Egy emberi elme összeomlása

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is

Kőszeg Ferenc blogot írt Reichstagtűz Budapesten címmel. Ebből talán a cikk elolvasása nélkül is lehet mondanivalója lényegére következtetni: a Reichstagot nem a nácik gyújtották fel, de jól jött nekik, és segítségével Hitler abszolút teljhatalmat szerezhetett. A koronavírust nem Orbán Viktor tenyésztette ki, de jól jött neki, és ezen keresztül abszolút teljhatalmat szerezhet. Ergo, Hitler egyenlő Orbánnal. Persze göröngyösebb az út, amin Kőszeg eljut idáig. Azért kellett hozzá egy „futóbolond” Kásler, egy „kormánykezes” Müller Cecília országos tiszti főorvos, egy Kovács Zoltán államtitkár elleni meglehetősen nagy ellenszenv, a miniszterelnök „kajánnak” minősítése, a katonaságtól való rettegés, és csak ezután válhatott a kormányfő Hitlerré.

No meg kellett hozzá egy kis tudatlanság is, amikor a jelen veszélyhelyzetet szükséghelyzetnek minősíti, pedig olyan nincs is a magyar Alaptörvényben. De kicsire nem adunk, a hitelesség és a tudás soha nem volt erőssége a baloldalnak. Meg fűszerként kellett még egy kis belerúgás a határvédelembe. „Pedig ha a menedékkérők számíthattak volna rá, hogy a magyar hatóságok a magyar törvényeknek megfelelően tisztességes eljárásban bírálják el a kérelmüket, egyáltalán nem lett volna szükség hőkamerákra, hiszen a menekülők maguk keresték volna a határőröket”, hisz „a beutazni szándékozók 99 százaléka legálisan érkezik” a magyar határra, írja Kőszeg.

Hogy ennek mi köze az igazsághoz, és Orbán felvázolt diktatúrájához, nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy végül is melyik történelmi figurába bújt Orbán. Mert a blog címéből, meg a cikk végéből egyértelmű, hogy Hitler a nyerő, no de van ám itt más is. „Orbán Viktor abban is hasonlít a Napkirályhoz, hogy szeret katonai eréllyel fellépni a helytelen természeti jelenségek ellen, legyen az hófúvás vagy árvíz.” Nem folytatom. Olyan mértékű Kőszeg Orbán-gyűlölete, no és szellemi katyvasza, hogy az már orvosért kiált.

De ki is Kőszeg Ferenc? Szerkesztő, tanár, politikus, 1939-ben született. „A Kádár-korszak idején a demokratikus ellenzékhez tartozott, részt vett a szamizdatok terjeszté­sében. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója volt 1988-ban, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. A rendszerváltást követően a Magyar Helsinki Bizottság megalapítója és első elnöke” – írja róla a Wikipédia.

És máris álljunk meg a szakasz végénél. A Magyar Helsinki Bizottság eszmeisége sütne át Kőszeg szavain? Akkor nincs min csodálkoznunk. A bizottság honlapja felhívó, kedvcsináló mondatai a következők: „Civil jogvédő szervezet, amely az emberi méltóságot védelmezi a jog és nyilvánosság eszközeivel. Segítséget nyújtunk menekülőknek, fogvatartottaknak és hatósági erőszak áldozatainak.” Igen, migráns- és börtönbiznisz. Számomra ezekről híresült el ez a társaság. A globalizmus szélsőliberális eszméinek hirdetői, a kreált emberi jogok védelmezői. Az illegális migránsok jogainak védelme az ország állampolgárai alkotmányos jogainak védelmével szemben, és az elítélt bűnözök napfényhez való jogának védelme a bűnözők áldozatai jogának védelmével szemben.

Akárhogy próbálom elkerülni a nevet, nem tehetem meg, hogy ne írjam le: Soros György. Nem arra akarok kitérni, hogy a bizottságot Soros tartja el, de kénytelen vagyok, mert így nyilván ő a megrendelő, az eszme főmágusa, akinek igényeit nem végrehajtani egyenlő az odaszegődöttek lehetőségeinek megszűnésével. És minél ádázabb a küzdelmük, és normális emberi aggyal minél felfoghatatlanabbak a céljaik, annál nagyobb a liberális karrier és az anyagi jólét biztosítása. Csupán a sorosi reflexivitás elméletét kell elsajátítani.

Többször hivatkoztam már rá, de nem lehet eleget ismételni egy Soros-interjú néhány mondatát: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve” (2003, Fortune Magazin). Ez az elmélet egyenes utat képez a természetes egyensúlyi állapotok erőszakos felforgatásáig pénzügyi, társadalmi, politikai téren egyaránt. Mivel a sorosisták két funkcióban hisznek: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában, így számomra egyértelmű, hogy az ő életükben a manipulációé a főszerep.

Soros azt is vallja, hogy a hamis feltevésre alapozott ideoló­giák alapjaiban megváltoztathatják, megváltoztatják a valóságot. És ez az a mondat, amely egyenesen visszavezet Kőszeg Ferenc mondanivalójához, pontosabban az igazán zavarosan megfogalmazott mondanivaló lényegéhez. A hamis feltevésre alapozott ideológiákkal való manipuláláshoz. Kőszeg és a többi szoclib politikus, valamint követőik – jobb híján és minden alap nélkül – felállítottak egy hamis feltevést. Nevezetesen, hogy az az Orbán, akinek a vezetésével a Fidesz–KDNP-szövetség már tizedik éve kétharmaddal irányítja az országot, teljhatalomra tör, méghozzá választás nélkül. A feltevés politikai abszurditásának elemzésére semmi kedvem, mert az abszurditások elemzése eltévelyedett teóriákat hozhat csak létre. Az viszont tisztán látható, hogy a liberális ellenzéknek nincs más eszköze arra, hogy megpróbálja eltántorítani Orbán szavazóit a negyedik ciklusbéli támogatástól, csak az, ha hamis feltevéseket és azokon alapulva szörnyideológiákat gyárt, amivel, mint a gyerekeket a mumussal, manipulálják és ijesztgetik a politikából kevésbé felkészült szavazókat.

