Alacsony infláció, rezsi- és áfacsökkentés: emelkedő és értékálló nyugdíjak

2016. november 20-án arról értesülhetett a széleskörű nyilvánosság Orbán Viktor kormányfő egyik nyilatkozatából, hogy az eddig tervezett 0,9 százalékos helyett az ideivel megegyező mértékű, vagyis 1,6 százalékos nyugdíjemelés lehet jövőre. A béremelésekkel ugyanis emelkedik az infláció is, ami teret ad a magasabb nyugdíjemelésre.

2010 óta a nyugdíjasok megélhetését számos intézkedéssel segítette az Orbán-kormány: a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentéssel és bizonyos termékek áfacsökkentésével egy átlagos nyugdíjas több tízezer forintot takaríthat meg. 2010 óta minden évben volt nyugdíjemelés, és a tartósan alacsony inflációnak köszönhetően 8,6 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóereje. A kormány a törvény alapján 2012 óta állapítja meg a fogyasztói árnövekedés tervezett mértékével azonos szinten az adott évi nyugdíjemelést, novemberben pedig – a tárgyév január 1-jéig visszamenőleg – rendkívüli emelésről dönt, ha az infláció tervezett és az év végéig várható mértéke között eltérés van.

Az áremelkedések ütemét jelentősen mérsékelni fogja a baromfihús, a tojás és a tej forgalmi adójának tervezett 22 százalékpontos csökkentése, vagyis a nyugdíjak értéke valójában nagyobb mértékben növekszik majd.

Rövid nemzetközi összehasonlítás: tavaly decemberben 1176 euró (mintegy 364 ezer forint) volt az átlagos német nyugdíj, ami a magyar érték nagyjából háromszorosának felel meg. (Az árak viszont Németországban – euróban számolva – átlagosan körülbelül kétszeresek.) Tavaly, 2015. július 1-től egyébként a nyugati tartományokban 2,1, a keleti szövetségi államokban 2,5 százalékkal nőtt a német nyugdíj, az infláció ott is nullához közelített.

A magyar öregségi átlagnyugdíj összege folyamatosan emelkedik, jelenleg 115.786 forint (371 euró), amellyel jelenleg a 21. helyen állunk az Európai Unióban. A kormány már említett, nyugdíjasokat (is) segítő intézkedéseinek köszönhetően sikerült megőrizni a magyar nyugdíjak vásárlóértékét, amelyek bár elmaradnak a nyugati-európai juttatásoktól, nagyjából mérhetők a régiós értékekhez.

Magyarországon 2013-tól a fogyasztói árak stabilak, a hazai gazdaságot továbbra is mérsékelt infláció jellemzi, 2016. január–szeptember között pedig nagyon enyhe, 0,1 százalékos emelkedést regisztráltak. Szakértői becslések szerint az októberi adatok alapján idén 0,4 százalék lehet az átlagos inflációs ráta, és a jelentős béremelkedések ellenére továbbra sem feszíti inflációs nyomás a magyar gazdaságot. A tartósan alacsony infláció nyertesei közé tartoznak a nyugdíjasok is, hiszen a bérekkel együtt a nyugdíjak vásárlóértéke is értékálló.

Vállalkozások „árnyékból a napvilágra”: a tételes kisadózás sikere

Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) 2003-as bevezetésével a Medgyessy-kormány elviekben a mikro- és kisvállalkozások adófizetési és adminisztrációs terheit kívánta mérsékelni gazdasági aktivitásuk növelése érdekében, hogy versenybe tarthassa őket a nagyobb vállalkozásokkal szemben. Az eva adókulcsa később fokozatosan emelkedett: a kezdeti 15 százalékról 2006-ban 25 százalékra, majd 2010-től 30 százalékra, 2012-től pedig 37 százalékra.

Az eva negatív adózási hatása a korábbi vállalkozói tapasztalatok alapján több szempontból is tetten érhető volt. Egyrészt az áfa-csalás ösztönzésén keresztül, mivel az árbevétel eva-kötelezettsége kiváltotta az áfa-kötelezettséget, a visszatérítés lehetőségének megszűnésével. A vállalkozónak a nem evás tevékenysége után sem volt áfa-kötelezettsége. Mivel áfa-visszaigénylésre nem volt mód, ezért ez ott lehetett jövedelmező, ahol más, csatolt vállalkozáson keresztül visszaigényelhető volt a beszerzések áfája, illetve már a beszerzések is számla nélküliek voltak (vagy a tevékenység hozzáadott értéke magas).

