSI 59,1 millió forintot adott. A kül-és belföldi támogatók között megjelennek nagykövetségek (norvég, holland, brit, svéd, kanadai), cégek és alapítványok, amelyek közül néhány szintén ilyen-olyan szálakkal kötődik a Soros-köldökzsinórhoz (ld. Ökotárs, Ökopolisz, K-monitor Közhasznú Egyesület, stb.) és természetesen a Norvég Civil Alap.
Az adományok programok szerint oszlanak meg, amelyek esetenként több éves ciklust is jelenthetnek. Plusz adalék a függetlenségéhez, hogy kuratóriumának három tagja közül kettő a szintén Soros-alapította CEU oktatója (Bátory Ágnes, Alexa Noémi). Szóval, bár közhasznúsági jelentésében büszkén hirdeti a Transparency, hogy csak az ügyvezető igazgató kap fizetést a vezetők közül (igaz, ő 11 milliót, ami 14 millióról csökkent 2014-ben ennyire) valójában a többiek is anyagilag is függő helyzetben vannak a Soros-birodalomtól.
- K-Monitor Közhasznú Egyesület
A K-Monitor Iroda 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért. A civil szervezet olyan politikai, gazdasági és társadalmi környezet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót.
Az egyesület adatbázisokat üzemeltet, különböző kampányok mentén monitoroz egy-egy közéleti témát illetve részt vesz a civil érdekérvényesítésben. 2013 és 2015 márciusa közötti időszakban egyes projektekre 17,5 millió, 5,3 millió és 6,5 millió forintnyi támogatást kapott az OSI-tól.
2013-2016 között több, mint 34 milliót a Norvég Civil Alaptól, magánszemélyektől 1% felajánlás keretében pedig – a honlapon lévő intenzív kampány ellenére – 2014 és 2015-ben összesen csak 449.156 forintot.
2013 és 2014 között az USA Külügyminisztériumától 6 millió forintot, és hasonló összeget a Transparency International-tól. Összbevétele nagyságrendileg 41 millió forint, így jól mérhető a Soroshoz köthető forrás létfontossága. Az egyesület adózott eredménye 2014-ben 3,5 millió forint. 2013-ban ezek az összegek úgy alakultak, hogy összesen 43 millió forint forrása, ebből 24 millió forint bevétele volt.
A Nyílt Társadalom Alapítvány ebben az évben 17,2 millió projekttámogatással és 17,1 millió forint működési támogatással járult hozzá a működéshez, bár évnél hosszabb periódusra elosztva. Ehhez jött még a Norvég Civil Alap pályázatán nyert 35 millió 3 évre elosztva. A „cég” fejlődése töretlen, tekintve, hogy 2009-ben (ekkori közhasznúsági jelentése a legrégebbi elérhető) összes bevétele 7,5 millió forint volt.
- Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)
A Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi jogvédő civil szervezet. 1994-es megalakulása óta azért dolgozik, hogy Magyarországon bárki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat a hatalom indokolatlan beavatkozásaival és mulasztásaival szemben. Ennek érdekében nyomon követik a jogalkotást és jogfejlesztő tevékenységet végeznek, stratégiailag fontos perekben képviseletet nyújtanak és évi ezer ügyben jogsegélyt nyújtanak, képzéseket tartanak és média kampányokkal mozgósítják a nyilvánosságot.
A TASZ 30 munkatárssal dolgozik, és évi kb. 190 millió forintos bevételből gazdálkodik. A TASZ egyetlen fillér állami támogatást vagy magyarországi pártoktól érkező forrást nem fogad el. Bevételeink kizárólag magánszemélyektől, cégektől és magánalapítványoktól érkeznek. A jogvédők bevételük nagy részét az OSI-tól kapják, amit fő támogatóként első helyen említenek a honlapjukon.
2014-ben a közhasznúsági jelentésük szerint bevételük összesen 199 millió forint volt, ebből az OSI részesedése 169 millió forint. Néhány összeg egy évnél hosszabb időre van elosztva, azonban ebből 108 millió működési támogatás csak 2014-re vonatkozik, tehát a programok nélkül is nagy arányban mutatható ki a Soros-pénz meghatározó szerepe (a programokkal együtt pedig döntő többségű).
Ehhez még 2014-2015-re elosztva 34 millió forint Norvég Civil Alapból származó pénz is hozzájött. 2013-ban ez a részesedés valamivel kisebb, 129 millió forintos volt a 198 milliós bevételek között, de kiegészítette 32 millió NCTA pénz is. A 2012-es beszámolójukban, amiatt hogy több korábbi, akkor kifutó programot is megjelenítettek, összességében 423,8 millió forintnyi Nyílt Társadalom Intézet által folyósított támogatás szerepel.
- A Roma Education Fund
A nem ideológiai, hanem inkább oktatási tevékenységet űző, a romák és a nem romák közötti szakadék betemetését célul tűző alapítvány legfőbb támogatója az Open Society Institute.
- c3 Alapítvány
A c3 Alapítvány ősrégi hazai technológiai, és információs alapítvány, innen startolt a freemail, és sok más akkori webes fejlesztés. Egyik támogatójuk régóta az OSI.
- PATENT Egyesület
A Patriarchátust Ellenzők Társasága (PATENT) szintén egy újsütetű feminista szervezet, mely leginkább azzal került be a hírekbe, hogy feltétel nélkül kiáll az abortusz lehetőségéért, mint a női önrendelkezés csúcsáért. Áldásos tevékenységüket természetesen ők is OSI-pénzből szervezik.
- Háttér Társaság
Az egyik legrégebbi melegjogi szervezet kiemelt támogatója az Open Society Institute.
- Artemisszió Alapítvány
Az Artemisszió interkulturális képzéseket, és felvilágosítóprogramokat tart gyerekeknek az elfogadás, és a migrációs helyzet kapcsán. Egyik fő szponzoruk az OSI.
- NANE – Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület
A női jogvédelemmel foglalkozó civil szervezet szponzora az OSI.
- Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
A feminista szervezet is jól hasít az OSI pályázatai, 2014-ben 21 millió forintra pályáztak sikerrel.
- Kék-Pont
A tűcsereprogramot, és ártalomcsökkentést a zászlajára tűző szervezet utoljára 2012-ben kapott támogatást az OSI-tól.
Zászlóshajók a médiában
- Átlátszó
Bodoky Tamás egykori Magyar Narancsos (egyébként jelenleg szintén Soros által fenntartott lap), majd indexes tényfeltáró újságíró által alapított és főszerkesztett balliberális tényfeltáró portál születésénél és felcseperedésénél is jelen van a Soros-pénz: csak 2013-ban 500 milliós donoradományt kaptak a hazai Soros-szervezetek, és ebből jutott az Átlátszónak is.
Ugyanígy 2014-ben is bőkezű volt a magyar származású spekuláns a lappal. Akkor 22,9 millió forintot adott az OSI a portál működésére. Az Átlátszó mögött megtaláljuk az Átlátszónet Alapítványt is, melynek vezetői megegyeznek az Átlátszó vezető tisztségviselőivel.