Hátha bejön. Hisz alapelvük a nemtelen hazugságokkal való befolyásolás. Hátha végre legalább hárommillió ember megijed attól az általuk felvázolt rémképtől, hogy a koronavírusos világtragédia idején, majd azt követően Orbán katonai erővel körbebástyázott teljhatalommal kíván Napkirályként vagy Hitlerként uralkodni egy gazdaságilag bedőlt, életképtelenné váló, halálos betegek tömkelegéből álló, maszkos, lélegeztetőgépre kapcsolt ország felett. Ráadásul korlátlan ideig.

Úgy gondolom, ez a gondolatsor csupán beteg agyak szüleménye lehet, amit megtetéz a katonáktól való rettegésük. A katonák mostani jelenléte és közbeavatkozása számomra a rendet, a fegyelmet jelenti, amely ilyen koronavírus-zavaros időben a megmaradást garantálhatja. Ha a liberalizmus pusztító eszméje nem vette volna el a fél világtól a rend és a fegyelem tiszteletét, ha nem szabadította volna ránk az anarchiához vezető, korlátlan szabadság vágyát, ha a teremtett világ emberének természetes jogait védte volna a szürreális emberi jogok helyett, most talán katonaság nélkül is felfogná mindenki, hogy a világ és az emberi élet megmentése nem holmi ostoba liberális ellenállás, hanem a rend, a fegyelem, a másik iránti alázat, a feltétlen bizalom, a szeretet és egy tábornoki képességekkel bíró vezető kérdése.

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is. Olyanokéban is, mint Kőszeg Ferenc, aki már olyannyira megfertőződött a liberálvírus által, hogy talán még hisz is az abnormális világképében. Sajnos ez a harc, amit ők folytatnak a világ megszerzéséért, komolyan vetekszik a koronavírus kártékonyságával és mérhetetlen alattomosságával. Ez lehet az a szükséghelyzet, amire Kőszeg freudi módon, de hibásan utal: a törvényes rend megdöntésére irányuló eszmei cselekedet, amelyet egymást túlszárnyalva igyekeznek megvalósítani. Ennek magyarországi legyőzéséhez is bizony Orbán Viktor és csapata kell.

(A szerző jogász)

 

 

 

 

 

Hátrább az agarakkal!

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt

A kormányfő a minap azt kérte az ellenzéktől, hogy fogadja el a veszélyhelyzet fenntartásáról szóló törvény azonnali tárgyalását jóváhagyó, az Országgyűlés normál ügyrendjétől eltérő eljárást azért, hogy a már meghozott, a veszélyhelyzet kezelésére vonatkozó kormányrendeletek folyamatosan hatályban maradhassanak.

Bonyolult jogi eljárásrend áll a kérés mögött, fárasztó lenne a joggal nem foglalkozó közönség számára a háttér részletezése. De a lényeget mindenkinek meg kell értenie.

A lényeg pedig a következő szóban rejlik: katasztrófahelyzet. Ugye tudjuk, mit jelent a görög eredetű szó? Megsemmisülést, csapást, az emberi élet pusztulását. Nos, pillanatnyilag ilyen helyzetben vagyunk, és döbbenetes, hogy a baloldali ellenzék Orbán-fóbiájától hajtva nem hajlandó normális emberként kezelni a helyzetet. Pedig az életünkről van szó. Ezt Alaptörvényünk szelíden veszélyhelyzetnek hívja, amely úgynevezett különleges jogrend alkalmazását igényli. Amikor az élet normálisan zajlik, az általános jogszabályok keretei között működik az állam.

De nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy belássuk, amikor nem mindennapi körülmények között zajlik az élet, valami másra van szükség, hogy az ország irányítható legyen. Ezeket a helyzeteket az Alaptörvény határozza meg. Az országgyűlés idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén rendkívüli állapotot, a törvényes rend megdöntésére irányuló fegyveres cselekmények esetén szükségállapotot, külső fegyveres támadás veszélye esetén megelőző védelmi helyzetet, terrortámadás esetén a kormány kezdeményezésére terrorveszélyhelyzetet hirdet. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás esetén azonban a kormány kapott jogosítványt a veszélyhelyzet kihirdetésére. Ezekben az esetekben beszélünk különleges jogrendről, amely alatt érthetően azonnali és különleges intézkedéseket kell elrendelni, amely eljárásokat a honvédelemről, a veszélyhelyzetben pedig a katasztrófavédelemről szóló törvény szabályai garantálják.

Különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása néhány kivétellel felfüggeszthető vagy korlátozható, de az Alaptörvényt alkalmazni kell, és az Alkotmánybíróság működése sem korlátozható. A különleges jogrendet az annak bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn. Nos, jelen esetben a kormány a koronavírus pusztítására tekintettel veszélyhelyzetet hirdetett, amelyet határzárral, otthoni tanulással, hatósági karanténok elrendelésével próbált első lépésben azonnal orvosolni. Ezek a rendeletek azonban az Alaptörvény szerint csupán tizenöt napig lehetnek hatályban az országgyűlés felhatalmazása nélkül, ezért életmentő szükséglet lett volna, hogy a parlament a tizenöt nap lejárta előtt „megerősítse” a rendeleteket. Ehhez azonban az ellenzék együttműködése kellett volna, amelyet nem kapott meg a kormány.