Az evának más adózási formákhoz képest alacsonyabb adókulcsa adóelkerülésre ösztönözött azáltal, hogy az átlagos költségszintű, de adózó vállalkozások számára az átlagosnál kisebb relatív adóteher elérésére adott legális lehetőséget.

Az eva emellett a színlelt szerződésekre is ösztönzött, vagyis arra, hogy munkavállalói státus helyett egyszerűsítetten adózó vállalkozói szerződéssel foglalkoztassák a munkavállalót. Az Orbán-kormány által 2013-tól bevezetett kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) esetén viszont a jogalkotó megpróbálta egészen minimálisra csökkenteni ennek lehetőségét, így alapvetően a munkaviszony fennállását feltételezi a jogszabály, és a katás adózónak kell bizonyítania, hogy ez nem az. Egy adóhatósági ellenőrzés során a felállított kritériumrendszer kellemetlen tud lenni az ezt a tételes adónemet nem kellő körültekintéssel választó vállalkozásoknak.

A kata összességében jobb és átgondoltabb koncepciót tükröz, mint akár „fénykorában” az eva, amelynek akkor ugyan alacsonyabb volt az adókulcsa, mint az áfa összege, és az így adózó vállalkozónak nem hogy adófizetési kötelezettsége, hanem haszna jelentős származott abból, ha számlát állított ki.

Az eva nagy hátránya a katával szemben, hogy a vállalkozásnak minden bevétele után 37 százalék adót kell fizetnie, ami összességégében nem teljesítményösztönző. A katánál viszont havi fix összeggel történik az összességében minimális közteherrel járó kisadózás, ami főállásban havi 50 ezer, mellékállásban pedig havi 25 ezer forint az adókötelezettséget jelent. Az adminisztráció is viszonylag egyszerű (kivéve, ha alkalmazottat is foglalkoztat a vállalkozás). Mindez már jobban ösztönzi és bátorítja – „árnyékból a napvilágra” – a vállalkozásokat. Az evánál nincsen meg az alanyi áfa-mentesség lehetősége, a katánál viszont igen: alapesetben kell áfa-bevallást készítenie a katás vállalkozásnak, de az alanyi adómentességet is választhatja. A katára év közben bármikor be lehet jelentkezni (ez az evára nem igaz), az alanyi adómentességre pedig az év utolsó napjáig. A társasági adó csökkentése miatt egyre kevésbé éri meg evázni, amit az is jól mutat, hogy három év alatt mintegy 50 ezerrel, 33 ezerre csökkent az evás cégek száma, míg a kata fordított utat jár be: 2013-as indulásakor 75 ezren választották ezt az adónemet, ma pedig már 153 ezer a katások száma.

A tételes kisadózás az elmúlt években az egyik legsikeresebb gazdaságpolitikai döntésnek bizonyult, és fontos lehetőséget jelent a hazai vállalkozások számára.

A járulékcsökkentés háttere

A versenyképesség javítását leginkább a munkát terhelő járulékok csökkentésétől várja a kormányzat. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint eddig csak a csökkentés keretét határozták meg, a konkrét mértékéről csak ezután, a szakmai szervezetekkel való egyeztetést követően lesz megállapodás. Varga a várható csökkentés mértékéről nem nyilatkozott, annyit viszont jelzett, hogy „érzékelhető” mérséklésnek kell következnie.

A szakemberek szerint minimum 10 százalékpontos mérséklés kellene ahhoz, hogy az ország versenyképességét javítsa a lépés. Ha a csökkentés megjelenik a munkavállalók bérében, azaz a munkaadók „átadják” a csökkentést, akkor a nettó bérek tovább emelkedhetnek, ez pedig tovább élénkítheti a lakossági fogyasztást és a kiskereskedelmi forgalmat. A magasabb bérek pedig lehetővé teszik a cégeknek, hogy könnyebben megtarthassák értékes munkavállalóikat.