Asimov Alapítvány
Az Átlátszó mögött álló másik alapítvány a híres sci-fi íróról elnevezett Asimov alapítvány. Ezt 2009-ben alapították, szintén a magyar közélet megújításának és átláthatóságának célkitűzésével. Itt már megjelenik a Norvég Civil Alap is megjelenik, mint támogató és az Eötvös Károly Intézet – szintén egy másik Soros-szervezet -, mint partner. Kuratóriumának elnöke az átlátszós Maróy Ákos, aki kiterjedt üzleti kapcsolatai mellett a véleményformáló közéletben is szerepet játszik.
Az Asimov alapítvány projektjei jól rímelnek az Átlátszó tevékenységére. A fő tevékenysége, a honlap szerint emiatt jött létre a Budapest New Technology Meetup megszervezése, ami viszont jól mutatja Maróy egyébként IT-s kötődését, múltját. Az Átlátszónet Alapítvánnyal közös projekteket is bonyolítanak, amik közül több 2013-ban a Norvég Civil Alap támogatásával is valósult meg (Átlátszónet program). Az alapítvány honlapjának szerkezete és külleme szinte megszólalásig azonos az Átlátszónet Alapítvány honlapjáéval. Az Asimov közhasznúsági jelentése alapján az Átlátszó KiMitTud közadatigénylési rendszerének támogatói, és a Norvég Civil Alap kedvezményezettjei 30 milliós értékben. Utóbbi azért érdekes, mert az Asimov Alapítvány az Átlátszó Nonprofit kft. részére forrásokat biztosít, 2015-ben közel 17 millió forintot.
Bajnai emberei az Átlátszó alapításában
A kérlelhetetlen tényfeltáró portál alapításának érdekessége, hogy az Átlátszót üzemeltető nonprofit kft-ben egy időben Oszkó Péter és Tordai Csaba – Bajnai Gordon bizalmasa – is feltűnt, aki egyébként kuratóriumi tag az Együtt mögött álló – szintén Soros és Clinton-pénzekkel kitömött – Haza és Haladás Alapítványban.
- Magyar Narancs
A fideszes pártlapként induló Magyar Narancs a szabad zsurnalizmus zászlóshajójaként a ’90-es évek legfontosabb lapja. Miután a szerkesztőség összekapott a párttal, az önállósodó lap karakteres, tabudöntögető, meghatározó hazai gonzó-lap maradt, amelynek a magyar sajtó jelenlegi szellemiségére is kiható befolyása máig érezhető: az index.hu, a 444.hu, és a mai balliberális-cinikus sajtóvilág ősanyja a Magyar Narancs.
A lapot később Bojtár B. Endre vette át, aki pont Soros befektetésével volt képes kiszorítani Bodoky Tamást a Narancsból. 2010-re a lap nyílt MSZP-propagandát nyomott, amit még Szily László, a szintén a Narancsból kinövő újságíró is kikért magának.
- Mérték Médiaelemző Műhely
A HVG-ben publikáló, önmagát függetlennek tartó, a médiapiac aktuális átalakulásait monitorozó Mérték Médiaelemző Műhely szintén Soros-apanázsból tartja el magát: fő támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány.
A Mérték Médiaelemzőben érdekelt két átlátszós is: Mong Attila kutató (egyben a Mérték Médiaelemző Műhely Közhasznú Nonprofit Kft. társasági tagja is), Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztő-résztulajdonosa pedig a Tanácsadó Testület tagja. Mong és Bodoky az Átlátszó tulajdonosai is, mellettük többek között ott figyel Maróy Ákos, aki az Asimov Alapítvány elnöke.
- Független Médiaközpont (Független Újságírók Alapítványa)
Ez a szervezet maga is tagja a birodalomnak, 2014-es éves jelentése szerint hét projektjéből három az Open Society támogatásával valósult meg.
Saját ars poeticájuk a következő: A Független Médiaközpont politikai elkötelezettségtől mentes alapítvány, amelynek célja, hogy erősítse az etikus magatartáson alapuló, tényszerű újságírást és támogassa a média függetlenségét Magyarországon.
Az alapítványt az amerikai Independent Journalism Foundation alapította a 90-es években, a közép-európai média függetlenségének erősítésére. Prága, Pozsony és Bukarest mellett Budapesten is működtetnek irodát.
- Tilos Rádió
A budapesti underground egykor sokkal szebb napokat megélt rádióját a TILOS Kulturális Alapítvány működteti. Az alapítvány évente 25 millió forint körüli büdzséből gazdálkodik, ebből a 2012-2014 közötti időben az Open Society 6 millió forint körüli összeggel járult hozzá. Emellett minden évben a Norvég Civil Alap is kivette a részét a finanszírozásból 2-3 millió forinttal, így a működés majdnem felét e két szervezet biztosítja.
- 444.hu
A dezertált indexesekből összehozott hírszájt alapításában nem volt Soros-pénz, azonban hamar utat tört magának a Soros-dollár Uj Péterék legújabb portáljához.
A 444.hu-t kiadó Zrt. többségi, és a cégjegyzékben egyedül szereplő tulajdonosa a PlanCman Korlátolt Felelősségű Társaság, aminek viszont két igazgatósági tag, Uj Péter és Kardos Gábor Miklós a tulajdonosai. Ennek a Kft-nek bevétele nincs, egyetlen érdekeltsége a Magyar Jeti Zrt, azonban eladósodottsága 2300%-os.
A Soros-befolyás a cégtulajdonlásból nem derül ki, azonban a két külföldi igazgatósági tag, Marie Nemcova és Valér Kot mindketten a Media Development and Investment Fund alkalmazásában állnak. Nemcova a menedzsment tagja, Kot pedig digitális befektetésekért felelős tisztségviselő.
Külön érdekes összefonódás még, hogy Dr. Molnár Bence, aki kézbesítési megbízottként van feltüntetve, tagja annak a Kende-Molnár-Bíró-Katona ügyvédi irodának, aminek jogelődje szintén a MDIF Magyar Narancsban való ugyanilyen érdekeltségével és offshore érintettségével került a figyelem központjába.
Media Development Investment Fund – A Médiafejlesztési Befektetési Alap.
Ez egy Soros és számos más befolyásos befektető által fenntartott alap, amely független újságíróknak biztosít kedvezményes hitelt oknyomozáshoz (eszközre, utazásra stb.). Fő célja az információhoz való hozzájutás javítása olyan esetekben, amikor az adott ország mainstream médiafelületein nem a megfelelően szabad és liberális szerkesztési elvek szerinti tartalom található. Meglátásuk szerint ma 6 milliárd ember olyan országban él, ahol nincs szabad és független média. A szabad és nyílt társadalom csak szabad médián keresztül valósulhat meg, ezért jött létre ez a pénzügyi alap. A Soros által 1995-ben alapított szervezet az egyik leginkább támogatott is. Tevékenységét – a volumen sorrendjében – Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, Délkelet-Európában, FÁK-térségben fejti ki.
Zászlóshajó az egyetemi világban
Soros György érdekeltsége a CEU, azaz a Central European University is, mely a Open Society-doktrína, Soros legfőbb ideológiájának terjesztője. Támogatói között az OSI éppúgy megtalálható, mint a Rothschild Foundation.
Zászlóshajók a politikában
- Haza és Haladás Alapítvány
Zászlóshajónak nevezni talán túlzás, de fontos megemlíteni, hogy Bajnai Gordon ex-miniszterelnök projektpártja, az Együtt mögött álló Haza és Haladás Alapítvány 200 millió forintos támogatásban részesült korábban a Center for American Progress alapítvány forrásaiból.