Biztos vagyok abban, hogy kormányfőnk és kormányunk rendkívüli erőfeszítések árán megoldja a jogi helyzetet, és kizárólag a tízmillió magyar érdekét és életét veszi figyelembe azért, hogy egy napra se nyíljanak meg újból a határok, hogy ne jöhessenek repülőjáratok Ferihegyre, hogy ne nyíljanak meg ismét a felsőoktatási intézmények, ahol a fiatalok agyonfertőzhetik egymást. Persze ettől a megoldástól az ellenzék nagyon szomorú, és elkeseredetten nyilatkozták, hogy „a Fidesz hataloméhségét ismerve, sajnos biztosak lehetünk abban, hogy a jövő héten a kétharmad birtokában minden korlátozás nélkül meg fogják szavazni”. Nagyon reméljük, hogy így lesz, mert ha nem, az ellenzék elképesztő felelőtlensége miatt sokan kerülhetnénk életveszélybe.

Az ellenzék riasztó viselkedése azonban felvet néhány kérdést. Hogy volt mersze pont Gyurcsánynak a parlamentben a demokráciá­ról papolni, és felszólítani a hetek óta éjjel-nappal pihenés nélkül szervező, gondolkodó kormányfőt arra, hogy dolgozzon? És honnan volt bátorsága 52 ellenzéki képviselőnek, hogy tízmillió magyar életével szórakozzon? Honnan volt képe a V21 (volt miniszterek és államtitkárok csoportja) tagjainak, hogy azt feltételezzék, hogy Orbán Viktor korlátozni kívánja a szólás- és sajtószabadságot csak azért, mert a mocskos rémhírterjesztést kemény büntetéssel sújtaná a parlament? Csak nem retteg az ellenzék és sajtója, no meg civil irányítóik attól, hogy megnyilvánulásaik nagy része ilyennek fog minősülni?

De mitől ilyen ellenséges a baloldal? Attól, hogy „nem bíznak az Orbán-kormányban”. Abban a kormányban, amely az ellenzék egy része által itt hagyott mocskot felszámolta, amely a világon páratlan családtámogatási programot vezetett be, amelyik öt éve védi hazánkat és Európát az illegális migrációtól. Nem bízik abban a kormányban, amelyik az elmúlt években mindenütt elismert gazdasági felemelkedést biztosított, amelyik felszámolta a munkanélküliséget, példaértékű gyorsasággal lépett a gyilkos kór elleni harc megszervezésében, s amelyik tizedik éve kétharmados többséggel irányítja az országot. Mert bár az ellenzék nem bízik a kormányban, az állampolgárok milliói igen.

Míg az ellenzék azt látta, „hogy az elmúlt hetekben a kormány alkalmatlannak bizonyult időben felismerni a veszélyt és kezelni azt”, mi, állampolgárok azt látjuk, hogy ennél a kormánynál alkalmasabb szervezet nem is állhatna ebben a borzalmas szituációban az állam élén. Gondoljanak bele, mi történne velünk, ha most Gyurcsány, Szél, Fekete-Győr, Szabó Tímea, Had­házy vagy bárki hozzájuk hasonló lenne a kormány feje? Még a gondolatától is borzadok.

A vétószavazás után egy nappal kiadott közös nyilatkozatuk pedig elhallgat egy tényt: a parlamenti vitában a szocialista frakció vezetője csupán egy gesztusért könyörgött a miniszterelnöknek. Egy gesztusért, amelyet híveik számára úgy tudtak volna továbbítani, hogy Orbán meghajolt a követelésük előtt. Hogy végre valami morzsa nekik is jusson. Azt a gesztust kérte, hogy a törvény tartalmazzon legalább egy kilencvennapos határidőt, ameddig a veszélyhelyzetről szóló törvény hatályban lehet. Mert ha nincs benne határidő, félnének Orbán „túlhatalmától”. Attól, hogy a rendeleti kormányzással, időbeli határ nélkül olyan korlátlan hatalmat kap a kormány, amellyel elérheti, hogy ne legyen parlamenti választás 2022-ben. Hogy az ég nem szakad le!

Miközben emberéletek sokasága a kérdés, az ellenzéket a két év múlva esedékes választás érdekli csupán. Nem írnék most arról, hogy ennek még az esélye sem valós, hiszen a törvény kizárólag a járvány megállítása érdekében ad felhatalmazást a kormányrendeletekkel való irányításra. Arról sem írnék, hogy nem korlátlan idejű a felhatalmazás, mert a törvényjavaslat szerint a parlament bármikor visszavonhatja azt. Arról sem írok, hogy az ország összes lakójának az az érdeke, hogy minden téren hatályban maradjanak az eddigi rendelkezések, mert az életünk és a jövőnk függ tőle. És az sem szorul magyarázatra, hogy a vírus még nem közölte, meddig marad. Arra is csak utalok, hogy mindenki magából indul ki, vagyis számomra az ellenzék most bizonyította, hogy ha hatalomra kerülne, azzal korlátlanul visszaélne.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt. Ennek ellenére mindnyájan rendületlen hittel és erővel védenek mindnyájunkat a lehetetlen elvárások lehetővé tétele árán is. Ezért az orvosok, egészségügyi, kereskedelmi, tömegközlekedési dolgozók mellett ideje köszönetet mondanunk Orbán Viktor miniszterelnöknek, kormányának, a jogalkotóknak, az operatív törzs minden tagjának, a rendőröknek, katonáknak, akikben – a csaholó és katasztrófa esetén is csupán a saját politikai érdeküket szem előtt tartó baloldali ellenzékiekkel szemben – több millióan hiszünk! Köszönjük az erőfeszítéseiket, imádkozunk, hogy kitartsanak!