A munkabért érintő elvonások egyszerre érintik a munkaadót, és a munkavállalót. A munkavállalóktól vonják le a bruttó bérből a 15 % személyi jövedelemadót, a 3 % pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a 4 % természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 10 % nyugdíjjárulékot, és az 1,5 % munkaerő-piaci járulékot. Ez összesen 33,5 %. A munkaadók bérjellegű terhei közül a legjelentősebb tétel a 27 %-os szociális hozzájárulási adó. A másik tétel a munkaadói járulék, amelynek a hivatalos megnevezése, szakképzési hozzájárulás, amelynek a mértéke a bruttó bér 1,5 %-a.

Az euróra átszámolt nettó bérek alapján Magyarország elmarad a környező országoktól. A térségben az ausztriai nettó bérek a legmagasabbak, majd Szlovénia és Lengyelország következik, de Csehország és Szlovákia is megelőzi Magyarországot. Ennek oka, hogy az egy keresettel rendelkezők esetében az élőmunkát terhelő elvonás mértéke nemzetközi mércével is magas. A tavalyi OECD-adatok szerint Magyarországon Ausztriához hasonlóan közel 50 százalékos volt az elvonás, míg a környező országokban 35-40 százalék. A járulékcsökkentés kedvező hatással lehet a munkaerőhiányra is. Ha pedig a járulékcsökkentés megjelenik a munkavállalók bérében, azaz a munkaadók „átadják” a csökkentést, akkor a nettó bérek tovább emelkedhetnek, ami tovább élénkítheti a lakossági fogyasztást és a kiskereskedelmi forgalmat.

Politikai mellébeszélés helyett – az MNB alapítványok működésének nemzeti jelentősége

  1. Pénzügyi szakemberképzéstől a Brexit-kutatásokon át az erdélyi fiatalok gazdasági oktatásáig: Milyen pályázatokra költenek a jegybanki alapítványok?

A Magyar Nemzeti Bank, mint az Alapokmányában szerepel, a törvényen alapuló lehetőségével élve hozzá kíván járulni a közjó szolgálatához. E célja megvalósításának érdekében létrehozta a Pallas Athéné Alapítványokat, amelyek 2014-ben kezdték meg működésüket.

Az MNB-alapítványok tevékenysége igen sokrétű, és harmonikusan illeszkedik a 2010 óta regnáló jobboldali kormány gazdaság-, nemzet- és geopolitikájába. A jegybank alapítványainak működtetése révén szerepel vállal a közgazdasági és pénzügyi szakemberképzés támogatásában, a közgazdasági, pénzügyi, valamint interdiszciplináris kutatások elősegítésében. Szakmailag és anyagilag támogatja a felsőfokú oktatási intézményeket és az ehhez kapcsolódó tudományos intézményeket, elősegíti és támogatja a hasonló célú szervezetekkel való belföldi és külföldi együttműködést. Közös projekteket, programokat és intézményeket működtet, szemináriumokat, előadásokat, konferenciákat szervez és támogat, képzési programokat dolgoz ki és fejleszt; a jegybanki alapítványok elősegítik szakkönyvek, folyóiratok, és más kiadványok megjelentetését, ezekhez anyagi támogatást nyújtanak. Támogatják a pénzügyi területen működő oktatók, a képzésben részt vevő gyakorló szakemberek továbbképzését Magyarországon és külföldön, emellett külföldi szakértőket hívnak meg a hazai pénzügyi oktatásban való részvételre; támogatják a szakkollégiumok (pl. Széchenyi István Szakkollégium) és más diákszervezetek szakmai tevékenységét.

Példa: a győri Széchenyi István Egyetem idén indult angol nyelvű, gazdasági doktori képzését 247 millió forinttal támogatta alapítványilag az MNB. Ezen kívül számos hazai és külföldi doktori képzési programot, ösztöndíjprogramot, kutatóintézeti szakmai programot, külföldiek (pl. Brazíliából érkezők) magyar nyelvű oktatását támogatták az alapítványok.