Ugyanígy ismert az is, hogy a HaHa elnevezésű, informális csoportosulás – akik a hallgatói tiltakozáshullám szervezői voltak – szintén Soros György finanszírozta szervezeteknél “készítették fel” a terepmunkára annak érdekében, hogy segítsék a születőben lévő Bajnai-pártot. A MoveOn.org trénerei szintén a Soros-galaxis tagjai, akik jelenleg éppen Donald Trump ellen kampányolnak az Egyesült Államokban.
- Political Capital
Gyurcsány Ferenc és az MDF kedvenc politikai agytrösztje, a 2010 előtti Nemzetbiztonsági Hivatal által kitömött elemzőintézet is részesült Soros-pénzben.
Forrás: 888
http://888.hu/article-a-lista-a-soros-halozat-hazai-kitartottjai
jún 10, 2016 | Olvasói levelek
Ahogy korábban a pénzügyi válság, most a harmadik világból berobbanó népözön állítja kihívás elé félszigetnyi világrészünket. Európa vezetői pedig – olyan következetességgel, ahogy Galvani villanyozott békacombjai rándultak össze – a központosítás reflexével reagálnak. A fejtörést lehetőleg kerülő elitnek minden vészhelyzetben beugrik a „több Európát!”-ingerválasz. A történelemben ritkábban adódik kísérleti helyzet, mint a természettudományokban. A mostani tömeges beözönlés azonban válságkezelési gyakorlatnak is felfogható. Alkalmas arra, hogy közérthetővé tegye az EU működésmódját.
A szovjet birodalomból kiszabaduló térség számára ellenállhatatlan vonzást jelentett az euro-atlanti világ. Legszélesebb körben annak jóléti társadalma, de talán hasonló mértékben a szabadság ígérete is természetessé tette az anyagi kiszolgáltatottság és lelki megnyomorítottság áldozatainak vágyakozását feléje. Akkor ezt kíméletlenül kihasználva Brüsszel szinte bármit ki tudott sajtolni a csatlakozni – és a szocialista táborbeli múltjuktól szabadulni vágyó – köztes-európai országokból. Ilyen közhangulatban hangosan szinte fel sem lehetett tenni a kérdést: mi lesz velünk az egységesülés áramában?
Az, hogy most az ellenkező véglethez közelítünk, lehetne egyszerűen az ingamozgás szabálya szerinti esemény. Ám ez semmiképpen sem a teljes igazság: Európa „ boldogabb” felében is növekszik a kiábrándultság, sőt ellenérzés. A berobbanó népvándorlás csak felgyorsította, s az átlagemberek számára is nyilvánvalóvá tette: valami nem működik. S hogy mennyire nem, azt jól mutatja az a szembeszökő ellentét, amely az unió politikai vezetőinek törekvése és Európa általuk képviselt polgárainak akarata között feszül. Úgy, ahogy több éve mondják és írják a spanyol tüntetők politikai vezetőikről: „Nem minket képviselnek!” S ha pl. Juncker elnökké választására gondolunk, csak bólinthatunk erre.
Az a látszólag akadémikus kérdés, hogy milyen legyen az új, egyesülő Európa szerkezete, immár napi kérdéssé vált. Pedig a mostanság egyre erősebben elutasított Európai Egyesült Államok gondolata bizony már a mozgalmi korszakban, az 1920-as években megjelent. Az I. világháború vérfürdőjéből ocsúdó Európában a Pán-Európa gondolat már uniót kívánt szervezni a béke megőrzése végett és az országhatárok eltörlésével (Coudenhove-Kalergi páneurópa-mozgalma, a Briand-féle föderatív Európa-tervezet). A 30-as évek gáttalan erőszakba, majd vér- és lángözönbe torzuló politikai fejleményei miatt az Európában meggyengült mozgalom Észak-Amerikában vett újabb lendületet, s ennek eredményeként 1945-ben maga Truman elnök is, 1947-ben pedig John Foster Dulles amerikai vezető diplomata egyaránt kiállt az Európai Egyesült Államok megvalósításáért. Az európai alapító atyák közül pedig különösen behozta az amerikai vonalat Jean Monnet, Roosevelt elnök fegyverkezési szakértője. Az ő Európai Egyesült Államok elképzelésére épülő tervezetéből lett a második világégés után a Schuman-terv, melynek fol2ytán Monnet a német-francia kibékülést a tények világába átültető Szén- és Acél Közösség első vezetője lehetett; majd 1957-ben Svájcban akcióbizottságot alapított és dokumentációs központot hozott létre ugyancsak az Európai Egyesült Államok szervezéséhez.
Érthető hát, hogy az össz-európai hivatalnoki és politikusi réteg, kezdettől együttműködésben a nagybankokkal és a nehéziparral, minden kihívásra ugyanúgy viselkedik; akár az egyszeri ember, kalapáccsal a kezében: mindent szögnek néz – s Brüsszel alá szögezné az unió több mint félmilliárdnyi polgárát. Hogy ez mennyire korlátozza egy adott társadalom szabadságát, azt jól példázza a görög válságkezelés története. Számunkra, magyaroknak pedig az ide nem is vágyakozó idegenekkel való társbérletre kényszerítéssel való fenyegetés mutatja meg: mit jelent, amikor egy nagy közösséget vezetői birodalommá akarnak átformálni. Húsbavágó történelmi tapasztalatunk van arról, hogy mit jelent a menekültek és idegen hatalom által betelepítettek országfoglalása. Függetlenségi harcainkban ez vezetett nemzetiségi belviszályhoz, s Trianonban országunk és nemzetünk megcsonkításához.
Amikor a szovjet gyarmati uralom alól kiszabadultunk, abban reménykedhettünk, hogy olyan államközösséghez sikerül kapcsolódnunk, amelyik segíti felzárkózásunkat s egyben kifelé még védelmet is jelent a globalizáció nyomasztó erejével szemben. Elfogadtuk, hogy a meghirdetett szabadságok – az áruk, a szolgáltatások, a tőke és az emberek kötetlen mozgása – vonatkozik az egyesülésben résztvevő országokra, még akkor is ha ez aránytalan áldozatot követelt a szocialista táborból érkező, kifosztott és szétverésig legyengített társadalmainktól. Azután megdöbbenhettünk, hogy ez a közösség gazdasági téren nemcsak hogy kihasználja erőfölényét velünk szemben, de a közös piacon kívülről érkező lerohanástól sem véd meg – gondoljunk csak példaszerűen textiliparunk vagy cukorgyáraink sorsára, avagy mostanság a külpiacról érkező hamis mézre. S akkor még nem is szóltam a harmadik országokból történő tömeges beáramlásról…
Lelki megerősödést pedig hogyan várjunk olyan szövetségben, amely megtagadja világnézeti gyökereit? (Ahogy ez történt az európai alkotmánykísérletnél, – s történik azóta naponta is.)
Rossz döntés volt belépni a politikai Európába? Még mindezzel együtt sem. Európa egységesülését előremozdító legközvetlenebb vágy és szándék világrészünk tartós békéjének megteremtése volt. Két apokaliptikus háború iszonyatos veszteségei és szenvedései után ez túl nem becsülhető cél. Az pedig nemzeti szempontból is felmérhetetlen hátrányt jelentett volna, ha bele sem szólhatunk a minket sújtó döntésekbe, s ha kimaradunk nemzetrészeink egymáshoz-közelítésének lehetőségéből.