Mindnyájunkért, beleértve az életellenes ellenzékünk áldemokráciára hivatkozó, Orbán Viktortól rettegő szónokait is, akik tán életükben összesen nem vállaltak annyi felelősséget, mint amit a kormányfő vállalt csupán az elmúlt hetekben. Úgyhogy nagy léptékben hátrább az agarakkal!

(A szerző jogász)

 

 

 

 

Ne kérdezzük, hol az Isten!

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200317-ne-kerdezzuk-hol-az-isten
Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk

Arról panaszkodik egy Norvégiában élő magyar, hogy a norvégok nem törődnek a koronavírus okozta karanténszabályokkal. Azt mondják, mivel az olaj miatt ők a világ urai, így mindent megtehetnek. Valószínűleg hasonlóan működött ez kezdetben Olaszországban vagy a franciáknál, Iránban, sőt talán nálunk is. Igaz, nem az olaj meg a gazdagság, hanem a tudatlanság, a butaság vagy éppen a liberális eszmék évtizedek óta tartó ideológiai fertőzése miatt.

A korlátok nélküli emberi szabadság hirdetése, a rend, a fegyelem teljes felszámolása, a másik tiszteletének kiirtása, a „mának élés” mantrázása, az önmegvalósítás abszurd formáinak támogatása, a hit teljes sutba dobása oda vezetett, hogy individuumokként a világ uraivá tettük magunkat. Így aztán kizárólag nekünk jár a bevásárlóközpont teljes liszt- és húskészletének háromnegyede, az összes vécépapír, száraztészta, fertőtlenítő. Minket nem köt a karantén kötelezettsége, mi hazudhatjuk, hogy nem jártunk fertőzött területen. Bármit megtehetünk, ami kényelmessé teszi az életünket addig is, míg mások el nem söprik ezt a koronavalamit. Hogy a másikkal mi lesz? Kit érdekel?

Igen, egyelőre világszerte millió ilyen esettel találkozhatunk. Nézem a televíziók felvételeit: szinte ölni képes a gyűlölet az arcokon, ha valaki az erőszakos árufelhalmozás közben két csomaggal több papír zsebkendőt vagy hárommal több konzervet vesz le a polcról. Kattintós csalók, maszkokkal visszaélők, álhíreket terjesztők, a legnagyobb bajban is gyűlöletet szító közszereplők, médiamunkások, arc nélkül minősítők és kommentelők, hatósági karantént megszegők, az ellátó egészségügyi személyzetet vegzálók: az emberiség alja.

Pedig a Teremtő nem így képzelte. Kezdetben a világ tökéletes és rendezett volt, mert Isten alkotta. Harmonikus, egymással összefüggő viszonyban hozta létre a lételemeket. Minden teljes összhangban működne, ha… Ha az ember nem űzetett volna ki a Paradicsomból. De kiűzetett, mert evett a tiltott gyümölcsből. Nem tartotta be az isteni rendelést, s tökéletességétől és tudásától megrészegülve elkezdte átvenni Isten szerepét. Beavatkozott a nagy alkotásba, mert úgy gondolta, többet tud, mint Isten. És minden elkezdett tönkremenni, mert az ember így működteti a világot. Mivel a homo sapiens csak hiszi isteni képességeit, hát, eluralják a bűnök. A gőg, a kapzsiság, a bujaság, az irigység, a mohóság, a harag és gyakran a lustaság. Ezek mentén aztán semmibe veszi a tízparancsolatot, bálványokat, celebeket imád, hedonista, erkölcstelen életet él, tiszteletlen, lop, csal, hazudik, embert öl. Megtagadja nemét, elpusztítja magzatát.

De valószínű, így volt ez már évezredekkel ezelőtt is. A hatalomvágy, a másik ember, a másik náció kihasználása, kizsákmányolása, kiirtása, gyarmattá tétele, megnyomorítása, a megcsalás, a hedonizmus az emberi lét kötelező elemévé vált. Hiába jött Jézus, hiába halt kereszthalált értünk, bűnösökért, hiába váltott meg minket már kétezer éve, hiába hirdette meg a krisztusi szeretet üzenetét, csak kevesen tanultunk belőle. Az isteni alkotáshoz képest elkorcsosultunk. Szentjeink élete persze csodálatra méltó, de ők kevesen vannak. Mi, bűnösök pedig több milliárdan. És a mi szánk íze szerint működik a világ. Ne kérdezzük hát, hol az Isten? Ő a helyén van. Mi nem vagyunk a helyünkön. Mi tervezünk háborúkat, kegyetlenkedéseket, hódításokat, gyarmatosításokat, népirtásokat. Emberkínzó és létgyalázó izmusokat hoztunk létre: kommunizmust, nácizmust, fasizmust, liberalizmust, globalizmust, genderizmust, és ezzel csak növeltük eredendő bűneink számát.

Százmilliókat irtottak ki háborúink, őrült, pajzsra emelt diktátoraink. Hagytuk, és nem tanultunk belőle. Fizikai és biológiai fegyvereket gyártunk, narkotikummal fertőzünk embermilliárdokat. Embertársainkkal és szerveikkel kereskedünk, csakhogy az alacsony rendű életfelfogásúak földi léte anyagiakban, hatalomban elképzelhetetlen magasságokba emelkedjen.

Drága Jézusom, hogy ronthattuk el ennyire? Hisz teremtő Atyád felruházott minket minden széppel és jóval, tudással, lélekben, testben egyaránt. Lelkünkben tán még pislákol a lelkiismeret, de a bűn már régen megterem bűntudat nélkül is. A földi hívságok erősebbek a lelki tisztaságánál. Hova tűnt a lelkünk? Az a kis denevér meg a tobzoska valószínű tudta, hogy itt az idő. Itt az idő figyelmeztetni az emberiséget, hogy így nem megy tovább.