Mindezek mellett külön alapítvány finanszírozza a geopolitikához kapcsolódó részterületek, így például az ágazati és politikai trendek, a biztonságpolitika, gazdaságtörténet, városfejlődés mélyebb feltárásának ösztönzését és nyomon követését: a tématerületen az ismeretek és tapasztalatok hálózatos megosztásával, ennek érdekében a nemzetközi geostratégiai „think tank” műhelyekkel való együttműködés ösztönzésével, a nemzetközi programokban való magyar részvétel elősegítésével és a nemzetközi eredmények hazai becsatornázásával. A legfrissebb kutatási eredmények, elkészült szakmai anyagok között találunk például a Brexit magyar gazdaságra gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányt is, vagy éppen Kína Afrikában történő gazdasági terjeszkedéséről szóló elemzéseket is.

Jegybanki alapítvány foglalkozik a határon túli, kiemelten a Kárpát-medencei gazdasági oktatás támogatásával és tevékenységének fejlesztésével. Erdélyben jelenleg magyar állami támogatással az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem folytat magyar nyelven gazdasági képzéseket Erdélyben előbbi csíkszeredai, utóbbi Nagyváradi központtal, amelyeken alap és mesterképzésen közel 1000 hallgató vesz részt. A határon túli magyar közgazdasági oktatásban való szerepvállalás nem kizárólag nemzetpolitikai, hanem gazdasági érdek is.

 

  1. Az alapítványi gazdálkodás nyilvánossága a jobb átláthatóság jegyében – Jegybanki nyereségből származik az alapítványok tőkejuttatása

A parlamenti ellenzéki pártok és politikusaik, véleményformálóik állításaival ellentétben, a 2014-ben létrehozott jegybanki alapítványok működése és pénzügyi gazdálkodásának folyamata – a vonatkozó adatok rendszeres közlése révén – átlátható. A jegybank által alapított hat alapítvány összesen 265 milliárd forint közpénzt kezel, amelyből mintegy 190 milliárd forintot állampapírba fektetett.

A gazdálkodással kapcsolatban érdemes néhány fontos szempontot kiemelni:

  • A Pallas Athéné Alapítványok számára történő vagyonrendelés nem veszélyezteti a jegybank elsődleges célját, alapvető feladatainak ellátását, így legfőképpen a magyar forint értékének megőrzését, az infláció alacsony szinten tartását, az árak stabilitásának biztosítását.
  • Az alapítói vagyonátadással a kimutatások szerint az MNB vagyoni helyzete nem romlott, az alapítványok tőkejuttatásai a jegybank nyereségéből származnak.
  • Az MNB a róla szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (jegybanktörvény) által biztosított függetlenség alapján jogosult volt dönteni az alapítványok létrehozásáról és az alapítványi hozzájárulásokról.
  • Az érintett alapítványok a pályázatokon nyertes támogatások és egyéb szerződések listáját minden hónapban frissítik.
  • Az átlátható működés érdekében az alapítványok negyedévente kimutatást közölnek vagyonelemeik helyzetéről és ingatlanvagyonukról.
  • Az alapítványok nyilvános pályázatai online elérhetőek, az egyes alapítványok honlapjain.
  • A Pallas Athéné Alapítványok 2015. évre vonatkozó egyszerűsített beszámolója, közhasznúsági melléklete és a könyvvizsgálói jelentések letölthetőek az egyes alapítványok honlapjairól.
  • Részletes tájékoztatás olvasható az alapítványok honlapjain 2015-ös szakmai tevékenységükről.

A Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának (fb) 2016. szeptember 27-én nyilvánosságra hozott jelentése szerint az alapítványok és az MNB szervezeti és személyi kapcsolatai szorosak, ugyanakkor az alapítványok kuratóriumaiban és felügyelőbizottságaiban kisebbségben vannak a jegybankkal munkaviszonyban állók. A jegybanknak így érdemi (de nem de iure) befolyása van az alapítványok működésére, ami a jelentés szerint a rendelt vagyon százmilliárdos nagyságrendje miatt szükséges is. A jelentés leszögezi, hogy a felügyelőbizottság vizsgálati köre nem terjed ki az alapítványok működésének közvetlen ellenőrzésére, csak az MNB mint alapító döntéseinek, alapítói jogai gyakorlásának ellenőrzésére korlátozódik.