A jelen válság azonban éles fényt vetett a „politikailag korrekt” megfogalmazások által elfedett mély szerkezeti zavarokra. Arra, hogy nemcsak a magtól keletre eső tagállamok érdekei nincsenek figyelembe véve, hanem létezik egy lefojtott észak-déli feszültség is.
Az unióra nem vágyó Európai Szabadkereskedelmi Társulást, az EFTA-t ugyan lényegileg sikerült beolvasztani, de annak vezető ereje: Nagy-Britannia kezdettől úgy viselkedik, mint Magyarország a II. Világháborúban: mintha ő lenne a „vonakodó csatlós”. Az pedig talán először fordult elő a világtörténelemben, hogy létrehozták az egységes pénzt, amely nem minden tagé, sőt amely mögött nem áll egységes gazdaságpolitika sem. Sőt a néhány megfogalmazott pénzügyi alapelv alól is folyamatosan mentesítették magukat „a nagyok”. Szakmai szempontból ép ésszel ugyanis csak hasonló gazdaságpolitikai helyzetű országok vezethetnének be közös valutát. Nem így történt. A Wikipédiában fellelhető megfogalmazás szerint: „az eurózónába politikai okokból felvett különféle gazdasági teljesítményű országok bajba sodorták az eurót.” Ez már megint a feje tetején álló „píszí”-fogalmazás, hiszen nem az eurónak fáj, ha bajba kerül. Bajba a pénzügyi és politikai vezetőinek kiszolgáltatott európai polgárok kerültek!
Miközben pedig az európai föderáció, az összeolvadás lépéseit erőltetik az eddig tagállami felelősség körébe tartozó területeken is, ugyanakkor a nagyok kikezdték az unió alapelveit: piacaink megnyitásával nem járt az unió országaiban szabad munkavállalás, a szaporíthatatlan termőföldtulajdonnak a tőke szabad mozgásának elvét kell követnie a csatlakozottaknál, az információ szabad áramlásán a német lapok olvasója ma már csak keserűen kacag, s legutóbb nem a harmadik világból érkezők bejutásának akadályozása, hanem az új tagállamok polgárainak munkavállalása ellen hoznak döntéseket. A Calais-i „csalagút”-zárás, a Brenner- hágóra tervezett és a várvidéki osztrák határzár a szabad mozgást biztosító Schengen feladása felé mutat. A népakarat számbavételét pedig jól jelzi az eddigi több mint ötven európai polgári kezdeményezés csírájában való megfojtása. A közvetlen demokráciától való páni félelmet pedig mi sem jelzi jobban, mint a luxemburgi külügyminiszter kijelentése, mely szerint a népszavazás az EU halálát jelenti. (Lehet, hogy szegényt beültették Karinthy Frigyes igazmondó székébe?)
És akkor most komolyan. Merre tart Európa és mit tehetnek a tagországok? Gazdasági eszközökkel megerősített együttműködésre szükség van, mert meg kell akadályozni a belső háborúk kirobbanását, s mert versenyben kell maradni és közös érdekeket jól képviselni harmadik országok – vagy éppen birodalmak – felé. Nem lesz könnyű a német-francia párost rábírni arra, hogy a többi tagot nem bedarálni, hanem velük megegyezni kell. Hogy a pénzügyeknek nem a bankokat, hanem az európai polgárt kell szolgálniuk – bármelyik tagországban éljen is. Szerencsére a többszörös válság képes felébreszteni őt. Ezt mutatják a szolgamédia hamisításai ellenére erősödő nem-belenyugvó politikai mozgalmak szerte nagy félszigetünkön. Erre utal a fellendülőben lévő visegrádi együttműködés is; talán még az is megkockáztatható, hogy új politikai-gazdasági súlypont keletkezik az EU-n belül Közép-Európában. S ha így lesz, az egyben az emberség és értelem diadala lehet: hiszen térségünk széttagolását épp azért hozták létre, hogy egymással marakodjunk és kiszolgáltatva maradjuk a nagyobb – akár a pénzvilágban uralkodó – hatalmaknak.
Amikor a magyar azt mondja: válság, érzi a szó rokonságát egy lehető jobb irányú változással is…
Dr. K.A.
máj 31, 2016 | Olvasói levelek
Az EU csúcsvezetőinek (Jean-Claude Juncker, Jean Asselborn, Martin Schulz) népszavazással kapcsolatos megnyilvánulásai sokakban ismét kétségeket ébreszthetnek a brechti axióma iránt, miszerint „a népet nem lehet leváltani”. Pedig tényleg nem lehet, az axióma axióma marad. Más kérdés, hogy megpróbálják. Megpróbálja egy elitista elit a népakarattól függetleníteni magát. A népre természetesen szüksége van, hiszen belőle él. (Nem érte, belőle…) De egy megvezetett, elbolondított, saját érdekeit fel nem ismerő népre van szüksége. Még akkor is, amikor nyers rendőri erővel, erőszakkal, karhatalommal, terrorral, diktatúrával (amihez gyakran egy idegen, ellenséges nagyhatalom megszálló csapatainak közreműködése szükséges) nyomják el és tartják féken a népet, a társadalmat. A tömegek becsapása, a hazudozás ennek az erőszakos hatalomgyakorlásnak a dolgát is megkönnyíti. Ehhez birtokba kell venni a nyelvet, illetve bizonyos fogalmakat ki kell sajátítani, értelmezési monopóliumukat biztosítani. Demokráciának, vagyis népuralomnak kell hazudni még az ilyen berendezkedést is. Legfeljebb elnevezik, némi tautológiával népi demokráciának, és megpróbálnak minél több embert meggyőzni arról, hogy ez az igazi demokrácia. Némelyek még el is hiszik. Főleg persze azok, akiknek előjogokat, kedvezményeket biztosítanak. Mások (a többség) nem hiszi, de meg van félemlítve, és úgy tesz, mintha elhinné. Sokan még a gyermekeiknek sem merik megmondani, hogy mást gondolnak.
Azután jött az úgynevezett rendszerváltás. Mára már világossá vált, hogy az importált rendszerben, a nyugati demokráciákban is egy elitista elit, a pénzhatalom, a leggazdagabb pénzügyi körök tagjainak uralma, akarata érvényesül. Mivel azonban a nyílt erőszakról ez az elit lemondott, és a választásokat legalább formálisan szabaddá tette, még nagyobb szüksége van a fogalmak önkényes értelmezésére, és ennek az értelmezésnek az elfogadtatására, a tömegmanipuláció segítségére. (Ennek legfőbb eszközét, a médiát, a médiamunkásokat, mint tudjuk, sehol sem szabadon választják.)