Vagy megtanuljuk az önfegyelmet, a másik ember és a természet tiszteletét, a rendet, a fegyelmet, a feltétel nélküli bizalmat, az összefogást, vagy belepusztulunk. Most vagy együtt vagy sehogy. Ha legyőzzük a vírust – márpedig legyőzzük –, azt kizárólag a betartott rendnek, a fegyelemnek köszönhetjük majd. Lesz időnk ezen elgondolkodni, hiszen a teljes elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka következik, ha akarjuk, ha nem. Nemsokára még a harangok is elhallgatnak. Teljes lesz a csend. Vesztegzár alá kerültünk, saját emberi gyarlóságaink karanténjába. Nemzeti vesztegzárakba!

Adjunk hálát a Jóistennek, hogy van még nemzetünk, és nem egy arc nélküli, globális uniós kormánynak vagyunk most kiszolgáltatva! A koronavírus nagy pofont adott a globalizmusnak. Bár látszólag elszeparálta, mégis megerősítette a nemzeteket. Filozófiára is tanít ez a vírus. Szétszakítja a családokat, a gyerekekkel fertőzi meg a nagyszülőket, kijárási és érintkezési tilalmat kényszerít ki, eltilt a legbensőbb emberi érzések kifejezésétől, az öleléstől, miközben szoros együttműködésre, együttérzésre, érintés nélküli szeretetre kényszerít mindazokkal, akiktől elszakít. Megérinthetetlenné teszi a szeretetet.

Megfertőzzük egymást, és mégis kizárólag egymásra vagyunk utalva. De politizál is ez a vírus. Az időseket fenyegeti: a múltat végképp el akarja törölni. Ha lenne a vírusoknak izmusa, biztosan szoclibglobizmus lenne a neve. Elszigetel, felszámol, de közben jót is tesz. Addig őrjöng ugyanis, míg fel nem fogjuk, hogy nem megy úgy tovább, ahogy eddig csináltuk. Addig fenyeget, míg meg nem tanuljuk a normális, elemi társadalmi viselkedés rendjét és egymás tiszteletén és megbecsülésén kívül – micsoda szörnyűség – a köhögés, tüsszentés, kézmosás alapvető szabályait.

Míg fel nem fogjuk, hogy milyen zűrös, káoszos életet éltünk eddig, a vírus nem ereszt. Azt hiszem, a hívőknek könnyebb lesz a rend betartása, mert ők eleve így élik az életüket. Azok számára nem lesz olyan nehéz, akik nem hagyták el Istent. Akik a teljes szabadságot választották. A teljes szabadságot, mert nem váltak függővé a földi lét hívságos csábításaitól, a vagyontól, a buja élettől, a kábítószerektől, a szenvedélyektől, az önmegvalósítás torz ígéreteitől, a hatalom mámorától. Azoknak nem lesz olyan nehéz, akik mindennapjaikban is küzdenek a tisztességért, a megbecsülésért, az eredendő, valódi értékek megtartásáért, a lelki gazdagságért. Nekik a rend természetes, a karantén megtisztulási lehetőség.

De sajnálom a liberalizmus istentagadó világában hívőket, mert még most is megközelíthetetlen, megszólíthatatlan bálványnak képzelik magukat. Pedig fel kell adniuk a „mindent megtehetek” hamis világát, a rend tagadását, a káosz imádatát. Bizony, most nincs más lehetőségük: nekik is alá kell vetniük magukat a gyűlölt kormány döntéseinek, elrendelt szabályainak, a rendnek. Furcsa lesz nekik, de ezzel megmenekülhetnek. S hátha ráéreznek a rend finom ízére. Most nincs jobb- és baloldal, most csak ember van, sőt, hazánk határain belül most csak magyar ember van.

Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk, amely a lehetetlent is megkísérli lehetővé tenni! Fogadjuk el, hogy ebben a helyzetben a nemzet és lakásunk szegregációja az egyetlen megoldás a járvány leküzdésére. Mindemellett köszönjük meg egyre több hétköznapi hősünk, jóakaratú társunk emberségét, áldozatvállalását, és váljunk hozzájuk hasonlóvá. Próbáljuk meg, milyen isteni teremtménynek lenni! Talán még nem késő. És adjon reményt mindnyájunknak, hívőknek és ateistáknak, fiataloknak és időseknek a közelgő feltámadás. Ne féljünk Istentől!

(A szerző  jogász)

Lidércnyomás a jövőből

Lidércnyomás a jövőből

A GYALÁZATOS SZÍNVONALON POLITIZÁLÓ ELLENZÉK A JÁRVÁNY IDEJÉN SEM TAGADTA MEG ÖNMAGÁT

Nem tudom, létezhet-e annál aljasabb tett egy ország életében, mint amikor a mai kor embere által felfoghatatlan világjárvánnyal kell megküzdeni úgy, hogy közben egyes ellenzéki politikusok ocsmány módon támadják a kór terjedésének megfékezéséért mindent elkövető kormányt, így az erőn felül segítő szakembergárdát is. Az emberi minőségükben erőteljes kérdőjeleket hordozó közszereplők elképesztően alpári megnyilvánulásai mellett lassan már eltörpül a „patkányozás”, a „hitványozás”, a „képződményezés”, „kreténezés”, és Nagy Blanka ordenáré szavai koszorús lányegyleti finomsággá szelídülnek.