 

  1. Jegybanki ingatlanvásárlások: volt és van racionális indoka

Az utóbbi időben rendkívül alacsony szintre csökkentek a piaci kamatok Magyarországon, emiatt pedig a jegybanki alapítványok magasabb hozamtermelő képességű befektetéseket kerestek. A jegybanki alapítványok így összesen 25 milliárd forintot juttattak vásárlásaikkal ingatlanpiaci befektetésekbe, mely vásárlások elsődleges célja az alapítványi vagyon magasabb hozam mellett történő befektetése volt.

Példa: a felújított Széll Kálmán téren jók a lehetőségek a környék egyetlen, nagy potenciállal bíró ingatlanjának, az 1920-as években a magyar posta irodaházaként működő Buda Palotának a jövőbeli hasznosítására. A cél az épület felújítása és egy piacon jól bérbe adható irodaház kialakítása. Az építési engedéllyel rendelkező ingatlan – felújításra előkészítve – hétmilliárd forint értékű vételáron került a nyáron az alapítványok tulajdonába.

A Magyar Nemzeti Kereskedőházról, avagy merjünk nagyok lenni

Merjünk kicsik lenni! – mintha az elmúlt évek búskomor ellenzékének ez lenne a mottója. Nem
számít milyen szemüvegen keresztül nézik Magyarország teljesítményét, eszeveszettül
keresve mindig találnak hibát, és máris rohannak a reflektorfény elé. Hosszan lehetne sorolni
az ellenzék által felfedezett (többnyire sarkított) problémákat, amelyekkel két percig tudnak a
média napirendjére kerülni. Viszont érdemes megállni a legutóbbi, a Magyar Nemzeti
Kereskedőház (MNKH) 2015-ös eredményét érintő kritikákra.
Mielőtt rátérnék az MNKH (egyoldalúan megközelített) teljesítményére, kiemelnék néhány
fontos információt Magyarország export teljesítményéről, melyet az intézmény hivatott a
jövőben javítani. Historikus adatok támasztják alá, hogy 2012-ig hazánk külkereskedelmi
mérlegének javulását főként a folyamatosan csökkenő import tartotta pozitív tartományban.
A visszafogott fogyasztás nem mellesleg a gyenge teljesítményű válságkezelés egyik
mellékterméke volt. Ezt követően viszont lényegesen megváltozott a helyzet, és a bővülő
exportpiaci részesedésszerzésnek és a kedvező cserearányoknak köszönhetően 2015 végére
külkereskedelmi mérlegünk megközelítette a GDP 10 %-át. A piaci részesedés 2008 és 2012
között drámaian, 23 %-al csökkent, miután viszont évente közel 8 %-al bővült. Mindeközben
Magyarország volumen export teljesítménye 2010 óta 30 %-al növekedett, tavaly
átlépve a 100 milliárd eurós határt.
Az, hogy Magyarország jobban teljesít, a kormány tudatosan megválasztott külgazdasági
politikájának (is) köszönhető. A kormány helyesen ismerte fel, hogy a biztosabb alapokon álló
exportpiacaink mellett, szükséges új piacok felkutatása is, mely egyik eleme a keleti illetve déli
nyitás.
Ennek egyik eszköze a három éve megalapított MNKH, amely korántsem ördögtől való, ahogy
egyes ellenzéki szakértők állítják. Hasonló intézmények sikerrel működnek az USA-ban és az
Európai Unió számos tagállamaiban (Németország, Ausztria, Svédország, Dánia, stb.).
Lényeges elem, hogy az MNKH-hoz hasonló intézmények sikerét nem pusztán a mérleg szerinti
eredményükben, hanem az általa nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevő partnercégek
sikerességében (is) szükséges mérni.