Azt is alighanem tudják „odafent”, hogy nem lehet a kommunizmus hazugságát megismételni. Nem lehet népinek nevezni egy népelnyomó rezsimet. Ha pedig kiderül, mint ahogy a migránsok beözönlésnek támogatása által most rendkívül élesen kiderült, hogy politikájuk a népakarattal szembe megy, demokráciát sem lehet tovább játszani. A tömegmanipuláció új eszközére, fordulatára van szükség. El kell hitetni a tömegekkel, hogy a demokrácia, a népuralom, a nép akaratának érvényesülése az valami csúnya, primitív, megvetendő dolog: „populizmus”.Az elit jobban tudja, hogy mi a köznép, a társadalom érdeke, mint ő maga. Erről kell meggyőzni. Ebben jeleskedik az a pénzügyi-politikai elit (és sajtólakájai), amely neoliberálisnak vagy globalistának nevezi magát. Nem is egészen sikertelenül jeleskedik.. És ha a közbeszédben elég sokan elfogadják, hogy ez az antidemokratikus berendezkedés liberális („szabadelvű”), hogy ez a „liberális demokrácia”), akkor az, aki hadat üzen ennek a hazugságnak, kénytelen magát illiberálisnak nevezni.
Ezek a manipulációs sikerek azonban csak átmenetiek lehetnek. Végül mégiscsak a nép fogja leváltani azokat a vezetőket, azt a politikai elitet, amely nem érte, hanem belőle él, érdeke ellen dönt, és cselekszik, bármennyire eljátssza ennek az ellenkezőjét, illetve netán a jóhiszemű tévedést, a doktrinerséget. Valójában egyre inkább lelepleződik olyan értelemben is, hogy szó sincs semmiféle jó szándékról, doktrinerségről, mert pontosan tudják, hogy minek mi a következménye. (Csak zárójelben: nem kell ahhoz érettségi, Martin Schulznak sem, hogy valaki egy transzatlanti forgatókönyvből vagy kottából játsszon. )
Igaza van Fricz Tamásnak (Magyar Idők, 2016. május 20.), hogy az említett csúcsvezetők váltig tagadnák a demokrácia megtagadását, és „a nyilatkozataik félreértelmezésére panaszkodnának”. Nem is kellene őket megkímélni egy ilyen önleleplező magyarázkodástól, bizonyítványmagyarázástól. Hiszen ettől csak még jobban fölfokozódna az a tendencia, hogy egyre kevesebben hisznek nekik, és egyre többen fölismerik a saját érdekeiket. (Leginkább a migráns invázió tekintetében.)
Itt Közép- Kelet Európában pedig még valamit fölismernek. A „déjá vu” élményt. Azt, hogy egy törpe, egyre törpébb kisebbség, amelyet ezért jól megfizetnek, hangzatos eszmékbe burkolja alantas, önző szándékait, szolgalelkűségét, hatalom éhségét. Egyre világosabbá válna a történelmi folytonosság a kommunista és a neoliberális diktatúra között. Immár nemcsak attól, mert a posztkommunisták olyan jól érzik magukat benne. Hanem attól is, hogy azért is érzik benne olyan jól magukat, mert ez is, ahogyan a szocializmusról már tudjuk, „az eszme diadala a józanész felett.”
K.I.B.
máj 31, 2016 | Olvasói levelek
Nem új jelenség a politika történetében, csak nem figyelünk rá eléggé, hogy valamilyen lépés, döntés, határozat, nyilatkozat más, mint aminek látszik, illetve más, mint aminek láttatják. Nem egyszer éppen az ellenkező cél van a hátérben, mint amire következtetnénk. Ezekre a huncutságokra utalt már nem egyszer a politika boszorkánykonyháját testközelből megtapasztaló magyar miniszterelnök is.
Az e fajta politikai technikák egy részét vagy nagy részét nyugodtan nevezhetjük provokációnak is. ’56-tal kapcsolatban is több tényező, történelmi tapasztalat utal arra, miszerint nem alaptalan a feltételezés, hogy akik egy felkelés kirobbantásában és leverésében voltak érdekeltek, azok tettek is egyet-mást a „szent cél” érdekében. Segítettek „megérlelni” a történelmi helyzetet, és az események lezajlása során is előidéztek olyan szituációkat, amelyek minden látszat ellenére végső soron az ő érdekeiket szolgálták, és nem a felkelés sikerét.
Aki a hatvan évvel ezelőtti eseményeket közelről látta, azzal könnyen előfordulhat, hogy napjaink politikai eseményeihez történelmi analógiát keres és talál. (Az sem tartja vissza, hogy ezért „összeesküvés elmélettel” vádolhatják, ennek a megbélyegzéstől való félelemre épített csodafegyvernek az éle már amúgy is eléggé kicsorbult.) A küszöbön álló világtörténelmi léptékű változások, legalább is a globalista politikai elit szándékai szerint, az Európai Egyesült Államok megteremtése, és a transzatlanti forgatókönyv alapján elképzelt szabadkereskedelmi egyezmény kikényszerítése. Mindkettőben oroszlánrész juthat az ugyancsak transzatlanti forgatókönyv által előidézett, Európára gyakorolt migrációs nyomásnak.
„Így születhetett meg egy felhatalmazás nélküli team boszorkánykonyhájában a gazdasági bevándorlók kötelező betelepítését megtagadó országok elleni fejenként kétszázötven ezer eurós büntető szankció is.”, olvashatjuk Csizmadia László Baráti tűz című írásában (Magyar Hírlap, 2016. május 19.). De hátha ez a boszorkánykonyha (vagy az ennél nagyobb, a mögötte álló transzatlanti) ennek a mellbevágó szankciónak a fenyegetésén kívül még ennél súlyosabb meglepetéseket is tartogat számunkra?
Ez a szám, amely Magyarországon például hetvenkilencszerese annak, mint amivel az EU egy magyar állampolgárt támogat, olyan bődületesen nagy, hogy önkénytelenül is fölvetődik sokunkban: nem provokációról van-e szó? Ha abból indulunk ki, hogy az EU kollaboráns politikai vezetői esetében szó sincs hozzá nem értésről, vagy jóhiszemű doktrinerségről, mert nagyon is tudják, hogy minek mi lehet a következménye, akkor ezt az eshetőséget nem zárhatjuk ki. Ezt a békát, hogy választhatunk a terrorizmus kézzelfogható kockázata és az életszínvonal jelentős romlását okozó büntetéspénz kifizetése között, már nem fogják tudni lenyelni az EU tagállamai, és erre a boszorkánykonyhában alighanem számítanak is. Ekkora aránytévesztés véletlenségből aligha képzelhető el, még Soros György részéről sem.) Népszavazáshullám indulhat el, dominó effektus (Anglia és Csehország példáját többen fogják követni), amely népszavazások nagy része végül is valamilyen formában az EU-ból való kilépés mellett foglal állást. Ez pedig új helyzetet teremthet, amely valamilyen módon a kettős cél érdekében a radikális beavatkozástól sem visszariadó, sőt ezt forszírozó politikai körök, gazdasági, politikai, katonai érdekcsoportok malmára hajtja a vizet.
Ahhoz ugyanis, hogy egy gyökeresen új politikai szisztémát meg lehessen teremteni, a régit először szét kell verni, a működést új alapokra kell helyezni. Ahogyan erre már többen rámutattak, az EU jelenlegi működési keretei még mindig túl demokratikusak ahhoz képest, mint amit a vetélytársat térdre kényszeríteni szándékozó transzatlanti hatalom a nemzetállamok felszámolása útján elérni szeretne. (Gondoljunk például arra, hogy a minap az uniós külügyminiszterek értekezletén győzött a józanész: elfogadták a magyar miniszterelnök Schengenre vonatkozó javaslatát!)