Nincs gyomrom ezeken az oldalakon idézni Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Vágó István, Homonnay Gergely, Donáth Anna és a többiek megjegyzéseit, mert a nyomdafesték nem tűri azokat. Díszelegjenek csupán e politikai celebek és kiszolgálóik saját portáljain. Odavalók. Jól jött nekik a koronavírus, mert egyéb mondanivaló híján le­g­­­­­­alább valami új dolog miatt lehet gyalázkodni. Nem értem, hogy ilyen töménységű gyűlölet, mint ami belőlük árad, hogy tud bárkibe is beleszorulni. Míg ezen elmélkedem, eszembe jut, hogy pár hete Gyurcsány feltett egy fontos kérdést „évértékelőjében”: „Nem kéne megmondani a választóknak, hogy együtt fogunk kormányozni?”

Tudjuk. Addig ugyanis nincs nyugalom a szemlőhegyi villában, amíg a böszmét ki nem kiáltják az ellenzék felkent vezérének, aki így nyilván az együtt kormányzás fő irányítója lesz. Bár mostanság néhány óvatos hang előtör ellenzéki szájakból a közösködéssel kapcsolatban, de nem olyan fából faragták az agyonbérmáltat, hogy ezt engedje.

És innentől csak egyetlen opció létezik: Magyarország 2022-es összellenzéki miniszterelnök-jelöltje csakis a nyugdíjasok halálával szórakozó Vágót védő Dobrev lehet. Hogy családban maradjon a tuti. Ennyire már az idióta is megismerte Gyurcsány praktikáit. Tán csak az egyesült baloldal nem? Vagy ha igen, akkor egy kérdés marad: kilóra veszi meg őket a böszme? Amikor a baloldal vezérének hallgatóságát nézem, az az érzésem, hogy az amerikai sci-fi filmek zombivalóságával találom magam szembe: a kritika nélküli rajongás, a nyitott szájjal való csodálás (Vágónak különösen jól megy) és a feltétel nélküli kútba ugrási készség olyan foka látszik egyes arcokon, amely egyébként értelmesnek mondott embernél csak tudatmódosítás hatására következhet be.

Ha józan emberi ésszel próbálom felfogni a jelenséget, egyszerűen nem értem. Ennyire nem számít, hogy mi történt ebben az országban Gyurcsány regnálása alatt? Ennyire nem zavarja őket, hogy csődbe vitt minket? Ennyire nem érdekes, hogy mértéktelenül eladósította hazánkat? Ennyire érdektelen, hogy a privatizációban kilopta a nemzet szemét? Ennyire nem fontos, hogy hazudott reggel, éjjel meg este? Ennyire lényegtelen, hogy emberek életét tette tönkre 2006 őszén? Bizony, az igazság ismerete híján el kell gondolkodnunk azon, hogy mi az az agymosó erő, ami Gyurcsányból árad. A pénz? A hatalom ígérete? A miniszterelnök ellen táplált vak gyűlölet? Esetleg a három együtt?

Normális ésszel nehezen felfogható az az attitűd, amely pillanatnyilag a legerősebb ellenzéki párt szerepkörébe juttatta őket, ahova nemrég két szocialista kerületvezető is átlépett azzal az indokkal, hogy polgármesteri programjuk végrehajtásához ettől a politikai közösségtől kaptak megfelelő garanciákat. A százforintos kérdés: mi az a garancia, amelynek ekkora a vonzereje? Ha ez a kór járványként terjed, elkövetkezhet egy lidércnyomásos jövő: Gyurcsány a Szemlőhegy utcai villa baljós homályából előlépve ünnepli Magyarország első női miniszterelnökét, Dobrev Klárát.

És máris beúsznak egy rémálmom képei. Mivel nem lesz kétharmados többségük, az alaptörvényhez és az őket irritáló sarkalatos, nemzeti érdekű törvényekhez nem férnek majd hozzá, pedig azok megsemmisítése tartótisztjük által megrendelt hivatali kötelességük lesz. Így, ha másként nem megy, az áhított Európai Egyesült Államok jegyében az egész országot szőröstül-bőröstül el kell adni, a globális világuralmi rendszer rabszolgájává kell tenni, hogy a nemzeti és keresztény értékeket képviselő jogi háttér „demokratikus úton” eltüntethető legyen. Az Európai Parlament balliberális LIBE-bizottsága persze kitörő örömmel fogadja majd a magyar jogállamiság újraéledését, az európai értékek helyreállítását, és azonnal megszüntetik a 7. cikkely szerinti eljárásokat.

Az IMF és a Világbank ismét kebelbarátunk lesz, és tömhetjük majd a zsebüket az újabb hitelek kamatai formájában. Miközben Mészáros Lőrinc és Tiborcz István vagyonát a nép nevében lefoglalják, valamint Orbán Viktor és az összes stadion padlását lesöprik, az ügyészség boldogan roppan majd össze a jobboldali politikusok és szimpatizánsaik ellen folytatandó büntető eljárások cunamijában.

Aztán persze ismét eljön a kommunizmus bűneinek relativizálása, mint ahogy a nagy duó elvtársai már meg is tették a Háttal Euró­pának című, függetlennek titulált Orbán-gyalázó tanulmányukban: „A Terror Háza Múzeum a nagy nyilvánosságnak szóló, színvonalas múzeumi eszközökkel egyenlőségjelet tesz a Magyarországon félmillió áldozatot követelő holokauszt és a kommunista titkosszolgálat kegyetlenkedései közé, sőt az utóbbit tartja jelentősebbnek.” Milyen felháborító! Végül is mi az a 800 ezer magyar, akiket hadifogságban, a málenkij robot és a gulág bolsevik holokausztjában pusztítottak el? Hisz többnyire keresztény képződmények voltak, és ismerjük Dobrev rettegését a keresztény, vallási fundamentalistáktól, mert belejajgatta azt az unió üres parlamenti termének falaiba.