A sajtóban is többször és leginkább torzítva megjelenő 6 milliárd forintos veszteség magasnak
tűnhet. De, ha hozzátesszük, hogy a már 60 országban jelenlévő MNKH partnercégei 2015-ben
895 milliárd forint export árbevételt realizáltak (135 milliárdos éves növekedés mellett), a
felnagyított negatív eredmény eltörpül. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy a tavalyi
költségnövekedés egyik legnagyobb eleme a több mint duplájára növő kereskedőház hálózat.
Ezen házak és irodák segítenek platformot teremteni azon sikeres vállalkozásoknak, amelyek
exportálni szeretnének. Egyszerűen fogalmazva a költség a Kereskedőháznál jelenik meg, míg
a bevételnövekedés és a profit a kis- és középvállalkozásoknál, ami viszont közvetve
Magyarország gazdaságát erősíti.
Összességében elmondható, hogy bármilyen gúnyos és kárörvendő megközelítés, amivel a
jelenlegi ellenzék próbál felszínen maradni, mindössze a teljes kép megismeréséig van
napirenden. Naivság azt képzelni, hogy az új piacokra nyitó külgazdasági politika egyik
szereplőjének szigorúan vett eredményessége egyik napról a másikra válik pozitívvá. A
tényleges mérőszám, hogy Magyarország exportteljesítménye folyamatosan rekordszinteket
döntöget, aminek mindannyian haszonélvezői vagyunk. Merjünk nagyok lenni!

Magyarország jobban teljesít

Gazdasági szakértők fejében még mindig biztos élnek azok a negatív szalagcímek melyek az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját egykoron illették. A kormányzás első éveiben csőd közeli állapotokról lehetett leginkább olvasni, és kevésbé az esetleges pozitív hozadékokról. Mára végképp megváltozott a helyzet, és ha nem is születnek sorra Magyország gazdasági teljesítményét dicsérő nemzetközi írások, a számok magukért beszélnek. Magyarország jelenlegi GDP-je 15 %-kal magasabb, mint mikor az Orbán-kormány elkezdte működését hat évvel ezelőtt.

A legfrissebb GDP-adatok alapján a magyar gazdaság 2,6 %-kal nőtt a második negyedévben, ami jócskán meghaladta az elemzői 2,2 % körüli várakozásokat. Fontos kiemelni, hogy a kormányzati körökben is csalódást keltő első negyedéves GDP adatok után, ami többnyire egyszeri tételeknek volt betudható, az uniós források a második negyedévben is elmaradtak a várttól. Viszont ahogy később látni fogjuk, nem (csak) ez a gazdaság motorja, hisz az Európai Unióban is kimagasló (második leggyorsabb) eredményhez majdnem minden gazdasági szektor sikeresen hozzájárult. A biztató jelek tükrében az ország gazdasági teljesítménye fenntarthatónak bizonyul, így elérhető a kormány által idénre kitűzött 2,5 százalékos növekedés.

A több éve tartó sikeres gazdasági fordulat, melynek köszönhetően egyre stabilabban 3 % körüli gazdasági növekedés realizálódik, több tényezőn alapul. Az ipari termelés erősödik, mely különösképpen a járműgyártásnál, és a hozzá kapcsolódó ágazatokban látszik. A szolgáltatási szektorban is jelentős növekedés tapasztalható, mely a folyamatos reálbér növekedés egyik következménye. Az elkölthető jövedelem nagyarányú emelkedése és a nulla közeli inflációs környezet keresletélénkítőként jelenik meg, ami megmutatkozik a kiskereskedelmi és turisztikai ágazatokban is. Ezzel párhuzamosan a csökkenő munkanélküliségi rátának és az egyre bővülő foglalkoztatásnak köszönhetően a lakossági fogyasztás egyre fajsúlyosabb tényezővé válik. Nem utolsó sorban, a hazai vállalatok exportteljesítményének köszönhetően Magyarország külkereskedelmi mérlege tovább emelkedik, ami a nettó exporton keresztül szintén pozitívan befolyásolja a gazdasági növekedést.

Összességében elmondható, hogy Magyarország sok nehéz év után újra stabil növekedési pályára állt. A momentumot fontos tartani, így olyan további gazdaságélénkítő terv kidolgozása szükséges, amivel stabilan 3-5 %-os GDP növekedés érhető el. Mindezen reálgazdasági folyamatoknak köszönhető az államháztartás helyzete is tovább stabilizálódik, ami a csökkenő hiányban és a mérséklődő államadósságon keresztül tovább erősíti majd Magyarország gazdasági pozícióját.