Természetesen nem arról van szó, hogy a megalázott országok ne tanúsítsanak ellenállást egy zsarnoki, gyarmatosító, a szuverenitást immár nemcsak korlátozó, hanem megsemmisíteni próbáló intézkedésekkel szemben. Az antikommunista felkelők, hazafiak sem gondolhattak arra, hogy „mindezért még kegyetlen büntetés, megtorlás vár ránk!” Ilyesmi nem lehetett visszatartó erő sem az 1849. április 14-én kihirdetetett Függetlenségi nyilatkozat esetében sem abban, hogy 1956. november 2-án Nagy Imre a Varsói Szerződésből való kilépésünket deklarálta. Hiszen a forgatókönyvírók többnyire csak rövidtávon gondolkoznak, és olykor fogalmuk sincs, mi kell egy nemzet egyenes tartásához, gerincességének megőrzéséhez. Nem egyszer elszámítják magukat.
Az is lehet, sőt talán az a valószínűbb, hogy a helyzet jóval egyszerűbb: csupán a jelenlegi kereteket akarják felhasználni céljaik eléréséhez, és csupán az arcátlan zsarolás szimpla esetével állunk szemben. E sorok írója semmit nem kíván jobban, mint hogy kiderüljön: tévedett, rémeket látott, és a ”kit a kígyó megcsíp…” effektus érvényesült nála. A történelem tanulmányozása azonban azt sugallja, hogy soha nem lehetünk elég óvatosak. Ha mindenre elszánt ellenféllel van dolgunk, minden eshetőségre föl kell készülnünk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy lehetséges szándékaikba, az ezek érdekében felhasználható eszközeikbe belelássunk.
K. I. B.
máj 31, 2016 | Olvasói levelek
Tisztelt Vezetőség, Barátaim!
Fontos ennek a levélnek az elküldése, bár nem tudom, milyen foganatja lesz. Pesszimizmusomat erősítik, az utóbbi időben tapasztalható események, miszerint az EU Nyugat-Európai tagállamok vezetői nyíltan, szembe mennek a civil társadalom véleményével. Az EU-s vezetők, arcátlanul nyilvánosan is kijelentik, hogy a Kelet-Európai tagállamok vezetői túlságosan komolyan veszik a véleményünket. A hasonló megnyilatkozások, egyértelművé teszik a nemzetállamok jogainak semmibe vételét, a demokrácia alapvető vívmányának, a véleményszabadság eltörlésének szándékát.
Európa ellenségei és helyi bérenceik, kóstolgatnak, tesztelnek bennünket. Ha hagyjuk, hogy a liberális eszmékkel kezdődő és mára a pénzvilág dogmái domináljanak, akkor rabszolgaságunk befejezettnek tekintendő. Mi is az eltűnt civilizációk sorát bővíthetjük, sajnos hatalmas szenvedések árán.
Biztatom Önöket, hogy vegyék kezükbe Európa civil társadalmának megszervezését, irányítását, mert nincs mire várni. A CÖF-CÖKA vezetése az, akik erre képesek. Szükségünk van arcokra, hangokra, akik mögé odaállhatunk, felsorakozhatunk, akár 2012-ben tettük, és azóta több alkalommal. Immár nagyobb terepen tennénk ezt, egész Európában. Meggyőződésem, hogy még helyre lehetne állítani a folyamatban lévő, “emberiség elleni” cselekedetek romjait. Ha tovább várunk, később, nem lesz kiket gondolkodásra késztetni, vezetni, mert az ellenségeink, olyan intenzív, tartós pusztítást végeznek a lelkekben, a fejekben, amin már nem lehet áthatolni. Minden órával távolabb kerülünk ettől a lehetőségtől. Nincs idő, gyorsan kell cselekedni! Az idő, a hatalmasoknak dolgozik!
Üdvözlettel: P.J-né
________________________________________
Régen tudjuk, hogy a Facebook körül sok minden bűzlik! Éppen ezért a nyugati elit értelmiség jelentős része nem is használja.
Jelentkezzenek le róla minél többen, mert ez az egyetlen jelzés, amit ESETLEG figyelembe vesznek korunk e gyanús sápszedői!
Meg lehet ám jól lenni nélküle!
dr T.M.
_______________________________________
A jelenség egybe esik gyakorlati tapasztalatommal. Mát többször szóvá tettem a facebook-on. Változás nem történt.
Nagyon sokszor nem csak hátra sorolják, hanem cenzúrázzák a jobb oldali kommenteket. Tapasztalatom egy évtizedes.
A gyurcsány éra alatt volt a legintenzívebb a jelenség. Pár hete történt, hogy egy újságcikkre reagálva, mely a hazaáruló Fischer Iván megnyilatkozásait kritizálta, az elküldés pillanatától kezdve két héten keresztül nem tudtam használni a facebookot.
Tisztelettel: B. J.
_______________________________________
Nagyon egyetértek Csizmadia László Elnök Úr kezdeményezésével.
Tisztelettel és üdvözlettel, dr. H.S.
________________________________________
Tisztelt Vezetőség!
Természetesen felháborít, ha igazolódnak a levélben állított tények, DE ne legyünk annyira naívak, hogy magának a közösségi portálnak – nyilván a többinek is-a létrehozásában hallgatólagosan, vagy csak a kivételesek és bennfentesek körében tudva ne az lett volna a célja, hogy az egész világot, illetve a hálózatra csatlakozókat megfigyelhetővé, sőt manipulálhatóvá tegyék tegyék!?! Nagyon okosan bazíroztak és bazíroznak a természetes emberi kíváncsiságra, közlésvágyra, különösen abban az esetben, ha névtelenség mögé lehet bújni. Ennél csak eggyel magasabb lépcső a jó-, vagy rossz szándékú hatni akarás. Van olyan elv, kényszer és divatosan szólva van annyi pénz, amivel a technikusokat bármire rá lehet venni..Volt már erre példa a világ- és saját történelmünkben egyszerűbb eszközök igénybevétele esetén is.
Aki vállalja a nyilvánosságot, tudnia kell, hogy számolhat ezzel, vagy ne használjon sem internetet, sem mobilt….legfeljebb füstjeleket.Lehet és kell is tiltakozni a legcsekélyebb eredmény reményében is.
Tisztelettel és üdvözlettel
N. K.
______________________________________
Sajnos még mindég a kommunisták rendelkeznek a beavatkozás jogával !!!! Itt lenne az ideje a rendszerváltást befejezni. Most is titkositva van sok minden és volt is, amihez a mai napig nem jutottunk hozzá. Itt lenne az ideje az ügynöklista közzétételének. Akkor nem fordulhatna elő hogy egyes volt ügynökök b efurakodjanak egyes pártokba s és ott bomlasszanak !!!
Én 22 évesen Kistarcsán voltam, ezen jogon merem elégedetlenségemnek hangot adni. Azt sem kellene szó nélkül hagyni, hogy Orbán Viktort gyalázzák. Azt a Miniszerelnököt, aki kiáll értünk, aki olyan miniszterelnök, akit Mátyás király óta nem volt. !!!! Csoda, hogy még birja egészséggel. Imádkozunk sokad magammal érte.
Üdvözlettel : H.R.-né Sz. I.
________________________________________
Köszönöm az értesítést!
Most értettem meg, hogy néhány megosztásomat miért nem találtam meg később!
Üdv.: P.Gy.
_________________________________________
Tisztelt Csizmadia László Úr!
Köszönöm a levelet, sajnos tökéletesen igaz, amit írnak!