Hiszen a hölgy olyan családból származik, amelyben a nagypapa, a nyolc osztályt végzett festősegédből lett országgyűlési képviselő lelkes kommunista volt, aki az 1956-os megtorlások idején a kemény büntetések pártján állt, és ellenezte, hogy bárki is kegyelmet kapjon. Aztán 1958-ban ajándékként beköltözhetett abba az államosított, egy zsidó családtól rekvirált Szemlőhegy úti villába, amely ma már valójában a Gyurcsány–Dobrev család fillérekért megszerzett tulajdona. Igaz, Dobrev szavakban elhatárolódott nagyapjától, de ki hisz egy Vágó aljasságát védő nőnek? Hisz a zabrált vagyont a mai napig keményen őrzi, és jól érzi magát benne Fletóval együtt. A kommunista múlt és liberális-globális jelen őrületeinek nemzetre kényszerítése mellett aztán jöhet a határok megnyitása a jogellenes migránsok előtt, amelyet előbb-utóbb a no-go zónák létrejötte követ majd.

Tanítani fogják a társadalmi nemek zagyvaságát, Nyirő József, Wass Albert és Tamási Áron újból indexre kerül, s a kislányoknak tilos lesz az óvodában babával játszani. Természetesen megszaporodnak majd a Pride-ok, amelyeken ajánlatos lesz részt venni, mint hajdan a május 1-jei felvonulásokon. Lesz újból államilag megbecsült munkásőrség, de nem lesz szavazati joga a határon túli magyaroknak. Lesz viszont számos eszement őrület, amely alkalmas a nemzeti identitás és a teremtett világ értékeinek felszámolására és a nyílt társadalom elidegenítő, hamis, egyéni szabadságjogokra épülő, anarchiába fulladó borzadályának megteremtésére.

Vagyis a Dobrev–Gyurcsány páros és elvtársaik biztos kézzel irányítják majd az országot abba az ideológiai apokalipszisbe, amely az emberi faj teljes kiszolgáltatottságához és előbb-utóbb részleges megsemmisüléséhez vezet. Hát ilyen szép új világ várható 2022 után, ha nem leszünk észnél, és nem vigyázunk teremtett világunkra és arra az ideológiára, amely az emberi lét és valódi értékek mellé teszi a voksát.

Gyurcsány is megmondta: iszonyatos időszak vár ránk. Tudjuk. Ha ők jönnek, valóban így lesz.

Rosszabb a koronavírusnál.

A szerző jogász

A Városliget nem a fővárosé, hanem a nemzeté

Úgy gondolom, mára már nem kétséges, hogy 2019. október 13-án ha nem is repedt meg, de kissé homályossá vált az ország tükre
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200305-a-varosliget-a-nemzete

Főként a centrumban, Budapesten. Nem sok jóra számítottam, és sajnos, úgy is lett.

A Városliget beruházási munkálatai 2013-ban beindultak, rengeteg tervvel, jövőképpel, világszínvonalú elképzelésekkel, amely munkában a kormány és a főváros akkori polgármestere, Tarlós István, jelentős csatákat vívva ugyan, de példaérté­kűen együttműködött. Nem politikai csatározások mentén, hanem a főváros és az egész ország érdekében. A kormány a főpolgármester-váltás után is úri módon viselkedett, és a miniszterelnök a gentlemen’s agreement elvén tartotta a szavát.

Becsületbeli megállapodás: milyen nagyszerű, felemelő kapcsolat. Mindegy mi történt, de tartjuk magunkat az adott szavunkhoz. Vajon értik-e ennek az örökérvényű értéknek a lényegét az ellenzéki oldalon? Úgy tűnik, nem igazán. És mert formálisan megtehették, hát megfúrták közös terveinket, és Karácsony Gergely most már hidegháborút vizionál a főváros és a kormány között. Persze megmagyarázni, indokolni mindent lehet. Hát ennyit a becsületbeli egyezségről, ha az nem kétoldalú.

De térjünk vissza a Liget-projektre. Mint tudjuk, a fővárosi közgyűlés még novemberben – nem nagy szavazatkülönbséggel – úgy döntött, hogy nem támogatja a Liget-projekt még el nem kezdett beruházásainak megvalósulását, így például az új Nemzeti Galéria megépítését sem. A múlt heti közgyűlésen pedig változtatási tilalmat rendeltek el a Városligetre. Egy végtelenített képben fél lábon álló monstrum lett a ligetből, amely messziről akár romhalmaznak is tűnhet.

A párbeszédes V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere tudta azt kimondani, amely szerint „úgy születtek meg a beépítések, hogy senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet. A terület zöldfelülete védelemre szorul, és erre alkalmas a változtatási tilalom.” Nem szeretném minősíteni a polgármester felkészültségét, csak ijesztőnek tartom. Ijesztőnek, ugyanis annál jobban elrendezett beruházás nem lehetséges, mint ha törvény szabályozza az „építkezési terület” használatát. Márpedig a Városliget megújításáról és fejlesztéséről 2013 óta törvény rendelkezik CCXLII-es szám alatt.

Sok fontos, akár Karácsonyék által is tanulmányozható, sőt tanulmányozandó rendelkezést tartalmaz az Országgyűlés által hozott jogszabály.

Ennek egyik nagyon lényeges eleme a 4. §, amely úgy rendelkezik, hogy a törvény szerint felépített építmények a használatbavételi engedély véglegessé válásának vagy a használatbavétel tudomásulvételének időpontjától a törvény erejénél fogva nemzetgazdasági szem-pontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülnek. A hangsúly a „nemzeti vagyon” kifejezésen van.