Engem a Facebook egyszerűen letiltott tavaly karácsonykor a keresztény posztok miatt, és a bevándorlással kapcsolatos véleményem miatt.
Azóta nem foglalkozom velük, bár megírtam nekik utoljára, hogy egy liberálfasiszta banda, ami tökéletesen igaz.
A kanadai, és ausztráliai barátaimat is letiltották velem egy időben.
No, erről ennyit.
Ideje lenne egy saját közösségi hálót elindítani, mert a Facebook a liberálisok hatékony fegyvere ellenünk.
Tisztelettel,
K. K.Gy.
_________________________________________
Tisztelt Vezetőség!
Tökéletesen egyetértek a tájékoztatás kéréssel! Sajnos nagyon is elképzelhetők azok az aggodalmak, amire választ kell kapni!
Őszinte tisztelettel: D. M.
__________________________________________
Köszönjük a Nyílt levél megírását. A mai helyzetben, a mai világban mi nem csodálkozunk a megtörténteken, habár felháborító!
Az irányt nagyon jól lehet látni…
Köszönjük a fáradozást!
Tisztelettel, V.S.
__________________________________________
Tiszta szívvel támogatom és mindenkit erre buzdítok.
Üdvözlettel: D.-né dr. K. A.
_________________________________________
Igen tisztelt CÖF Vezetőség !
Mindenben azonosulok az Önök nézeteivel. Felháborító, hogy ma az EU vezetősége jobban hasonlít egy bűnszervezethez.
1.A görögök adóssága már eléri a 382 milliárd eurót az európai központi bank felé. Ezek a pénzek a görögországi külföldi bankokba vándoroltak.
2.A munkanélküliséget az EU-ban nem csökkentették.
3.Csökkent a gazdaság.
4.Az amerikai érdekeket képviselik amikor transzatlanti szerződésekről beszélnek.
5.Tömegesen telepítenek be idegen népeket.
6.Hírzárlat és manipulatív akciókkal vezeti félre az európai embereket.
Csak a fentieket figyelembe véve:
El kell indítani minden szinten a BIZALMATLANSÁGI indítványt és új szabad demokratikus választásokat kell kiírni azonnal az európai népeknek.!!
Üdv.
P. V.
____________________________________________
A magyar médiáknál nagyrészt nem ugyan ez a helyzet? Néha elég csak a címlapra ránézni.
A kormányt támadják, ha van kalapja ha nincs.Sajnos tényleg vannak tévedések hibák, de ennyi? Most már az SZDSZ elvileg nincs, de átvették helyüket az un. liberálisok.
Az ellenzék ill. az úgy nevezett civil szervezetek külföldi anyagi támogatása nem más ország belügyeibe való beavatkozásnak számít?
Tisztelettel: H. K. 70 éves nyugdíjas
_____________________________________________
Nagy-nagy köszönet ezért a levélért!
Üdvözlettel: S. E.
_____________________________________________
Milyen párbeszédet? Hónapokkal ezelőtt egy vacsorán Merkel asszony javasolta a fészbuk vezetőjének, hogy korlátozni kellene az ott megjelenteket.
S.Zs.
_____________________________________________
A sajtó mindig manipulálni próbál, nyilván a Facebook is. Ha egy volt amerikai elnök ilyen minősíthetetlen módon beszélhet egy kampány során Magyarországról, akkor mit várhatunk a hírek, álhírek szerkesztőitől.
Demokrácia? egyenjogúság?……jogvédők???, ezek már sajnos lejárt fogalmak. A pénz, a fegyver, az erőszak irányít.
Még mindig bizakodva, szeretettel: H.-né K.
____________________________________________
Én csatlakozom a visszásságok megszüntetése mielőbbi
rendezésének követeléséhez .EGY KÖZISMERT VILÁGCÉG
ILYEN SZELEKTÁLÁSSAL LEJÁRATJA MAGÁT.
K.Á.
____________________________________________
Igazi civil összefogással ügydöntő érvényességre kell emelnünk az őszi kvótaszavazást, azt követőn pedig meg kell szerveznünk egy közös, európai Békemenetet. Egyszerre Portugáliától a Baltikumig és Balkánig. Egy ilyen, sikeres, közös békemenet ügydöntővé válna, nekünk politikai súlyt adna, s eldöntené a 18 – as választást. És, – hiába tudódna ki akár már holnap. Olyan erejű. mint az AIDS. Tudunk róla, de nincs ellenszer. Őszig van idő összeszedni a nemzetközi kapcsolatokat, és megszervezni a közös felvonulást.
M. G.
máj 30, 2016 | Olvasói levelek
Kedves CÖF, kedves zarándok társak!
Mindenek előtt köszönetemet küldöm a CÖF-nek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a csodálatos utat. ……Mely út volt magyartól magyarhoz.
A katartikus élmény végig kísért bennünket.
Az egyik elérzékenyüléstől a másikig, a torokszorító himnusz énekléstől a könnyekig, egy véget nem érő lelki tisztulást adott az út.
Jó volt megélni az együvé tartozást egymással, akik a vonaton voltunk, és a külhoni testvéreinkkel, akikhez találkozni mentünk.
Hétköznapi zsörtölődéseinkre csillapító választ ad a kintiek kitartó kapcsolatban maradása a tradícióval, a természettel, a családdal, a hazaszeretettel…
Nekik pedig talán erőt ad a mi egyre fokozódó ragaszkodásunk hozzájuk.
Kölcsönösen adunk és kapunk egymástól, ezzel erősítve magunkat.
Legyen így a jövőben is, és Csaba királyfi népe győzni fog.
Küldök egy fotót a mozdonyunk gyimesi kiruccanásáról, és egy verset , amit a magyarságomról írtam.
Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar.
Ízlelgetem a szót, ahogy a nyelvemen
legurulni akar.
Kerek és ropogós,
akár a frissen sült zsemle,
számomra egy egész világ
foglaltatik benne.
Ezer évnyi történelem
gömbölyítette le
ilyen szép kerekké,
Kelet-Nyugat ütközése
kalapálta össze
kicsivé, keménnyé.
S lett,
mint volt egykor az atom ,
egy és oszthatatlan,
így a glóbikus koktélban
immár oldhatatlan.
Üdvözlet Mindenkinek a viszontlátás reményében:
B.E.
Velemből
___________________________________________
Profilkép
Vajon lehetséges lenne egy nép, egy nemzet lényegét egyetlen profilképbe süríteni?
Ha ki kellene a fészbukra tenni a magyarok profilképét, vajon ki , mit választana?
Részemről megvan. Biztosan tudom.
Most, hogy haza érkeztünk, és már lassan leüllepedtek az élmények, megosztok veletek egy pillanatképet…
Fenn a nyeregben, a szentmisén fogalmazódott meg bennem mindez, a kérdés és a válasz is…
Óvatos becslések szerint kb. hatszázezer zarándok gyűlt össze, bár én már felfelé menet is jóval többnek érzékeltem…. minden irányból özönlöttek a magyarok… senki által nem irányítva, csodálatos rendben, tülekedés, hangoskodás nélkül ért fel a hatalmas embertömeg, mintha egy mágnes húzta volna magához az embereket … bizonyára így is volt… bár ezt nem a fizikusok tudnák bizonyítani…
Már a misére várakozás is csoda volt. Az oltár mögött, a Salvator kápolna tövéből figyeltem, ahogy egyre jobban megtelik a tér, egyre kevesebb a zöld folt, valahogy mindenki megtalálta a helyét, s egyre szélesebben terült el a tömeg az erdő alján tőlem jobbra, tehát Tusnád irányába. Körülöttünk is egyre többen telepedtek le, sok-sok család is kicsi gyerekekkel. És nem esett egy hangos szó, nem volt egy ingerült szülő, egy ordító, rohangáló kisgyerek… mindenki a legbékésebben elvolt…. beszélgetett, falatozott, nézelődött… békesség volt, a legszentebb békesség…
S amikor a liturgiában elhangzott: imádkozzunk, hirtelen csend lett.