Alaptörvényünk és a nemzeti vagyonról szóló kétharmados törvény egyértelműen rendelkezik a nemzeti vagyon fontosságáról, megőrzésének, értékének és állagának védelméről, hatékony és költségtakarékos működtetéséről, értéknövelő használatáról, hasznosításáról, gyarapításáról. Mivel a Liget-törvény a Városligetben felépülő építményeket egyértelműen állami tulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítja, s mivel a komplett tervet a közvélemény már 2019 októbere előtt jól ismerte, ezért a városligeti beruházás mintegy nemzeti várományként biztatta az egész magyar nemzetet, hogy gyarapszik közös vagyona, ami az egész ország érdeke.

Az egész országé, mint ahogy az egész ország érdeke volt a szoclib kormányok által elkótyavetyélt alapvető közszolgáltató cégek és bankok Orbán-kormány általi visszavásárlása is. Nemzeti váromány, a nemzet közös gyarapodásának, gazdagodásának, szépülésének reménye a gazdaság és a jó hírnév növekedésével együtt. Magyarország népessége 9,77 millió körül van napjainkban, a nemzet össz­létszámát 15 milliónak tartjuk. Karácsonyt egész pontosan 353 595 szavazattal választották meg főpolgármesternek. Ha a szűkebb megközelítést vesszük, akkor is majdnem 9,4 millió áll a háromszázötvenezerrel szemben.

Úgy gondolom, ez az a pillanat, amikor bátran kijelenthetjük, hogy Karácsony elvette a nemzettől a fővárost, pontosabban a szoclib többségű közgyűléssel együtt több milliárdos értéket vett el a jövőbeni nemzeti vagyonból dacból, politikai ellenkezésből, gyűlöletből, Orbán-fóbiából.

Becsületbeli megállapodás? A kor-mányfő előbb idézett ajánlatának megismerésekor még azt mondta Karácsony, hogy: „Ez jó kiindulópontja annak az együttműködésnek, amelyben én kiszámítható partner leszek.” Hol van az már? Azóta az a politikai közösség, amely akkor a főpolgármestert adta, elveszítette többségét a közgyűlésben, és már az agyonbérmált Böszme akarata érvényesül, még ha nem is ül az első sorban, mint a Fővárosi Közgyűlés megalakulásának napján.

Ha egy vezető politikus mögül kikopik a támogatás, és diktálják számára a következő lépéséket, két dologba tud kapaszkodni, ha akar. A szakmaiságba és a nemzetbe. Ha Karácsony józanul gondolkodna, belátná, hogy a Liget-projekt kapcsán most ez lenne a jól felfogott érdeke. Bár lehet, hogy egy esetleges Dobrev-kabinetben betölthető helyettes államtitkári funkció mégis vonzóbb a számára. De ha már a zöldfelület megtartása a gyűlölködést mindenáron eltakaró azon lepel, aminek égisze alatt az eddig elfogadott tervek és a jövő tönkretehető, hadd idézzek még egy szakaszt a Liget-törvényből: „7. § (2) A városligeti ingatlan területén az építési beruházások befejezését követően a zöldfelület aránya nem lehet kevesebb a 2013. december 31-i állapotnál.”

Érdekes módon ezt a rendelkezést még soha nem hallottuk idézni a mostani városvezetéstől. Vajon miért? Netán azért, mert az eddigi zöldérveiket romba döntené?

Meg azt sem idézték még soha, amit a Liget-törvény preambulumának indokolása rögzít: „Városliget több mint 100 éve az idelátogatókat szolgáló kulturális és szabadidős tevékenységeknek országos jelentőségű helyszíne. A Városligetnek, mint az egykori ezredévi kiállítás és számos azt követő, kiemelkedően fontos, történeti értékű esemény színterének nemzeti emlékezetünkben is kitüntetett szerepe van, ezért a Városligetnek és intézményeinek méltó megőrzése, megújítása és a Liget történeti hagyományaihoz szervesen illeszkedő, egyben korszerű, világszínvonalon megvalósítandó fejlesztése kiemelt nemzeti cél és állami feladat. Ezt a célt szolgálja az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest is magába foglaló Liget Budapest projekt megvalósítása…”

Milyen kár, hogy V. Naszályi Márta nem olvassa a kapcsolódó jogszabályokat. Így aztán nem csoda, ha azt vizionálja – nyilván több városvezető kollégájával együtt –, hogy „senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet”.

Nem tudom, mi szolgálja jobban a mostani fővárosi vezetés érde­keit? Ha azt mondom, hogy felkészületlenek, ostobaságokat beszélnek és ennek megfelelően döntenek, vagy ha azt állítom, hogy szándékosan vezetik félre és manipulálják a közvéleményt, ezzel is szítva a kormány elleni gyűlölködést? Egyik sem építő jellegű, és bizony egy percre sem kellene elfeledkezni arról, hogy Budapest liberális szavazóbázisa ide, Budapest szoclib oldala oda, Gyurcsány ide, Dobrev oda, a Városliget nem Budapesté, hanem az egész országé, sőt a nemzeté.

Főpolgármester úr, ha még maradt valami hatalma a közgyűlésben, gondolja át, érdemes-e a tízmil­liós nemzettel szembemennie háromszázötvenezer szavazattal a háta mögött? Érdemes-e csúsztatásokkal, zöld lepelbe burkolózva, drága gyurcsányi vacsorákon kapott ígéretekkel és utasításokkal felvértezve szembefordulni azon milliókkal, akik arra várnak, hogy gazdagodjon, szépüljön hazánk fővárosa, amelynek elvileg ön a vezetője.

(A szerző jogász)