Nem egy kis templomban, pár hívő vagy esetleg egy bazilika nagyobb gyülekezetében, hanem az Isten szabad ege alatt.
Kb. hatszázezer ember csendben imádkozott.
„Üvölt a csönd fülemben…”
Megfogható, tapintható sűrűségű energia vett körül, delejes erő járt át … aki ezt még nem élte át ott, gyakorlatilag nem élt át még semmit.
S aztán ugyanez a tömeg megindult lefelé… ugyanilyen fegyelmezetten, olajozottan, kulturáltan, mint felfelé, segítők, kordonok, biztonságiak irányítása nélkül… eltelt egy óra, ennyi idő alatt kiürült a nyereg, szinte mindenki leért már.
S akkor föntről még egyszer visszanéztem a már szinte üres térre … és döbbenten konstatáltam: nincs szemét. A smaragdzöld mezőn tisztaság, nyoma sincs annak, hogy feljött, itt tartózkodott, majd levonult kb. hatszázezre ember. Nem maradt utánuk dúlás, szeméthegyek, eldobált élelmiszer, műanyag, piszok. Egyetlen egy szemetes konténer nem volt látható, mégsem maradt szemét. Nem kellettek takarító brigádok, mert senki nem szemetelt…
Lefényképeztem, ide tettem, ha hiszi az olvasó, ha nem, ott készült, egy órával a szentmise után.
Hatszázezer magyar Csíksomlyón a nyeregben. Én ezt választanám a magyarok profilképének.
És legszívesebben elhoznám ide a junckereket/schulzokat/verhovstadtokat és egyebeket Brüsszelből, nézzék meg, mi forog kockán Európában! Mit veszíthetünk!
Nézzenek le a nyeregből a páratlan szépségű Csíki medencére, ahol, mint gyöngyfüzérre felfűzve a kis falvak, s a templomtornyok egymásnak integetnek évszázadok óta… nézzék meg itt a magyarokat, akiknek ősei életüket adták Istenért, hazáért, családért… imádkozzanak velünk, ha még tudnak… s talán rádöbbennének, mik is azok az „európai értékek…”
Tudom, hogy hatszázezer magyar ezért (is) imádkozott … hogy mindez megmaradjon, hogy megmaradjunk…
Magyarok Istene, hallgass meg minket!
Köszönet a CÖF-nek az idei útért!
Szeretettel D.E.
______________________________________________
A csodálatos, megható és egyben lélekben megerősítő élmények miatt minden magyar embernek egyszer az életben kötelezővé tenném a Csíksomlyói búcsúba való elmenetelt, mint a muzulmánok hívőiknek Mekkát teszik… 🙂
(minden állomáson sokan vártak és szeretettel üdvözöltek bennünket)
A meghívást még egyszer hálásan köszönve,
üdvözlettel,
D.Gy.
_______________________________________________
Tisztelt Elnök úr!
Egy ilyen élménydús, tartalmában és lelkiségében is megkapó és megható eseményt röviden összefoglalni képtelenség. A szívélyes fogadtatások városok-szerte már ismertek a médiákból. Ünneplőbe öltözött Iskolai énekkarok, néptáncosok, fúvós bandák, zenekarok és a bennünket ünneplő zászlókat lengető tömeg, mind-mind a mi fogadásunkra és köszöntésünkre jelent meg, melyek már odaútban felöltötték a lelkünket.
Amiről nem szólhatott a média: még a magyar határon a vonatunkat énekkel váró óvodai csoportról, vagy arról az idős bácsiról, aki egymagában állt ünneplőbe öltözve nemzeti zászlóval a kezében, virágzó gyümölcsfája alatt a kertje végében valahol Gyergyó környékén, vagy arról az idős asszonyról sem, aki a járókeretére támaszkodva derékszögbe hajlottan tartott egy hatalmas nemzeti zászlót – távolabb az ott meg sem álló vonattól – idős férje már csak a tornácról figyelt. Előző évben ők hárman még egymás mellett állva tették ugyanezt, hárman, mivel akkor a lovuk is ott állt mellettük……. mondják.
Ezeket az alig észrevehető és érzékelhető pillanatokat és valamennyi ünnepélyes fogadtatást köszönjük a tőlünk földrajzilag távolabb élő, de szívünkhöz közel álló, magyarságukat bátran vállaló honfitársainknak.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy részt vehettem a CÖF-CÖKA jóvoltából a Csíksomlyói búcsún.
Üdvözlettel:
Gy.M.
Óbuda
_____________________________________________
Tisztelt Csizmadia László!
Azért csak most küldök köszönetet, mert olyan csodálatos lelki élményekben volt részünk, hogy nehéz megszólalni.
Leírhatatlan az érzés, mit jelentett, hogy átéltem, mennyire vártak minket a magyarok.
Barátaimmal együtt köszönjük ezt az utat!
Küldök Önöknek néhány képet (lehet, hogy több e-mailben), ezek csak egy telefonnal készültek, nem nagyon jó minőségűek (de ha érdemesnek tartják mehet a honlapra).
A szállásról, a faluról is küldök képet, érdemes lenne többször meglátogatni a szállásadóinkat, melegszívű, dolgos, gyönyörű lelkületű emberek.
Szeretettel:
B.A. és Barátai
_________________________________________
Kedves László!
Az éjjel érkeztünk meg a Zarándok vonattal a Csíksomlyó-i búcsúról.
Csodálatos négy napot töltöttünk Erdélyben.
Ezúton köszönjük a segítséget,hogy részt vehettünk ezen a felemelő
eseményen.
Baráti üdvözlettel
T.M.,M.G.
________________________________________________
T. CÖF-CÖKA!
Köszönetemet szeretném kifejezni a Csíksomlyói búcsún való részvételi lehetőségért.
Felemelő és remény adó eseményen vehettünk részt valamennyien az Önök jóvoltából.
Öröm volt látni a sok jóérzésű magyar résztvevőt az ország és a világ minden tájáról.
Ez az esemény is bizonyíték arra, hogy össze tud fogni a magyar nép többsége, ha erre lehetőség és szükség van.
Napjainkban igen nagy szükség van az összefogásra és a Kormány melletti kiállásra, amire a résztvevők ezen az ünnepen is hitet tettek.
Köszönettel és üdvözlettel:
Gy. M.
____________________________________________
Tisztelt Vezetőség!
Hálásan köszönjük a meghívást, csodálatos és megható élményekben volt részünk, igazi magyar emberek között, gyönyörű (és magyar, de sajnos még nem országi…) helyeken!
Üdvözlettel,
D.Gy.
Képek a CÖF galériában:
https://civilosszefogas.hu/galeria/
